146317. lajstromszámú szabadalom • Központi szívóberendezés
2 Í46.317 A berendezés felépítése a következő (fig. 1.): a betegszobán kívül, az épület célszerűen kikeresett helyén állítjuk fel a bármily rendszerű elektromotorral meghajtott vákuumszivattyút (1). Egy ilyen szivattyú teljesítménye lehet pl. 650 mm higanyoszlop szívóhatás mellett 750 l/perc. Célszerű két vákuumszivattyút felállítani, amelyek egymással párhuzamosan vannak kapcsolva, és zárószeleppel váltakozva csatolhatok a berendezés további részeihez. Az elektromotor, vagy vákuumszivattyú esetleges üzemzavara esetén ugyanis egyszerű csapátváltóval (2) a tartalék gépegységet üzembe lehet helyezni és a folyamatosságot biztosítani. • Az így keletkezett vákuumot egy tartályban (3) állítjuk elő. A tartály köbtartalma pl. 800—1000 1 lehet. A tartály nagysága a helyi adottságoktól függ, általában annál jobb, minél nagyobb a tartály, mert hosszabb ideig tartó elszívóképességet tudunk benne tárolni, álló vákuumszivattyú mellett. A tartály belső tere össze van kötve egy higanyos vákuummérővel (4), amelynek be- és kikapcsoló kontaktusa van. A tartályban levő vákuum maximális értékénél a higanyos vákuummérő villamos reléje (5) automatikusan lekapcsolja a vákuumszivattyú (1) elektromotorját, a vákuum megromlásával egy előre beállított értéknél a higanyos vákuummérő kontaktusa segítségével a motor újból megindul. Ugyanez a készülék vészjelzőt (6) kapcsol be, ha a tartályban levő vákuum egy előre meghatározott minimális érték alá csökken. A vákuumtartálybol bőven méretezett csővezeték (7) vezet a betegszobákba. Ezen osővezetékből minden egyes kezelőhely fölött leágazással a betegágy közelébe vezetjük a vákuumot. A vezeték anyaga lehet vascső, üveg, vagy műanyag. Minden egyes elszívóhelynél egy egyéni szabályozó (20) van. Az egyéni szabályozó (20) feladata az, hogy az érkező vákuumot nulla értékről a legnagyobb szívóhatásig szabályozza, (fig. 2) Az egyéni szabályozó (20) a következőket tartalmazza: Redukciós szelep (8), amellyel az érkező vákuumot (pl.. 650—450 mm higanyoszlop) egy előre meghatározott értékre redukáljuk, ami, mint maximális szívóhatás jelentkezhetik az egyes elszívóhelyeknél (pl. 400 vagy 220 mm higanyoszlop). A redukált szívóhatás egy fojtószelepen (9) keresztül vezet a páciens felé. A fojtószelep (9) úgy van kiképezve, hogy kezelőgombjának forgatásakor a szelep nyílása egy profilgörbe (24) szerint változik, (fig. 3.) Ezzel elérjük azt, hogy a szívóhatás változása különböző vákuumértékeknél és különböző levegőmennyiségnél a szabályozási mező teljes hosszán egyenletesen változik, tehát nincsenek oly szabályzó állasok, ahol a változás nagy és olyanok, ahol a szabályzógomb elforgatásával a szívóhatás változása alig áll elő. A fojtószelep (9) után a páciens felé vezető vezetékbe egy pótlevegő beeresztőszelep (10) van iktatva. A szelep (10) arra szolgál, hogy abban az esetben, ha a páciensből kevés, vagy semmi levegő nem áramlik az elszívórendszeribe, akkor pótlevegő beeresztésével tudjuk elérni azt az alacsony szívóhatást, amit csak a fojtószelep (9) segítségével esetleg nem érünk el. Ezen szelep (10) mozgatása szintén profilgörbés tárcsával történik, tehát ugyanúgy tudjuk az egyenletes szabályzást az egész szabályzási területen belül eloisztani, mint ahogy azt a fojtószelepnél (9) leírtuk. Higanyos vákuummérő (11) a pótlevegő beeresztő szelep (10) után az elszívóhely felé vezető csőbe (27) van beiktatva. Arra szolgál, hogy a beteg mellkasában levő vákuumot mérje. Mivel a mérési határok 0 és pl. 400 mm-es higanyoszlopig is terjedhetnek, különleges vákuummérőt (11) kellett szerkeszteni, hogy méretei túl nagyok ne legyenek. A kisebb méretek elérése céljából a vákuummérő (11) egyik végét összekötjük az elszívócsővel, a másik végét lezárjuk, (fig. 4.) Vákuum hatására a higany az U alakú csőben a szívás irányában elmozdul, elmozdulási értéke a vákuumra jellemző. Ilyenkor a lezárt végben vákuum keletkezik, aminek az a következménye, hogy növekedő szívóhatásnál ugyanazon szíváskülönbséghez kisebb higanyoszlop emelkedés tartozik. A vákuummérő tehát kisebb vákuumértékeknél összenyomott, nagyobb vákuumértékeknél pedig széthúzott skálabeosztással bír. Az elszívóhely irányában a szívóvezetékbe áramlásmérő rotameter (12) van beiktatva, amelynek mérési határa pl. 3 liter/perc, ami lehetővé teszi a beteg mellkasából elszívott levegő mérését. Az orvosnak fontos útbaigazítást ad a rotaméterrel (12) való mérés, mert ebből megállapíthatja, hogy pl. a szívás elején a mellkasban összegyűlt levegő állandó utánszivárgás következtében folytonos légbeáramlást mutat-e. Megállapíthatja az orvos a beteg állapotának javulását, a folyton csökkenő és végül 0-ra esett levegőáramlásból. A rotameter (12) beiktatása az orvos részére az eddig mérőműszer nélküli elszívás megfigyelését lényegesen megjavítja. A rotameter (12) után egy visszacsapó szelep (13) van beiktatva az elszívóesőbe. Ez a visszacsapó szelep (13) egy egyszerű, egyik végén zárt gumitömlő (22), amelynek zárt végét vékony tűvel átlyukasztottuk, (fig. 5.) Légáramlás esetén a gumizsák kitágul, és a vékony nyíláson keresztül a levegő átáramlik. Ellenkező szívási iránynál a gumizsák összetüremlik, és mivel annak ellenkező irányba való kiegyenesedését egy rács (14) megakadályozza, elzárja, a szívónyílást, így tehát levegő ellenkező értelemben a betegbe nem kerülhet. A biztonsági szelepet minden beteg után cserélni és sterilizálni lehet. Az elszívó vezeték ezen pontja után gumicső segítségével egy nagyobb űrtartalmú (pl. 3 liter) üveghez (28) csatlakozunk. A dugó kettős furatában két üvegcső van illesztve. Az egyik üvegosőhöz kötjük a gumicsövet. A dugó másik furatából gumicső vezet egy ugyanilyen elszívó üvegpalackba (29), amelyből egy gumivezeték vezet a beteg mellkasába. Ezen gumivezeték a mellkasba vezetésnél légmentesen el van zárva (pl. ragtapaszszal), úgy, hogy a szívóvezetékbe csakis a mellkasból kerülhet levegő. A visszacsapó szelep (13) után következő, a fentiekben leírt berendezés cserélhető, illetőleg sterilizálható, tehát új beteg beiktatásakor az elszívóberendezésnek az a része, amelyikből esetleg levegő kerülhet a beteg mellkasába, tisztítható. A leírt elszívóvezetékkel párhuzamosan oxygénvezeték is be van szerelve a következőképpen:
