146062. lajstromszámú szabadalom • Színkoordináták és színvisszaadás mérőszámok meghatározására szolgáló mérőberendezés
2 146.062 szempontjából mérendő fényt prizmás monokromátorral felbontják, majd a spektrum síkjában a hullámhossz függvényében változó magasságú fényhatárolót helyeznek el (maszk, template), azután a spektrumot egy objektívvel fényelektromos érzékelő felületén egyesítik. A fényhatároló alakját úgy határozzák meg, hogy a monokro'mátor-, fényhatároló-, érzékelő rendszer együttes színképi érzékenysége pl. a megadott x x, egy másik fényhatároló esetén y,_, egy harmadik fenyhatárolóval pedig a 7.k függvénynek feleljen meg. Annak ellenére, hogy ez a rendszer régóta ismeretes, nincs tudomásunk arról, hogy ezen az elven működő berendezések elterjedtek volna. Valószínűleg azért nem terjedtek el, mert a berendezés az alkalmazott monokromátor miatt költséges, a színkép kis mérete miatt nehézkes a fényhatárolók pontos elkészítése és még nehézkesebb az üzemközbeni utánkalibrálása. A találmányunk szerinti színmérő berendezés a fentiekben leírt két rendszer előnyeit egyesíti azok hátrányai nélkül. A találmányunk szerinti színmérő berendezés egy a mérendő fény útjába elhelyezett optikai rendszerből és egy e mögött elhelyezett fényelektromos érzékelőből áll, amely optikai rendszer legalább három színszűrő eszközt tartalmaz GS a zzal van jellemezve, hogy a színszűrő. eszközt interferenciaszűrő spektroszkóp a vele együtt működő maszkkal együtt képezi. A mérőberendezés egyik kiviteli alakja szerint a színszűrő eszközt egyetlen interfereneiaszűrő spektroszkóp képezheti a vele együtt működő, legalább háromnyílásos maszkkal együtt. Egy másik kiviteli alak szerint három interferenciaszűrő spektroszkópot alkalmazunk a velük együtt működő háromnyílásos maszkkal. Az optikai rendszer a színszűrő eszközökön kívül a színszűrő eszköz előtt és után egy-egy objektívet tartalmazhat. Érzékelőként bármilyen fényelektromos érzékelő alkalmazható, célszerűen pl. szelénfény elem. Megjegyzendő, hogy a találmányunk szerinti színmérő berendezés használható színvisszaadás mérésére is, ez esetben a fentebb említett két objektív között további, önmagukban ismert, a fényforrás energiájának vagy fényének spektrumsávonkénti meghatározására szolgáló maszkot vagy maszksorozatot kell elrendezni. A találmányt részletesebben a mellékelt 1—11. ábra és az alábbi részletes leírás magyarázza. Mindenekelőtt az interferenciaszűrő spektroszkóp mibenlétével kapcsolatban adunk néhány magyarázatot. Ismeretes, hogy üvegfelületre két jól visszaverő részben átlátszó fémfelület közt elhelyezett vékony dielektromos réteggel olyan szűrőket lehet előállítani, melyek közel monokromatikus fényt bocsátanak át. Ezek a szűrők az ún. féminterferenciaszűrők. Az utóbbi időben állítottak elő olyan szűrőket, is, melyeknek rétege ékszerűen változik, ezek a rétegvastagságnak megfelelően folyamatosan más és más hullámhosszúságú sugárzást bocsátanak át, ezeknek az ún. féminterferenciaszűrő spektroszkópoknak az az előnyük, hogy a maximális transzmisszió által meghatározott hullámhossz a szűrő hossza mentén gyakorlatilag lineárisan változik, spektrumuk tehát olyan, mint egy rácsos spektrográfé. Egyik kiviteli formájuknak mérete 20 x 76 mm, maximális transzmissziója 30 és 40% közé esik, félérték szélessége 10—12 millimikron, emelkedése 5 m,u/mm. Két ilyen interferenciaszűrő egymás utáni alkalmazásával, például olyan módon, hogy a két szűrőt ugyanazon üveglemez két oldalára viszik fel, kettős interferenciaszűrő spektroszkópot lehet kialakítani. Ennek szelektivitása jóval nagyobb, igaz ugyan, hogy fényerősségének rovására. A találmányunk szerinti berendezés az említett interferenciaszűrő spektroszkópok valamelyikét alkalmazza. Ha egy ilyen interferenciaszűrő spektroszkóp spektrális transzmissziója xx és ezt olyan fényelektromos érzékelő előtt helyezzük el, melynek spektrális érzékenysége r,x és S^ spektrális teljesítményeloszlású sugárzóval világítjuk meg, a fényelektromos áram j S^TxcU kifejezéssel lesz arányos. Legyen j S^Äf^cU = I Sxx A ctf ahol a JLX függvényt úgy határozzuk meg, hogy az egyenlőség fennálljon. Nyilvánvaló, hogy Ha a szűrő előtt olyan maszkot helyezünk el, melynek határa a fix függvény, az érzékelő fényelektromos árama az X - j S,x,cU értékkel lesz arányos. Az 1. ábra egy említett interferenciaszűrőt mutat be elölnézetben, megközelítőleg természetes nagyságban. A szűrő alsó részén a hullámhosszakat tüntettük fel. A 2—6. ábrákon a hullámhosszakat ugyan nem tüntettük fel, de ezek is azonos léptékben yannak rajzolva és a hullámhossz beosztása az 1. ábráéval azonos. A 2. ábra ezen szűrő spektrális transzmisszióját mutatja a bal oldalon feltüntetett számok T^%-OS értékeit mutatják. A 3. ábrán egy szelén fényelem spektrális érzékenységét tüntettük fel, a bal oldali számok itt az Vk %-os értékeit jelölik. A 4. ábra az xx függvényt mutatja. A bal oldali skála mutatja az egyes x^, értékeket. Az 5. ábra az előbbiek szerint meghatározott függvény szerinti nyílással ellátott fényhatárolót (maszkot) tünteti fel. A 6. ábrán egy ugyanilyen, de a középvonalra szimmetrikusan kiképzett fényhatárolót ábrázoltunk. E 6. ábra szerinti kiképzés azért előnyösebb, mert a szűrőnek optikai szempontból legértékesebb részét, a közepét használja fel. A iix függvény a xK és t]k értékeiből számítható ki, de közvetlenül is meghatározható, például úgy, hogy a szűrő előtt elhelyezzük a 7. ábra szerinti
