146144. lajstromszámú szabadalom • Konkolyozó vagy egyéb magválogató

Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.144. SZÁM 45. e. 12-19. OSZTÁLY — MU—124. ALAPSZÁM Konkolyozó vagy egyéb magválogató VEB Mühlenbau Dresden cég, Dresden (Német Demokratikus Köztársaság) Feltaláló: Zudse Herbert mérnök, Dresden. A bejelentés napja: 1958. július 28. Német Demokratiku Köztársaságbeli elsőbbsége: 1958. január 23. A találmány olyan konkolyozók vagy egyéb magválogatók körébe tartozik, amelyek sejtköpenye több falrészből oldhatóan van összerakva. Már ismertek olyan konkolyozók, amelyek sejtköpenye teljes hosszukban szögvaskeret révén összekötött, tompán illeszkedő két féldarabból áll. Ennek az elrendezésnek hátránya a köpenyfelek nagy súlya, továbbá hogy az esetleg túlnyúló illeszkedési helyeken olyan magvak kiemelése következik be, amelyeknek nem szabad a válogatóvályúba jutniok. Más megoldásnál a szegmensrészeket befelé kell hajlítani. Ismeretesek többrészes sejtköpennyel felszerelt konkolyozók is, amelyek egyes szegmensei a forgásirányban egymást átlapolják. Ennél az elrendezésnél az a hátrány, hogy a bent felkavart por a réseken át kijuthat, minthogy nem minden konkolyozót csatlakoztatnak szívóberendezéshez. Egy másik többrészes sejtköpenyű megoldásnál az egyes részeket azáltal kötik egymáshoz, hogy két-két szegmens közé hornyolt gumilécet iktatnak és ezt az egész; hosszban betolt szorítóléccel nyomják a lemezszélekhez. Minthogy ez a kötésmód a henger egész kerületén több példányban fordul elő, a kicserélés sok időt vesz igénybe és főleg több egymás fölött fekvő henger esetén körülményes. A találmány ezeket a hátrányokat megszünteti. Evégből a képzendő hengernek egy tengelyre erősített be- és kiömlőtárcsái kerületén összekötősinek csavarodásmentesen vannak kimerítve és az egyes falrészeket pormentesen zárják le. Két-két összekötősín közötti szakaszba a henger kerülete mentén egy-egy falrészt helyezünk, melyet oldhatóan kötünk a beömlő- és a kiömlőtárcsához. Az összekötősínt rugóval vagy más efféle elemmel porzáróan szorítjuk az egyes falrészekhez. Az összekötősínek és az egyes falrészek nem állnak szilárd kapcsolatban egymással, úgyhogy a kicserélést igen gyorsan el lehet végezni. Az összekötősínek alakja olyan, hogy a henger belsejében nem keletkezik ütközőéi, mely a válogatóvályúba magvakat sodorhatna. Éppígy a szoros zárás következtében por nem jut ki a hengerből. Az összekötősínek rögzítettek vagy elmozdíthatók lehetnek. A rajzok a találmány szerinti konkolyozó két kiviteli alakját példaképpen tüntetik fel. Az 1. ábra a henger és az összekötősínek oldalnézete. A 2. ábra végnézet szilárdan összekötött sínekkel. A 3. ábra á henger keresztmetszete az összekötősínek közé rakott falrészekkel. A 4. ábra természetes nagyságú részletrajz, mely a rögzített összekötősínt, az egyik tárcsakoszorút és két berakott falrészt metszetben és reá merőleges nézetben szemléltet. Az 5. ábra hasonló metszetet ill, nézetet mutat, de kilengethető összekötősínnel. Az 1. ábra szerint az 1—1 tengelyre rögzítjük a 2—2 befolyótárcsát és a —3— kifolyótárcsát, melyek között, a kerületen egyenletesen elosztva, több —4— összekötősín van a —2, 3— tárcsákhoz az —5— helyen rögzítve. A 2. ábra is feltünteti a két —2, 3— tárcsához rögzített —4— összekötősíneket és az —5— felerősítő csavarokat. A 3. ábra azt mutatja, hogy miként illesztjük az egyes —6— falrészeket a —4— összekötősínek közé. A falrészeket a —2, 3— tárcsákhoz —7— csavarokkal erősítjük. A henger belsejében, ismert módon, a —8— válogatóvályú és a —9— szállítócsiga foglal helyet. A —4— összekötősín a 4. ábra szerint a henger külső oldalán, a —10— helyen meg van görbítve, hogy forgás közben balesetet ne okozhasson. A henger belső oldalán a —11— lehajtás meggátolja magvak szándékolatlan tovasodrását. Az ábrán láthatjuk, hogy a —6— falrész alsó vége (a forgásirányban nézve) a —4— összekötősín alá van betolva, míg felső vége a sín fölött fekszik, anélkül