146254. lajstromszámú szabadalom • Egymásbakulcsolható elemekre tagolt állványszerkezet

2 146.254 A —11, 12— oldalszárakat, amint az 1. és 4—6. ábrában látható, saját részükről felül —14— korlátrudak, alul pedig —15—• tőrudak kötik össze, amely utóbbiak mindkét vége bizonyos magasságnyira felhajlik a hozzájuk kapcsolódó oldalszárak alsó vége fölé. A —16, 16a— rácsrudak összekötik egymásssal a hosszanti —14, 15—• rudakat és így merevítik a —2— harántelemeket. Az 1. ábra szerinti állványzatot következőképpen állítjuk össze: Mindenekelőtt az egyik ' —2— harántelem két —11, 12— oldalszárát —17— sarukba állítjuk, amelyekben magasságutánállító szervek lehetnek és amelyek a kezdő —2— harántelemet valamennyire magasan tartják, hogy —15— tőrúdja ne érjen a talajra. ' Ezután két —1 és li— oldalelemet úgy helyezünk el, hogy —4— száruk alja a —2— harántelem —13— karmantyúiba csússzon, -^3— száruk pedig a —17— sarukéval azonos magasságú —17a— sarukba úgy, hogy ezek egyforma magasságot tartsanak. Ekkor az —1 és li— oldalelemet —18— kötőrúddal kapcsoljuk egymáshoz, amely mindkét felől a —9— karmantyúra illő —19— szemekben végződik. Anélkül hogy szükséges lenne, adott esetben előnyös lehet a —19— szemeket úgy alakítanunk, hogy a —18— köíőrúd az —1— oldalelem amaz —5— keresztrúdjának szintjébe essen, amelyen az illető —19— szemek felfekszenek. Folytatásul a következő —2a— harántelem —11, 12— oldalszárainak lábát dugjuk az —1 és li— oldalelemek —9— karmantyúiba. Ilyenkor a —15— tőrúd végei a —9a— karmantyúk —10a— hasítékaiba szorulnak úgy, hogy az itten küllőszerűen összefutó •alkatrészek csomóponti lazulásoktól mentesek. Most — az 1. ábrából kivehetően — a következő —la és I2— elempárt helyezzük el és ezek rézsútos —8— gyámjainak alja az előbbi —1 és 1]— elempár —9— karmantyúinak —10— hasítékaiba hatol. Majd újabb —18a— kötőrúd kerül sorra és így tovább. Az imént ismertetelt állványzatot még —19— diagunálisokkal is merevíthetjük, amelyek mindkét végében csatlakozószemek vannak. Ily módon a toronyállványzatot háromszöges rácsrendszerré oszthatjuk be. Adott esetben a —2— harántelemek —15— tolórúdjai ezen elemek aljánál mélyebbre esnek, mikor is ugyanabba a vízszintes síkba rendezzük el cíket, mint az —1— 'oldalelemeket összekötő —18— rudakat. Ily módon, a —15— tőrudak és a —18-— kötőrudak felhasználásával —21— pallót hordozó —20— tartóvasakat- helyezhetünk el. Amint különösen az, 1. és a 2. ábra érzékelteti, az új szerkezet tökéletesen nyíMnak, szabadnak hagyja az állványzatnak a 2. ábrában sémásan jelzett, munkába vett —22— falra néző oldalát, amellett azonban hatályosan védi az ott dolgozó munkásokat, hiszen a —2— harántelemek folytatólagos korláttá záródnak. Az —1— oldalelemek a —21— palló szintjében és ennek teljes terjedelmében szabad járóteret hagynak úgy, hogy végig akadálytalanul közlekedhetünk az állványzaton összeállított egy, vagy több pallón. Az ily módon megépített, szomszédos toronyműveket ugyanolyan —22— kötőrudakkal foghatjuk össze egymásközt, mint amilyenek a —18— kötőrudak. A —2— harántelemek különböző alakúak, így pl. a 4. ábra szerintiek is lehetnek, ahol a —15— tőrúd fölhajlított két vége —151 és 15o— folytatásokba megy át, amelyeket a —14— korláthoz rögzítünk és amelyeket egyébként —23— köztagokkal a —11, ill. 12— oldalszárakhoz erősítünk. Az 5—7. ábrában feltüntetett változat azt mutatja, hogy lényegileg az 1. és 2. ábra szerinti, azonban zárt folytatólagossággal egymáshoz sorakozó toronyműveket állíthatunk össze, anélkül hogy —22— kötőrudakra lenne szükségünk. Ebben az esetben az —1— oldalelemek változatlanok maradnak, a —2— harántelemeken pedig a —4— szárakhoz csatlakozó részükhöz erősített és egészükben —24, ill. . 25— jelű kapcsolók vannak. A —24— kapcsolónak, amint a 6. és 7. ábra mutatja, —26— hüvelye van, melynek belső átmérője akkora, mint a —9a— karmantyú külső átmérője. A —26— hüvelynek —27— hasítéka van, amely ugyanolyan széles, mint a —14— és —15— rudak végei. A —26— hüvely felett felvágott —28— csődarabka betét van, melynek —29— hasítéka legalábbis oly széles, mint a —27— hasíték. A —25— kapcsolót a —26— hüvelyével megegyező átmérőjű —30— csődarab alkotja, melynek egész hosszában a —27— hasitokkal megegyező —31— hasítéka van. A —24 és 25— kapcsolókkal ellátott —2— harántelemekkel hasonlóképpen állítunk fel tornyot, mint előbb ismertettük. Az alsó —2— elem —17— saruit most olyként dugjuk a —24— kapcsoló —26— hüvelyébe, hogy a saruk a szembeeső —28— csődarabkának ütköznek. Ekkor a 8. ábrával vázolt és —11, ill. 12— oldalszárakkal megegyező hosszúságú —32— kisegítőrudat, melynek végében a —13— karmantyúéval egyenlő átmérőjű —33— gyűrű van, a —24 vagy 25— kapcsolókba illesztünk úgy, hogy e támaszték alja a —17— saruba hatol. Ezután az —1 és li— oldalelemeket a már ismertetett módon, vagyis úgy állítjuk fel, hogy mindegyikük lába a hozzátartozó —25— kapcsoló —30— csődarabjába és a —32— támasztórúd —33— gyűrűjébe nyúl, amelynek felső végén felfekszik. Ily módon tetszőleges —n— számú —1 és 2— alsó elemet állítunk össze, pl. valamely épület egész homlokzati hossza mentében. Efféle összeállítást sémásan tüntettünk fel az 5. ábrában. A —2— harántelemeket az 1. ábrában jelzett magasabb —2a— szintben egyszerűen állíthatjuk helyükre, mert az —1— oldalelemek —9a— karmantyúi veszik fel az egy szintben egymásután sorakoztatott —2a— elemek —11— szárait, ezen eíemék —12— szárait pedig a szomszédos elemek —25,' 24— kapcsolóiba illesztett —11— szárak helyettesítik. Részletesen mutatkozik ez a 6. áb-