145997. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tropánvázas alkaloidok kinyerésére növényi részekből
2 145.997 vérekével kivonatoljuk, amikor is a kivonatoláshoz 600 liter fentebbi oldószer elegyet alkalmazunk. Ezután a benzol-butamolos oldatot 30 liter vízzel kikeverjük, amikor is .annyi 50%-os kénsavat adunk a keverékhez, hogy a vizes fázis pH-ja maradandóam 3—4% között legyen. A kikeverést hasonló módon megismételjük egyszer 20, s kétszer 10 liter kénsavas vízzel. A savas oldatokat egyesítés után derítőszénnel derítjük. A derített, 'halványsárga színű oldatot nátriumhidrokarbonáttal ismét pH 7,5 és pH 8 közötti értékre lúgosítjuk, majd 10 liter kloroformmal kivonatoljuk. A kivonatoHást még háromszor, egyenként 5 liter kloroformmal megismételjük. A kloroformos oldatokat egyesítés után kiizzított kálciumkloridon szárítjuk, szűrjük, majd szárazra pároljuk. A körülbelül 2,5—3 kg bepárlási maradékot oldjuk az éppen szükséges dietiilétenben és 500 gr alumíniumoxidot tartalmazó 5 om belső átmérőjű oszlopon át szűrjük. A szűrt éteres oldatot ezután szárazra pároljuk, a kb. 1400—1500 gr bepárlási maradékot háromszoros mennyiségű acetonban oldjuk és az oldatot tömény vizes brómhidrogénsavval pH 3— pH 4 értékre savanyítjuk. A savanyítás közben az oldatot hűtjük és ügyelünk, arra,'hogy annak hőmérséklete 10 C° alatt maradjon. , A megsavanyított oldat nemsokára bedermed. 24 órai hideg helyen való állás után szűrjük a kivált nyers szkopolamin brómhídirátot. Ilyen módon 1000—1200 gr nyers brómhidrogénsavais sót kapunk, melyet 900 ml desztilláltvízből átkristályosítva tisztítunk. Ily módon 1000—1100 gr szkopolamin hlidrobromidot kapunk, mely a gyógyszerkönyv követelményeinek megfelel. Az eljárás során kapott anyalúgokból kb. 150—200 gr szkopolamin brómhidrát nyerhető még ki. 2. Datura Sltrammónium var. Gigás L. 1000 kgnyi ^mennyiségét 16, órán át ellenáramban vízzel kivonatolunk, amikor is 6000 liter oldatot nyerünk. A kivonatot fillmbepárió készüléken vákuum alkalmazásával 600 literre betöményítjük, majd nátriumfcaríbonáttal való lúgosítás után 600 liter foenzol-butanol eleggyel kivonatoljuk. A ki-, vonatolás után a benzal-butanolos oldatot az 1. példáiban említett módon híg kénsav oldattal kikeverjük. A kapott kénsav oldatot derítőszénnel tisztítjuk, majd szűrés után nátriumlkarbonáttal lúgosítjuk ismét és egyszer 30, majd háromszor 10 liter kloroformmal kioldjuk az alkaloida bázisokat. Az egyesített kloroformos oldatokat kiizzított kálciumkloridon szárítjuk, majd szárazra pároljuk, miután azt tömény esetsawail pH 6j ra savanyítottuk. A bepárlási. maradékot (4000—4500 gr) annyi vízben oldjuk, amennyi éppen szükséges, majd 0 C° alá hűtjük és ammóniumhidroxid oldatot adunk hozzá, míg az pH 9 lesz. Akkor derítőszénnel ismét tisztítjuk, majd erős hűtés közben (0—5 C°) tömény káliumhidroxid oldatot adunk hozzá mindaddig, iámig hlioszciamin kiválása észlelhető. Félóra állás után a kivált bázist szűrjük, -majd szárítjuk. A szárított nyers bázist akár kristályosítással tisztítjuk, akár a kívánal-I A kiadásért felel: a Közgazdasági I 594184. Terv Nyomda, Budapest maiknak megfelelő kénsavas, vagy brómhidrogénsavias sót készítünk belőle. A nyeredék kb. 700 gr hioszciamin szulfát. Szükség szerint a hioszciaminból akár nátriumetiQátos, akár alkoholos nátriumhidroxidos, akár alkoholosifenolos oldatban atropint készíthetünk, melyet általános módszerekkel dolgozunk fél. A hioszciamin bázis szűrésének anyalúgjából a szkopolamint kloroformimal oldjuk ki. A kloroformos oldatot izzított kálciumJkloridon való szárítás után szárazra pároljuk <és a kb. 1000—1200 gr bepárlási maradékból a fenti l-es példában említett módon brómhidrogénes savas sót készítünk. Nyeredék kb. 800 gr szkopolamin brómhidrát. Az eljárást bármelyik tropánvázias alkaloidokat tartalmazó növényre a feldolgozás során szükséges értelemszerű közismert változtatásokkai egyaránt alkalmazhatjuk. 3. Ügy járunk el, mint az 1. és 2. példákban, azzal a különbséggel, hogy a kivonatolást melegítve végezzük. A nyeredék kb. ugyanannyi, mint a fentebbi példákban, mert a melegítés során bár a kivonatolás .jobb, a bázisok egyrésze bomlik. 4. Úgy . járunk el, mint az 1. példában, azzal a különbséggel, hogy a meglúgosított sűrítmény kivonatolására más összetételű benzol-butamol elegyet használunk. A kitermelés és az oldószer felhasználás azonban a 7—3 arányú összetételnél optimális. Hasonló eredményt kapunk, ha butanol-benzol helyett toluol, vagy xilol és butanol elegyet használunk. 5. Ügy járunk el, mint az 1. és 2. példákban, azzal a különbséggel, hogy a meglúgosított sűrítmény kivonatolására benzol-toluol, vagy xilol és izopropilaikohol megfelelő elegyét használjuk. Ekkor a kivonatolás a fentebbinél jobb, 'azonban a nagy izopropilalkohol fogyasztás miatt az eljárás költségesebb. 6- Ügy járunk el, mint az 1. és 2. példákban, azzal a különbséggel, hogy a meglúgosított vizes sűrítmény kivonatolására benzoll-toluol, xilol és amylalkohol megfelelő elegyét használjuk. Az eljárás hozama kb. azonos a fenti példákban említettekkel. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás tropánvázas lalfcaloidok kinyerésére • ilyeneket tartalmazó növényi részekből oldószerről való kivonatolással és a kivonatból való elkülönítessél, melyre jellemző, hogy a kivonatotóshoz adalékmentes vizet használunk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítás! módja, melyre jellemző, hogy a kivonatolás során kapott vizes oldatot besűrítjük, a sűrítményt meglúgosítjuk, majd az alkaloida bázisokat a meglúgosított oldatból vízzel nem elegyedő alifás alkohollal és aromás oldószer elagyével kivonatoljuk. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a meglúgosított sűrítmény kivonatolására benzöl-butanol elegyet használunk. és Jogi Könyvkiadó igazgatója V., Balassi Öálint utca 21-23.
