146217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetraciklin típusú antibiotikumoknak oldataiból ioncserélő gyantával való elkülönítésére

2 146.217 majd alkohollal, vagy alkohollal, különösen pedig vízmentes metanollal távolítjuk el. Az ilyen módon tisztított és az antibiotikumot még adszorbeálva tartalmazó ioncserélő gyantáról az antibiotikumot 0—1 közötti pH értéken vizes, vizesszerves oldószeres, vagy abszolút szerves oldószeres eluálással végezzük. Így eluálásra célszerűen alkalmazható n sósav, n sósavas metanol, n vizessósavas metanol. A legkisebb eluáló térfogat n sósavas metanollal érhető el, ebben a közegben azonban az antibiotikum bomlásveszélye nagyobb. Jó hatásfokkal végezhető az eluálás kétértékű kationokat tartalmazó vizes vagy szerves oldatokkal is, így pl. előnyösen 5—10%-os vizes, vagy metilalkoholos kalciumkloriddal. Ilyen esetekben az ioncsere folytán a lefolyó oldat pH-ja ugyancsak 0—1 közötti! Az eluátumból az antibiotikumot az eluálás körülményeitől függően nyers klórhidrát, vagy nyers amfoter formában különítjük el, melyekből ismert módokon kristályos amfoter dihidrátot készítünk. Eljárásunkat az alábbi példákkal illusztráljuk: 1. példa: 3 liter bxálsavval pH = 2-re savanyított és a micéliumtól élesre szűrt, 2,560 E/ml oxitetraciklint tartalmazó fermentlevet három, egymás mellé elhelyezett, egyenként 50 ml Mykion PSM jelzésű, porózus stirol-divinilbenzol kopolimer alapú, gyöngyalakú szulfosav típusú ioncserélő gyantán engedjük át. Az ioncserélő gyanta hidrogén alakban van. A gyantán átfolyt oldat 12—20 E/ml oxitetraciklint és a kísérő szennyező anyagok egy részét tartalmazza. A gyantaoszlopokat ezután desztillált vízzel, majd metanollal mossuk. Ezután az oszlopokat 1,5 n metanolos sósavval eluáljuk. Az eluátum oxitetraciklin tartalma az eluálás kezdetén 18—22 ezer E/ml, a teljes eluátum átlag koncentrációja 10—12 ezer E/ml oxitetraciklin. Az eluátum pH-ját ezután metanolos nátronlúggal kb. 3-as pH értékre állítjuk, a kivált konyhasót leszűrjük, majd az oldatot vákuumban 25—30 C fokon gyorsbepárlóba besűrítjük. A kivált klórhidrátot szűrjük, 1,5 n metanolos sósavval mossuk, majd desztillált vízben kb. 10%-os oxitetraciklin oldatot készítünk, melyből 2 n nátriumhidroxid vizes oldatával az amfoter oxitetraciklin dihidrátot kristályosan nyerjük. A szárított termék súlya 4,8 g, mely kb. 65%-os kitermelésnek felel meg. 2. példa: 100 liter oxálsavval pH 2—2,5-re savanyított és a micéliumtól élesre szűrt fermentlevet 5 db egymás után kapcsolt, egyenként 400 ml H formában levő ioncserélő gyantát tartalmazó oszlopon engedjük át. A szűrt lé oxitetraciklin koncentrációja 2100 E/ml. Az átfolyatás 24 óráig tart. A lefolyó fermentleben • oxitetraciklin gyakorlatilag nem A kiadásért felel: a marad (az átfolyatást úgy hajtjuk végre, hogy az utolsó oszlop után lefolyó lé utolsó 5—10 literében 30—50 E/ml oxitetraciklin mutatkozik). Megkötés után az oszlopokat kb. 5 liter kondenzvízzel, majd kb. 2—3 liter metanollal, végül ismét kb. 5 liter kondenzvízzel mossuk. A mosófolyadékkal megkötött oxitetraciklinnek kb. 1%-a távozik. Az oszlopok mosása után a megkötött oxitetraciklint az ellenáram elvét érvényesítve 35 liter n sósavval eluáljuk. Az eluátum oxitetraciklin koncentrációja 4200 E/ml, az eluátumban tehát a megkötött anyag kb. 70%-a található. Az eluátum pH-ját 10 n nátriumhidroxiddal 6—7 közé állítjuk, ekkor nyers oxitetraciklin amfoter válik ki, ennek szűrletében 450 E/ml hatóanyag marad, tehát az eluátumban levő mennyiségnek kb. 10%-a. Ez az oxitetraciklin mennyiség azonban nem vész el, mivel ebből, ezt egy újabb fermentléhez keverve, az oxitetraciklin újra megköthető. A kivált nyers amfoterből ismert módokon kristályos klórhidrát, majd ebből kristályos amfoter dihidrát nyerhető kb. 70—80%-os termeléssel, így a végkitermelés szűrt fermentiere számítva 45—55%. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás tetraciklin típusú antibiotikumoknak oldataiból ioncserélő gyantával való elkülönítésére, melyre jellemző, hogy az antibiotikum megkötésére fenolbázisúnál erősebben savanyú ioncserélő műgyantát használunk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy ioncserélő műgyantaként szulfosav típusú műgyantát használunk. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy foszforsav típusú ioncserélő műgyantát használunk. 4. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy porózus ioncserélő gyantát, különösen porózus stirol-divinilbenzol kopolimer alapú, gyöngyalakú gyantát használunk. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy az antibiotikumnak az ioncserélőn való megkötése előtt, az antibiotikumot tartalmazó oldatból az alkáli földfémionokat azokkal oldhatatlan csapadékot képező savval, előnyösen oxálsavval kicsapjuk és az oldatból eltávolítjuk. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a műgyantán megkötött antibiotikumtól, annak eluálása előtt, a szennyezéseket vízzel és alkohollal, vagy alkohollal, különösen metanollal távolítjuk el. 7. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy az ioncserélő gyantán megkötött tetraciklin típusú antibiotikumot 0—1 közötti pH értékű vizes, vizesszerves oldószeres, illetőleg abszolút szerves oldószeres körülmények között eluáljuk. i és Jogi Könyvkiadó igazgatója 594580. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.