146025. lajstromszámú szabadalom • Kettős mikrohullámú keverő

Megjelent: 1960. január 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.025. SZÁM 21. a4

. 64—77. OSZTÁLY — FI—113. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Kettős mikrohullámú keverő Finommechanikai Vállalat, Budapest Feltaláló: Biró Viktor mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. augusztus 27. A mikrohullámú alkalmazásoknál, pl. a lokátortechnikában sokszor szükség van arra, hogy két külön forrásból származó mikrohullámú jelnek keverése egy-egy keverőben egy közös oszcillátor rezgéséivel, olyképpen történjen, hogy a két keverő közötti csillapítás nagy legyen, az áthallás elkerülése végett. Ezt a feladatot a gyakorlatban többféle módon oldják meg. Az egyik ismert megoldást az 1. ábra mutatja. A keveréshez szükséges helyi oszcillátor energiát a —7— helyi oszcillátorként alkalmazott klystron szolgáltatja. Ez az energia az —5— elágazáson át a —3— és —4— keverőkbe jut el. Ahhoz, hogy az —1— bemenő kapocshoz érkező jel energiája a —4— keverőhöz, a —2— bemenő kapocshoz érkező jelé a —3— keverőhöz ne jusson el, szükséges, hogy a —7— klystronhoz csatlakozó —6—- tápvonal megfelelő elektromos hoszszúsággal bírjon. A —6— vonal szükséges elektromos hosszát az határozza meg, hogy az —5— elágazás párhuzamos-e vagy soros. Ha az -—5— elágazás párhuzamos elágazás, akkor a —6— vonalnak olyan hosszúságúnak kell lennie, hogy a —7— klystron impedanciája az elágazási helyen minél kisebb impedanciává transzformálódjék. Ha az —5— elágazás soros elágazás, akkor a —6— vonalnak olyan hosszúságúnak kell lenni, hogy a —7— klystron impedanciája az elágazás helyén minél nagyobb impedanciává transzformálódjék. Á fent vázolt kettős keverőnek az a hiá-, nyossága, hogy a) a —6— tápvonalnak megfelelő elektromos hosszal kell rendelkeznie és így a két keverő közötti csillapítás erősen frekvenciafüggő, b) a —6— tápvonalhoz csatlakozó —7— klystron (helyi oszcillátor) működéséhez néha hangoló elemeket kell használni, c) a —6— tápvonalhoz csatlakozó klystron működéséhez szükséges hangoló elemek a tápvonal elektromos hosszát hangolás közben változtatják és így a keverők közti csillapítást csökkentik. A találmány szerinti kettős keverő vázlatát a 2. ábra mutatja. A kettős keverő következő elven működik: A keverő alapját egy elfajult kettős iránycsatoló alkotja, amelynek két jelbemenete, nevezetesen —8— első jelbemenete és —9— és második jelbemenete, továbbá két kimenete van, amelyekben a második jel —11— kristálykeverője, illetve az első jel —12— kristálykeverője foglal helyet. Az iránycsatolást előidéző —10— csatolóköz biztosítja, hogy a keverő —9— bemenetére kerülő mikrohullámú jel csak a —11— kristálykeverőhöz, a —8— bemenetre kerülő mikrohullámú jel pedig csak a —12— kristálykeverőhöz jut. A keveréshez szükséges helyi oszcillátorenergiát a csatoló közön belül olyan —13— helyen csatolt klystron szolgáltatja, hogy a keveréshez szükséges helyi oszcillátorenergia megfelelő arányban jusson a két kristálykeverőhöz. A fent vázolt elven működő kettős keverő biztosítja, hogy a két bemenő jel közti áthallás meglehetősen széles sávon belül elég kicsi, annak ellenére, hogy a keverőben egy közöt helyi oszcillátort használunk. A 2. ábra szerinti kettős keverő bemeneteinek egyike, vagy mindkét bemenet állandó, vagy változtatható csillapítást tartalmazhat. Olyan megoldás is lehetséges, melynél a kettős keverő bemenetei ugyanazon tápvonalhoz csatlakoznak. A fent vázolt kettős keverő használata többek között a lokátorokban különösen célszerűnek látszik. A lokátor vevőnek egyik fontos eleme az ún. adás-vétel kapcsoló. Az adás-vétel kapcsoló arra szolgál, hogy adáskor • a vevő keverő kristályát az adó impulzusától megvédje. Azokban a lokátorokban, ahol AFC-t (automatikus frekvencia szabályozást) alkalmaznak az adás-vétel kapcsolónak még egy szerepe van, éspedig az, hogy a mikrohullámú adóimpulzus tel-