146073. lajstromszámú szabadalom • Hangszórószekrény

Megjelent: 1960. január 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.073. SZÁM 21. a2 . 1-14. OSZTÁLY — SE—782. ALAPSZÁM Hangszórószekrény Sebők István műszaki vezető, Szeged A bejelentés napja: 1957. szeptember 10. A találmány tárgya hangszórószekrény, amely­ben a hangnyomás kiegyenlítődés útját megnövelő terelőfaiak vannak elhelyezve. A helyes hang­visszaadásnál a hangszóróból eredő hangrezgések minden rezgésszámnál megfelelően, illetőleg közel egyenlő hangerővel kell hogy hallhatóvá váljanak. Ehhez úgynevezett hangfal szükséges, amely álta­lában úgy van elhelyezve, hogy benne a hang­szóró membránjának megfelelő lyukat kell ki­vágni. A mozgó membrán előtt, illetőleg mögötte keletkezett nyomáskülönbség így a hangfalat megkerülve nem tud addig kiegyenlítődni, amíg a nyomáskülönbség a hangfal két oldala között ellenkező hatásúvá nem változik. így tehát a le­vegő megfelelően rezgésbe jön és hallható hang keletkezik. Minél mélyebb hangot, tehát minél alacsonyabb frekvenciájú rezgést akarunk hallha­tóvá tenni, annál nagyobb méretű hangfalra van szükség. A fenti megfontolások alapján eddig kétféle hangfal megoldás volt ismeretes. Az egyik megoldás szerint a hangfal sík lap. Ez szerkezeti szempontból rendkívül egyszerű; hátránya azonban, hogy nagy mérete nem teszi lehetővé annak bárhol, pl. lakásban való alkal­mazását. A másik szokásos megoldás értelmében, megfelelő méretű sík lapot mintegy összehajtva, abból dobozt képeznek ki. így a szükséges hang­falméret helyszükséglete lényegesen kisebb, ezen­kívül pedig a doboz belsejében az erősítőberen­dezés is elhelyezhető. Megfelelő méretű hang­dobozt még így is csak elég nagy külső méretekkel lehet elérni, ennek a megoldásnak lényeges hát­ránya, hogy a zárt doboznak önrezonanciája van, ami bizonyos rezgésszámoknál torzítást okozhat. A fenti hátrányok a találmány szerinti megoldás­nál kiküszöbölhetők. A találmány szerinti hangszórószekrény elvi fel­építése azon alapszik, hogy a nyomó- és szívó­oldal között az utat, megfelelő terelőfalakkal, kellő mértékben meghosszabbítjuk és akkor a hang­nyomás különbség csak a meghosszabbított úton. keresztül tud kiegyenlítődni. A találmányt egy kiviteli példa kapcsán a csa­tolt rajz ismerteti. A rajzon 1 jelöli a hangdoboz — célszerűen fából készült — falát, amelynek mellső oldalán a 2. rendszerint kör alakú nyílás van kivágva. A 2 nyílás mögött helyezkedik el, a rajzban csupán sematikusan ábrázolt 3 hangszóró. A hangdoboz belsejét a 4a, 4b, 4c, 4d, hullám­vonalban kialakított terelőfalak osztják részekre, amelyek úgy vannak a hangdobozba beerősítve, hogy az egyes hangútszakaszokat összekötő nyí­lásokat képező nyitott végeiktől eltekintve, a szekrény belső oldalához légmentesen illeszked­nek. A hangterelő válaszfalak önrezgései, vagy a hallható hangok határa alá, vagy pedig azok fölé kell, hogy kerüljenek, amivel a hangszórószek­rény, vagy egyes részeinek önrezonanciáját meg­akadályozzuk. Ennek megfelelően a terelőfalak anyaga pl. tetőfedő hullámpalából, műanyagból, hullámpapírból, kéregpapírból, fából stb. készül­het. A találmány szerinti hangszórószekrény a hangú tat a rajzon látható eredményvonal szerint lényegesen meghosszabbítja. A találmány szerinti hangszórószekrénynél a hangút, azonos külső mé­reteket feltételezve, sokkal hosszabb, mint az is­mert hangszórószekrényeknél. A találmány szerinti hangszórószekrénynél a hullámos terelőfalak kiképzése olyan, hogy azok távolsága egyes hosszanti metszetekben külön­böző. (Lásd az ábrán: a és b.) Ennek célja az, hogy a szűkülő részek által egymástól elválasztott „hangterek" különböző rezonanciájúak, ami szin­tén megakadályozza, hogy működés közben a hangszórószekrény rezonanciába jusson. Szabadalmi igénypontok: 1. Hangszórószekrény, jellemezve a hangnyomás kiegyenlítődés útját megnövelő, a szekrényben elhelyezett terelőfalakkal.

Next

/
Thumbnails
Contents