146234. lajstromszámú szabadalom • Vetőgéphez vagy kultivátorhoz kapcsolható, talajvezérléses vetőszerkezet négyzetbevetéshez

0 Megjelent: 1960. február 15. — : : * ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.234. SZÁM 45. b. 10—20. OSZTÁLY — NE—135. ALAPSZÁM Vetőgéphez vagy kultivátorhoz kapcsolható, talajvezérléses vetőszerkezet négyzetbevetéshez A magyar állam, mint a feltalálók: Németh Gábor tisztviselő, Kertész István tisztviselő, Gyurkó Dénes tisztviselő, Kund Ede ny. egyetemi tanár, Tóth János budapesti és Koma Vendel csurgói lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1954. március 13. Ismeretesek négyzetbevetéshez alkalmazott gépek, amelyekben a magokat adagoló szelepet a vetési sor irányában kifeszített csomózott lánc vagy huzal vezérli. Ennek a rendszernek hátránya, hogy kis teljesítményű és nehézkes. Az a megoldás is ismert, amelyben az adagoló szelepet kezelő személyzetnek kell vezérelnie a talajra húzott jelző vonalak segítségével. Az ilyenfajta szerkezetnek jó működése a kezelő személyzet rátermettségétől függ, tehát nem egyenletes és az emberi munkaerő felesleges igénybevételét idézi elő. Emellett ezeknek a rendszereknek közös hátránya, hogy különleges szerkezetű vetőgépet és segédberendezést kívánnak, tehát költségesek. A találmány szerinti megoldásban a vezérlést azok a barázdák végzik, amelyeket az — önmagában már ismert — négyzetbevetési módszerrel a vetés előtt a vetőgép haladási irányára merőlegesen, egymástól tőtávolságnyira, a talajban létesítenek. A barázdákat bármely kultivátorral vagy külön e célt szolgáló barázdáló szerkezettel állíthatjuk elő. Így érhető el, hogy a vezérlés önműködő és a fenti hátrányok kiküszöbölődnek. A vetéshez bármely sorvetőgép alkalmas, ha ellátjuk azt a következőkben ismertetett különleges vetőszerkezettel. A fészkek az előre létesített barázdákban keletkeznek -a következő módon: a csoroszlyákban, amelyek a vetőgéppel, kultivátorral stb. együtt a barázdákra merőleges irányban haladnak, a vetőelemek' által folyamatosan adagolt mag, azok magvezetékében, összegyűlik, amíg a csoroszlya a két barázda között halad. Amikor a csoroszlya a barázdába jutva lesüllyed, az adagoló szelep nyit és a magok a barázdában alkotott fészekbe hullanak. A csoroszlyának a barázdából kijutásakor a szelep újból zár és a körfolyamat megismétlődik. Az ábrák a találmány szerinti vetőszerkezet példaképpeni kiviteli alakját szemléltetik, éspedig az 1. ábra oldalnézetben, a 2. ábra felülnézetben. A csoroszlyák —5, 6— vonószárai közé —4— távtartó lemez és —7— távtartó csap van hegesztve. A vonószárak végein átmenő —3— tengelyen —2— kengyel függ, amelynek két rövid szárához az —1— beakasztószemek kapcsolódnak. A vetőszerkezetet ezeknek a kapocs-szemeknek segítségéve] akasztják a vetőgéphez vagy kultivátorhoz. A két vonószárat összekötő —7— csaphoz csatlakozó két láncszemnél fogva lehet a csoroszlyát az automata segítségével kiemelni. A vonószáraknak a csoroszlya felé eső végére a —8— laposacél darabot szegecseljük. Ehhez hegesztéssel kapcsolódik a —14— csoroszlya négyszög keresztmetszetű és lemezből készült teste. A csoroszlyatest előtt van a —12— barázdanyitó, szintén lemezből, amelynek alsó része ékalakú. Ennek az éknek elülső része a barázda oldalfalát nyitja meg a csoroszlya számára, alsó része pedig elvágja a rögöket, ezek darabjait ekevasszerűen félretolja és ezzel biztosítja a csoroszlya sima, egyenletes előrehaladását. Ezt a —12— barázdanyitót szegecseléssel erősítjük a vetőszerkezetbe, hogy szükség esetén, ha elkopott, kicserélhető legyen. A —14— csoroszlyatesttel felül a csonkakúp alakú —11— tölcsér van kapcsolatban, amelybe a vetőgép vetőeleme magot adagol. A —11— tölcsér kitámasztására szolgál a —9— lemez. A csoroszlyát közrefogják a —13— lemezek, melyeken a —18— csap van elhelyezve. A —14— csoroszlyában levő magvezetéket- a —18— csap körül lengő, lefelé nyíló —16— csappantyú zárja el. A —16— csappantyúval szilárd kapcsolatban áll a két —17— szár, amelyek zárt csappantyúnál megközelítőleg vízszintesek. Ezekkel viszont a —19— közdarab függ össze, amelyhez a furatán átmenő csavar a hajlított —20— acéltalpat rögzíti. A talp függőleges szárán több furat van a csavar számára, amelyek segítségével a talpnak a csoroszlyához viszonyított magassági állása szabályozható azáltal, hogy a —15— ütközőnek a csavar kiálló szára nekiütközik. A kiálló rész hossza állítható, mert célszerű, hogy a csappantyút ne tartsuk tovább nyitva, mint amennyi idő a kellő mennyiségű magnak a fészekbe esésé-