146021. lajstromszámú szabadalom • Eljárás titán, vagy urán-tartalmú ásványok, kőzetek, ezekből mesterséges úton előállított vegyületek, vagy előnyösen ezek kohászati salakjainak feldolgozására

Ö Megjelent: i960, január 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.021. SZÁM 40. a. 18-51. OSZTÁLY — FE—384. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás titán- vagy urántartalmú ásványok, kőzetek, ezekből mesterséges úton előállított vegyületek, vagy előnyösen ezek kohászati salakjainak feldolgozására Fémipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: dr. Lányi Béla, dr. Papp Elemér, Dunay Sándor, Aradi Antal budapesti lakosok, a Kutató Intézet dolgozói A bejelentés napja: 1957. december 5. Ismert dolog, hogy ásványok, kőzetek, ezekből mesterséges úton előállított vegyületek, többek közt kohászati salakok sok* esetben értékes titán-, vagy urán-tartalmú alkotórészei a meddőtől vagy értéktelentől egyes eljárások szerint kénsavas-, vagy kénessavas kezeléssel, más eljárások szerint halogénekkel, ammónsókkal, vagy kloridokkal történő kezelés után akár egyedül, akár többed magukkal különíthetők el. A kénsavas, kéndioxidos kezelésre ismert példák közül csak a következőket óhajtjuk megemlíteni: 1. a magyarországi wehrlit-ásványból, bauxitok vörösiszapjának vaskohászati kohósalakjából a TÍOT elkülönítése kénsavas eljárásokkal; 2. bauxitok, vörösiszapok kénsavas, ammónszulfátos kezelése szintén TiÜ2-ben dúsuló anyagokhoz vezet; 3. a klórozó eljárásokra nézve közismert az ilmenitből és a bauxit-vörösiszap kohósalakból a TiCU előállítása. A kénsavas eljárásokhoz közvetlenül a kénsavgyártól vásárolt savat használják, mely a folyamat után, ha pl. TÍO2— t akarnak előállítani, olyan híggá válik, hogy többé gazdaságosan nem regenerálható. Ezért a kénsavas eljárások alkalmazása a kénsavgyár termékének első fokon való elértéktelenedéséhez vezet. A klórozó eljárások nehézkesek, mert a klórozást magas hőmérsékleten kell elvégezni és ezért a folyamat alatt az anyag anynyira tömörödni szokott, hogy a reagáló klór csak nehezen hatol beléje. Ezen okok miatt az eljárás legtöbbször költséges, mert kedvezőtlenek a termelési százalékok. A felsorolt hátrányokat munkánk közben sokszor tapasztaltuk és ezért olyan feltáró anyag után kutattunk, mellyel az eddigiéknél gazdaságosabban és műszaki szempontból nézve is egyszerűbben lehet dolgozni. Kísérleteink közben arra jöttünk rá, hogy a kőolajfinomítókban hulladékként keletkező savgyanta, a benne levő dús kén- és szénhidrogéntartalom miatt előnyösen használható a címben megnevezett anyagok olyan kémiai megtámadására, mely a szándékolt dúsítást hasznos kémiai és fizikai folyamatok kíséretében egyszerűen és gazdaságosan oldja meg. Megállapítottuk, hogy több különleges előnye van a savgyanta használatának. Ez egyrészt abban mutatkozik, hogy a titán-, vagy urán-tartalmú anyagok féltárása a savgyantának nyílt edényben történő élkokszósításakor jelentősen jobban folyik, mintha eredeti kénsavat használtunk volna. Másrészt ezek az anyagok, melyeket a kénsav már megtámadott, a keletkező porózus kokszba beágyazódva kiválóan alkalmassá lesznek a további klórozó feljárás használatára, mert az illanó kloridok a pórusokból könnyen távoznak el, a nehezebben illanó kloridok pedig a porózus kokszba felszívódnak. Ezáltal a klórozás hatásfoka is jelentősen megnövelhető. A savgyantás kokszolásnál nemcsupán az anyagok feltárása folyik, de a keletkező anyagok széjjelválasztása is könnyű lesz, mert pl. vízzel kioldhatóan jelennek meg azok az alkotók, melyeknek szulfátjai vízben nehezen hidrolizálnak (Fe, AI, U, Ca, Mg, alkáliák), a kokszban pedig visszamaradnák azok, amelyek vizes oldással egyrészt könnyen hidrolizálnak (Ti, stb.), másrészt nehezen oldhatók (gipsz, SÍÖ2 stb.). A savgyahtás feltárás eljárásunk szerint azért is előnyösebb a közismert kénSávas-kénessavás eljárásnál, mert a keletkező anyagok igen könynyen extrahálhatók a kb. 250—400°-on végrehajtott előkokszosító művelet után, ami az eddigi kénsavas eljárásoknál igen nehéz művelet volt. Ugyanis a közismert kénsavas feltárásoknál kocsonyás kovasav keletkezik, melyről — külön dehidratizálás nélkül — nehéz az oldatot leszűrni. Vala-