146376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az oleandomycin acilésztereinek előállítására

kével nyerjük ki. Így pl. a reakció-keveréket előbb vízzel felhígítjuk, majd a kapott vizes reakciókeveréket vízzel keveredő szerves oldószerrel, előnyösen klórozott szénhidrogén-oldószerrel, pl. <metiléndikloriddal, kloroformmal, triklóretilénnel, triklóretánnal, tetraklóretánnal és más effélékkel extraháljuk. Az oldószer-kivonatot azután valamely szárítóanyag, pl. vízmentes magnéziumszulfát, vagy vízmentes nátrátriumszulfát fölött megszárítjuk és a kívánt triésztert azután a megszárított oldószer szűrletből, alacsony szénhidrogén-oldószer, pl. petróleuméter vagy ligroin hozzáadásával kicsapjuk. De eljárhatunk úgy is, hogy a híg vizes reakció-keverék pH-értékét kb. 8,0+0,5-re állítjuk be, híg lúgos oldat, pl. 0,1 N-nátriumhidroxid hozzáadásával, miáltal a triaciloleandomycin a fentemlített vizes reakció-közegből kicsapódik. Mindegyik esetben, a nyers terméket kb. 80%-tól kb. 90%-ig terjedő kitermelési hányadban kapjuk. A nyers termék tisztítása azután szerves oldószerből, pl. alkoholból, célszerűen izopropilalkoholból vagy ez utóbbinak és víznek {1:2 arányú) keverékéből való kikristályosítással történik. A tiszta kristályos triaciloleandomycin észtert rendesen kb. 60%-tól kb. 80%-ig terjedő kitermelési hányadban különítjük el. A 1,2,3-triaciloleandomycin észtereknek a megfelelő 2,3-diaciloleandoimycinné való átalakítása azután a fent megadott módon történik. A 2,3-diaciloleandornycin előállításánál úgy járunk el, hogy a megfelelő triacilésztert, 15 C%tól 45 C°-ig terjedő hőmérsékleti tartományban, kb. 3,0—5,0 súlyrész vízzel keveredő, 1—3 szénatomot tartalmazó, alacsonyabb primer alkohollal 24 órától három hétig terjedő ideig hozzuk reakcióba. Előnyösen használható vízzel keveredői, alacsonyabb primer alkoholok a következők: metilalkohol, etilalkohol, propilalkohol, n^butilalkohol, etilénglikol, propilénglikol stb. Ezen átalakulás legjobb kiviteli módjának feltételei a használt alkoholtól függően változnak. Így pl. a reakció 1,2,3-triaciloleandomycinnek metilalkohollal, szobahőmérsékleten, kb. 24 óráig való reakcióiba hozatalával lényegében be van fejezve, de ugyanez a reakció etilalkoholban kb. 3 napot, de ugyanannak a reakciónak n-propilalkoholban való foganatosítása kb. 3 hetet igényel. 1,2,3-triaeiloleandomycinnek 2,3-diaciloleandomycinné való átalakításánál, vízzel keveredő alacsonyabb primer alkohol jelenlétében lefolyó átalakulását, a következő egyenlet fejezi ki: 146.376 A diacilészternek a reakció folyamán való képződése papírkromatografiával kényelmesen követhető, mimellett ciklohexánbenzol (1:1 térfogatarány) a mobil fázis ós metílalkohol-dimetilformaimiddal (1:1 térfogatarány) impregnált papír a stacioner fázis. Ez az elkülönítés azon a tényen alapszik, hogy a diaciloleandomycinészter nagyobb polaritású vegyület, mint a megfelelő triaciloleandomycin. Hasonlóképpen mindkét poliészter kevésbé poláris, mint a monoaciloleandomycin és az oleandomycin bázis, amint az szabványos papírgramm-rendszerekben megnyilvánult, melyekben (1:1 térfogatarányú) kloroform-benzol-keverék a mobilfázis és (1:1 térfogatarányú) metilalkoholdimetilformamiddal impregnált papír a stacioner fázis. A kívánt diaciloleandoimycmnek a reakciós oldatból való kinyerése szokványos eszközökkel történik, pl. az alkoholos reakció-keveréknek vízzel való keverésével, míg a kívánt termék az oldatból ki nem kristályosodik, vagy a termék elkülönítését az említett reakció-oldatnak csökkentett nyomáson való elpárologtatással történő töményítésével végezzük. Ez utóbbi esetben amorf reziduumot kapunk, mely alacsonyabb értékű dialkiléterrel, célszerűen vízmentes dietiléterrel való összerázásra azonnal kikristályosodik'. Ez utóbbi