146045. lajstromszámú szabadalom • Elektromágnesesen kapcsolható lamellás tengelykapcsoló elektromágnesen át nem járt lamellákkla

Megjelent: 1960. január 15. ^^F ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.045 SZÁM 47, c

6—8. OSZTÁLY —

KO—1102. ALAPSZÁM Elektromágnesesen kapcsolható lamellás tengelykapcsoló elektromágnesesen át nem járt lamellákkal VEB Konstruktions- und Montagebetrieb für Ausrüstungen der Schwerindustrie, Leipzig A bejelentés napja: 1956. augusztus 23. A találmány elektromágneses úton kapcsolható lamellás tengelykapcsolók működésének megjavítására vonatkozik, melyeknél a fluxus a lamellákat nem járja át. Az ilyen tengelykapcsolók már több különböző kivitelben ismeretesek. Az ismert kivitelek egy részénél a lamellák az elektromágnesen vagy felette vannak elhelyezve, más megoldásoknál a lamellák koaxiálisán egymás mellett vannak és az elektromágnes mellett helyezkednek el. A mágnes által kifejtett szorító erőt a horgonylemez központos elhelyezésű, menetes állítógyűrű révén közvetlenül viszi át a lamellák csomójára, vagy lehet a szorítóerőt a belső pólusfelületen lazán elhelyezett, tengelyirányú peckek révén, a mágnesen át a lamellacsomóra átvinni. Azonban bárminő ez az erőátvitel, az elektromágnesesen kapcsolható lamellás tengelykapcsolóknál eddig a szorítóerőnek a lamellacsomóra való átvitele mereven történt. Annak biztosítására, hogy a gerjesztőáram kikapcsolása után a horgonylemez ne tapadjon a mágneshez, továbbá a lamellacsomó kopásának kiegyenlítésére, az ismert kiviteleknél a horgonylemez és a mágnes között légrést hagynak szabadon, ami ismert módon nagy mágneses veszteségekkel jár együtt. További hátrány, hogy a légrés pontos beállítása csak igen gondos munkával lehetséges. Ez azt jelenti, hogy a tengelykapcsoló biztos működése a szerelés megbízhatóságától függ. Megemlítendő még, hogy a merev szorítás következtében hosszú bejáratási időre van szükség, hogy a szokásos megmunkálási hibákkal készített lamellák egymáshoz csiszolódjanak, mert különben a felületelemeken sohasem lehet egyenletes nyomáseloszlást elérni. A tapasztalat megmutatta, hogy a lamellás tengelykapcsolók üzemzavarai leginkább a lamellák belső részein fellépő túlterhelés következményei, tehát főleg e részeken következnek be a meg nem engedhető kopások vagy berágódások. Ezt a hibát az okozza, hogy a legtöbb ismert szerkezetnél .a szorító nyomás a hatásos súrlódó felületnek belső, gyűrű alakú részén erősebb, mint a külső részeken. Ezt viszont az okozza, hogy az erőátadás nem egyenletes, nem terjed ki a kerületi részekre kifelé és nem eléggé rugalmas. Ennek a körülménynek még az a káros hatása is van, hogy a súrlódás által létesített kerületi erő karja rövidebb, mint az ideális vagy számított érlek. Mivel továbbá a legnagyobb hőfejlődés belül van, itt a legnagyobb a beragódás veszélye. Figyelembe veendő még, hogy mivel a külső részeken a kerületi sebesség nagyobb, itt a kopások ez okból kifolyólag nagyobbak, mint a központ környékén. Ha a nyomás átvitele pl. erős gyűrűvel történik, akkor ennek merevsége folytán a lamellák külső része rövidesen úgy megkopik, hogy nem visz át erőt és a belső résznek kell egyedül, kisebb emelőkarjával a nyomatékot továbbítani. Az ipar ismert követelményei folytán, pl. másoló munkáknál,, szerszámgépek vezérlésénél, csomagoló gépeknél és minden más oly munkánál, amelynél gyors egymásutánbari következnek az _ egyes műveletek és a ki-, valamint bekapcsolások sűrűn követik egymást, oly elektromágneses tengelykapcsolókra van szükség, amelyek horgonylemeze a gerjesztő áram kikapcsolása után azonnal old és amely megfelelő szerkesztés folytán lehetővé teszi a mágnes által kifejtett szorítást a tapasztalat Szerint legkedvezőbb átmérőn működtetni. A találmány értelmében az első feladatot úgy oldjuk meg, a mágneses erőnek a lamellacsomóra való átvitelét tányérrugóval végezzük. Ezzel a tengelykapcsoló a következő, igen kedvező működésmód szerint dolgozik: A tányérrugó, amely mint rugalmas alkatrész a teljes szorítást jól átviszi a lamellacsomóra, lehetővé teszi, hogy az említett légrést elhagyjuk. Emellett az áram kikapcsolása után a tányérrugó a horgonylemezt teljes erővel lerántja a mágnesről, még akkor is, ha a kikapcsolás után az indukció csak kismértékben csökken. Ez viszont azt jelenti, hogy a lágyvas lehetőleg erős indukciójára kell csak ügyelni, tehát a szerkezetnél csak a nagyfokú indukció elérésére kell törekedni, hogy a lehető legkisebb szerkezeti méretek mellett nagy szorításokat lehessen elérni. A nagy és erős indukció elérése viszont azért viszonylag könnyű,