146272. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a chloramphenicol gyógyászatilag hatásos észterének előállítására

& Megjelent: 1960. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.272. SZÁM 12. q. 1—12, OSZTÁLY — ZA—194. ALAPSZÁM Eljárás a chloramphenicol gyógyászatilag hatásos észterének előállítására G. ZAMBON & C. S. p. A. cég, Vicenza (Olaszország) A bejelentés napja: 1958. november 5. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1957. november 20. A chloramphenicol antibiotikumként ismeretes. Keserű íz és jó vízoldhatóság jellemzik. A chlor­amphenicolnak számos nagy molekulasúlyú alifás savval, pl. palmitinsavval, továbbá számos aromás savval pl. benzoesawal, és fahéjsawal alkotott észterei ugyancsak ismeretesek. Ezek az észterek íztelenek ugyan, azonban vízben nem oldhatók. Ezenfelül a chloramphenicol borostyánkősavas és ftálsavas észtereit ugyancsak előállították. Eze­ket nátriummal vagy egyéb bázisokkal alkotott sóik formájában vízben oldhatókká tették az anti­formulának megfelelő új észtere állítható elő, amely még egyedül vízben is hidrolizálható, en­zimekkel természetesen , még inkább. A találmány szerinti, gyógyászatilag hatásos chloramphenicol észter előállítását célzó eljárásra formula szerinti glycinátesztert kapjuk. Ez savas kezeléssel a megfelelő sav addíciós sóivá alakít­ható. Aminozó anyagként előnyösen alkalmazhatunk hexametiléntetramint. A találmány szerinti eljárás előnyös megvalósítási módjaiban halogénezett aeetilhalogénsóként brómacetilchloridot vagy chlor­acetilchloridot használunk. A halogénezett ecetsaveszter hexametiléntetrá­minsója erős ásványi savval, pl. tömény sósavval való kezelés útján a glycinateszter megfelelő savas addíciós sójává alakítható. Ebből lúgos kezeléssel kapjuk a bázikus észtert, amely savas kezeléssel a megfelelő savaddiciós sókká alakítható. biotikum parenterális adagolásának lehetővé tétele érdekében. A chloramphenicol mindezen ismeretes észterei­nek közös tulajdonsága, hogy magáiban véve ha­tástalan és csak akkor válik hatásossá, ha az acylmaradékot enzimatikus hidrolízis lehasítja és az antibiotikum szabaddá válik. A hidrolízis pe­dig in vitre állapotban nem jön létre és in vive állapotban sem nagyon gyors és nem. teljes. A találmány szerint a chloramphenicolnak a jellemző, hogy a chloramphenicolt szerves oldó­szerben, pl. dimetilformamidban vagy dioxánban, lúgos anyag, pl. piridin vagy piridinszármazékok jelenlétében halogénezett acetilhalogén sóra en­gedjük hatni és a kapott halogénezett ecetsav­esztert aminozzuk, amiből a Előnyös, ha a bázikus észter savas kezelését olyan szerves oldószerben folytatjuk le, amelyben a savaddiciós sók oldhatatlanok. A savaddiciós sók vizes közegben is előállít­hatók, amelyből fagyasztó szárítással nyerhetők. A chloramphenicol eddig ismeretes vízben old­ható észtereivel szemben a glycináteszternek, amely savval való megfelelő1 sóképzés révén ugyancsak vízben oldható, az a kiemelkedő előnye van, hogy az észtert a víz erősen hidrolizálja és az anti­biotikum a pH érték emelkedésével együtt nö­vekvő sebességgel szabadul fel. 37 C°-on 6 óra után 6,5 pH értékű puffer oldatban a glycinát-OH NH—CO — CH — Cl2 02 N— ( \__CH— CH—CH 2 — O — CO—CH2—CH 2 D—three OH NH—CO—CH—CL2 02 N— / \—CH—CH—CH 2 —O— CO—CH2—NH 2 ^ ' D—three

Next

/
Thumbnails
Contents