146146. lajstromszámú szabadalom • Automobil fényszórólámpa

Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.146. SZÁM 63. c. 58—91. OSZTÁLY — EE—526. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Automobil fényszórólámpa Egyesült Izzólámpa és Villamossági r. t., Budapest, mint a kiállító Tungsram G. m. b. H. berlini cég jogutódja Feltaláló: Vaszily György főmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. március 12. A bejelentés elsőbbsége: a frankfurti 38. Nemzetközi Automobil Kiállításon történt kiállítás napja: 1957. szeptember 19. Automobil fényszórókban általában olyan izzólámpákat használnak, amelyeknek két izzószála van, és ezek közül az egyik az ún. országúti világítást szolgáltatja, míg a másik a találkozáskor kívánatos tompított, ún. találkozási fényt adja. Ezen második, a találkozási fényt szolgáltató izzótest közismerten nagyjából félhenger alakú fémernyővel van eltakarva. Ezen árnyékoló többféle kivitelben használatos, jelen találmány szempontjából azonban az árnyékoló alakja közömbös. Jelen találmány a találkozási fényt szolgáltató izzótest újszerű kivitelére vonatkozik. Általában ismeretes, hogy a találkozási fényt adó izzótest hosszúkás, egyenes izzóspirál, amelynek két vége vagy egy tartóhoz, vagy az említett árnyékoló ernyő szegélyéhez, az ún. oldalszárnyra van ráhegesztve. Ezen ráhegesztett spirálvégek többnyire egyenesek. Ahhoz, hogy a találkozási fényt adó izzótest által szolgáltatott fénynyaláb valóban káprázásmentes fényt adjon abba a zónába, amely a szembejövő jármű vezetőjének szemmagassága alatt van, az eddig kialakult gyakorlat szerint az szükséges, hogy az izzóspirál az árnyékoló ernyőnek említett szegélye, illetve szegélyei fölé nagyjából a spirál átmérőjének fele magasságával emelkedjen ki, a spirál másik felét azonban az árnyékoló ernyő takarja. Különösen fontos ez az újabb fajta, ún. aszimmetrikus találkozási fénynél. A spirál ezen ideális helyzetét azonban nehéz biztosítani. Tömeggyártás esetén ugyanis általában olyan spirálokat szoktak alkalmazni, melyeknél az egyenes hozzávezető spirál végek nagyjából érintőlegesen futnak ki a spiráltestből és ezen egyenes vég, illetve végek részben vagy teljes hosszban a spirál tengelyével párhuzamos síkban a hossztengelyre merőleges irányban haladnak. Az ilyen spirálok felhegesztése az árnyékoló ernyő szegélyéhez, vagy az azt tartó bevezető elektródára csak ezek valamelyikének kisméretű utólagos deformációjával lehetséges. E deformáció elkerülése végett ismert a spirálvégeknek a megfelelő tartókhoz való oly hozzávezetése is, hogy az érintőleges kifutó egyenes spirálvéget a spiralizáláskor vagy azután az érintőleges irányból kihajlítják, és az így kihajlított spirálvégekkel ellátott spirált hegesztik hozzá a tartóhoz, illetve az ernyőszegélyhez. Ez a kihajlítás azonban — függetlenül attól, hogy külön műveletet is jelent — az eredeti tekercselési iránnyal ellentétes irányban történik, ami a spirálvég. különösen pedig a kihajlítási pont törékenységét idézi elő. A találmány szerinti megoldás az említett nehézségek és hiányosságok kiküszöbölését célozza. A találmány értelmében a találkozási fényt adó spirálnak legalábbis a lámpafejtől nézve távolabbi, illetve az árnyékoló ernyő szélére hegesztett vége oly módon van kiképezve, hogy az utolsó spirálmenet az izzótest tengelyvonalán átmenő síkban fekvő, az utolsó spirálmenetet keresztező és arra megközelítően merőleges egyenesben, mint spirálvégben folytatódik. A találmány szerinti megoldásnál tehát már a spirál gyártásakor egyirányú tekercseléssel, legalábbis az egyik szálvéget a spirál tengelyvonalán átmenő síkban a spirál tengelyvonalára merőlegesen húzzuk ki úgy, hogy a spirál kifutó szálvége az első spirálmenet előtt, azt keresztezve halad. A másik spirálvég a szokásos módon érintőlegesen futhat ki a spiráltestből. A találmányt szemléletesebben az 1—4. ábrák mutatják be, melyek közül az 1., 2. ábrák az eddigi megoldásokat mutatják be metszetben, a 3. ábra a találmány szerinti megoldást mutatja metszetben, míg a 4. ábra ugyancsak a találmány szerinti megoldást nézetben mutatja be.