146265. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék talajszerkezeti vizsgálatokra alkalmas talajminták vételezésére

Megjelent: 1960. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.265. SZÁM 42. 1. 13—18. OSZTÁLY — VE—293. ALAPSZÁM Eljárás és készülék talajszerkezeti vizsgálatokra alkalmas talajminták vételezésére Vér Ferenc oki. vegyészmérnök, Kaposvár A bejelentés napja: 1957. október 5. Talajminták vételezésénél elsőrangú követelmény, hogy a talajmintát úgy vételezzük, hogy annak szerkezete megegyezzék a talajban levő eredeti, természetes szerkezetével. , Talajminták vételezésére használnak hengeres vételező eszközöket, melyeket a talajba csavarolással süllyesztenek, vagy a talajba bevernek. A minta vételezésénél a vételezett minta legtöbb esetben nem felel meg a talaj eredeti szerkezetének, mert a mintavétel folyamán a szerkezetben változás áll be, úgyhogy az ilyen talajmintával végzett vizsgálatok az eredeti talajszerkezetről csak torz képet adnak. Ennek egyik oka, hogy az eddigi mintavételeknél a talaj rugalmasságát nem vették kellően figyelembe. Ha a talajra a mintavevő henger élét rányomjuk, a talaj rugalmasságának megfelelően többé-kevésbé összenyomódik. Amint a mintavevő henger éle mélyebb rétegekbe nyomul és az előbb összenyomott talajszintet elhagyja, a talaj újra eredeti térfogatára tágul. A talaj rugalmassága függ' a talaj szemcsefinomságától, a talajban levő agyag és humuszkolloidok mennyiségétől, a talaj nedvességi állapotától és bizonyos mértékig a talaj vizsgálatkori szerkezetétől, pl. a gravitációs és kapilláris pórusok arányától. Avégett, hogy a talajmintát eredeti szerkezettel kapjuk, a mintavevésnél tehát olyan mintavevő hengert kell alkalmazni, melyben a talaj rugalmasságának megfelelően mintavételkor különböző mértékben összenyomott talaj éppen annyira tágulhat ki, hogy a talajban levő eredeti szerkezetét visszanyerje. Megállapítottam, hogy a különböző kötöttségű talajokhoz különböző mértékben szűkített, különböző élű mintavevő hengereket kell alkalmazni. Így pl. homoktalajoknál 0,1—0,3 mm, homokos vályog és könnyű vályog talajoknál általában 0,3—0,4 mm és nehezebb vályog és agyag talajoknál 0,3—0,7 mm élszűkítésű mintavevő1

hengereket. Ez az élszűkítés azt jelenti, hogy ay mintavevő henger kiélesített élének szintjében mért átmérője a fenti értékekkel kisebb, mint a mintavevő henger belső szelvényeinek átmérője. Mivel azonban a talaj rugalmassága nemcsak a talaj kötöttségétől függ, hanem mint fentebb rámutattunk, számos egyéb tényezőtől is, ezért a talaj rugalmasságát minden esetben meg kell állapítani és ennek megfelelő szűkített élű mintavevő hengert kell alkalmazni, hogy a talaj eredeti szerkezete a mintavétel folyamán változást ne szenvedjen. A találmány tehát olyan eljárás, mellyel a talajszerkezeti vizsgálatokra alkalmas talajmintákat a talajban levő szerkezet megbolygatása nélkül tudjuk vételezni és a minta helyességét á mintavételkor ellenőrizni. A találmány értelmében talajszerkezeti vizsgálatokra alkalmas talajmintákat mintavevő hengerrel akként vételezzük, hogy a mintavételhez a mintázandó talaj mindenkori rugalmasságával arányosan szűkített élű mintavevő hengert alkalmazunk és a mintavevő henger szűkített élének megfelelő voltát akként ellenőrizzük, hogy megállapítjuk, hogy a vizsgálandó talajrétegbe besüllyesztett mintavevő hengerben a talajminta felső szintje a környező külső talajszinttel egybeesik és a talajminta a mintavevő hengerben nem kotyog. A mintavételezéshez célszerűen 100 ml űrtartalmú hengereket alkalmazunk, melyeknek belső átmérője 45—50 mm között van és melyeknek élszűkítése 0,1, 0,2, 0,3, 0,4, 0,5, 0,7, vagyis a mintavevő hengerek élének szintjében mért átmérője fenti értékkel kisebb, mint a henger belső átmérője. A minta vételezésénél úgy járunk el, hogy kiássuk a megfelelő mélységű szelvényt, a mintázást pedig akként végezzük, hogy a vizsgálandó talajrétegben vízszintes padkát készítünk, a mintavevő hengert pedig oly mélyen verjük be a talajba, hogy a talaj a mintavevő henger felső szélén túlemelkedjék. Ekkor mégállapítjuk, hogy a mintavevő hengerben a talajminta felső szintje a környező külső talajszinttel egybeesik-e. Ha nem esik egy