145962. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aszfalttartalmú kőolajok, olajpárlási maradékok és egyéb szénhidrogéntartalmú, aszfaltdús párlási maradékok hidrogénező lebontására motorhajtóanyagokká

O Megjelent: 1960. január 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.962. SZÁM 12. o. 1-4. OSZTÁLY — VA—668. ALAPSZÁM Eljárás aszfalttaríalmú kőolajok, olajpárlási maradékok és egyéb, szénhidrogéntartalmú, aszfaltdús párlási maradékok hidrogénező lebontására motorhajtóanyagokká A magyar állam, mint a feltalálók, dr. Varga József műszaki egyetemi tanár budapesti (25%), dr. Kabó Gyula, Steingaszner Pál, Székelj' András budapesti és Zalai András várpalotai lakosok, vegyészmérnökök (egyenként 18,75%) jogutódja A bejelentés napja: 1956. szeptember 29. A 142 997. sz. szabadalom eljárást véd aszfalttartalmú nyersolajok, lepárlási .maradékaik és egyéb aszfalttartelmú hidrogénben szegény anyagok, pl. barnaszén- és kőszénkátrány feldolgozására motorhajtó anyagokká, melynek értelmében az aszfaltos nyersanyaghoz annyi könnyű és/vagy középolajpárlatot kevernek, hogy a keverékben a 350 C° alatt forró alkatrész mennyisége 20—95%, célszerűen 30—80% legyen és ezt az elegyet 400 C° feletti hőmérsékleten katalizátorok jelenlétében 1—100, célszerűen 10—70 atm. nyomáson hidrogénnel vagy hidrogén dús gázeleggye! reagáltatják. Az eljárással az aisztfaltdús kiindulási anyagból, az aszfaltok lebomlása közben kb. 70 súly % 350 C°-ág forró párlat képződik, csekély mennyiségű koksz mellett, mely a reaktorból a termékeikkel együtt folyamatosan távozik. A gyakorlatiban ennél az eljárásnál a kiindulási anyagot az adalékanyaggal 1 :1 arányban keverik össze, tehát 100 súlyrész aszfalt dús anyaghoz mintegy 100 súlytrész adalékot adnak, mely a reakció folyamán kémiai változást nem szenved. Meglepő módon kitűnt, hogy az említett aszfaltdús anyagok hasonló jó hatásfokkal lebonthatók motorhajtó anyagokká, ha az adalék, a kiindulási anyag és valamely hidrogénező katalizátor keverékiéből az adalékot, és adott esetben a kiindulási anyag könnyű és/ vagy középolajfrakcióit, az aszfaltos nyersanyagtól és a benne szuszpendált katalizátortól, vivőgáz egyidejű átáratmoltatása mellett, vagy anélkül, az összetevők forráspontkülönbsége alapján elkülönítjük és a maradékot, mely az aszfaltdús kiindulási anyag nehézolajfinafccióit, a katalizátort, továbbá az aszfaltos anyagokat tartalmazza, második fázisban, az ismert módon, 1—100, célszerűen 10—80 atm. nyomás alatt hidrogénnel vagy hidrogéndús gázeleggyel együtt 400 C° feletti hőmérsékletre hevítve reaktorba vezetjük, ahol az főtömegében motorhajtóanyag párlatokká alakul át. E második fázis folyamatosan elvezetett termékét a szokásos módon részedre bontjuk. Az eljárás folyamán mintegy 60—75 súly % fehérárut kapurik, 5—8 súly % gáz és csekély koksz képződése mellett, imiközben a nyersanyag n-bexánnal meghatározható keményaszfalt tartalma mintegy 85 súly %-fcial csökken. A koksz a berendezés falához nem tapad és a termékekkel folyamatosan távozik. v A résziben vagy egészben irecirkuléltatható adalékanyag főtömegében 350 C°4g forró szénhidrogénpárlat, mely eredhet külső forrásból (pl. megfelelő természetes kőolaj párlat), de származhat az eljárás első vagy második fázisának végtermékéből is. Kémiái összetételét tekintve, előnyösen főtömegében hyíltszénláncú szénhidrogéneket tartalmaz. Katalizátorként az iszapfázisú hidrogénezésnél használatos poirkatalízátorok alkalmasak, elsősorban az aktív szén- vagy kokszpor, fémoxidokkal és más aktivátorokkal átitatva vagy anélkül. Különösen célszerűnek és főként gazdaságosnak bizonyult a vízgőzzel aktivált féilkoksz, pl, vízgázgyártási félkoksz, adott esetben vasoxiddal átitatva, A katalizátort a kiindulási anyag és az adalék elegyéhez poralakban, vagy a szokásos paszta alakjában keverhetjük. A katalizátort az első fázisba folyamatosan adagoljuk és a máso^ dik fázis reafccióiteréből ugyancsak folyamatosan távolítjuk el a termékekkel együtt. Az adalékot és adott esetben a kiindulási anyag eredetileg tartalmazta könnyű és/vagy középolajpárlatiait az aszfaltos nyersanyagtól és a szuszpendált katalizátortól elkülöníthetjük légköri nyomáson, folyamatos üzemű lepárlással, vagy a légköriné! kisebb vagy nagyobb nyomáson, adott esetben pl. hidrogéntartalmú Vivőgáz átáramoltatatása mellett is. Az elkülönítés különböző módozatainak illusztrálására a csatolt rajzon példaképpen két folyamatábrát ismertetünk; az eljárás azonban ezen elkülönítési módozatokra nincs korlátozva.