145947. lajstromszámú szabadalom • Vascsövezésű mélyfúrású kutak és vascsővezetékek belső felületének korrózió elleni védelme katódos eljárással

2 1' fém determinálja —, hanem azt a tulajdonságát használjuk fel, hogy az ötvöző fém polarizáló tu­lajdonsága mintegy önvezérlésszerűen reagál a víz kémiai megváltozására. Ezzel a hatásával azt értük el, hogy nyugalmi helyzetben levő kútnál, melyben főleg az áramlás megszűnte után intenzív a korrózió, a leadott védő­áram nagy és ez biztosítja a védelemhez szükséges nagyobb áramsűrűséget, majd a víz kémiai meg­változásával a védőáramszükséglet is kisebb lesz, amikor is az anód anyaga a polarizáció folytán kisebb áramsűrűséget alakít ki. Az ötvözéssel te­hát lassúbbá tesszük az anód elhasználódását, vagy — ami ezzel egy értelmű — az anód méreteit csökkenthetjük, ami helyszűke miatt lényeges szempont. A magnéziumot a különleges elektrokémiai tu­lajdonságokkal rendelkező alumíniummal ötvöz­tük. Az alumínium a magnéziummal könnyen öt­vözhető, polarizáló tulajdonsága miatt — a rö­vidrezárt galvánelemnek nevezhető rendszerben — fékezően hat. A legmegfelelőbb ötvözésű arányt az döntötte el, hogy mennyi az az alumínium, ami még polarizációja miatt nem káros az ötvö­zetben, illetve nem rontja le a magnézium kedvező elektrokémiai tulajdonságát, ugyanakkor azonban a fent leírt, szükséges fékező hatását kifejti. Az általunk talált legmegfelelőbb arány max. 15% alumínium, tehát emellett 85% mag­nézium, min. 4%, alumínium, tehát emellett 96% mag­nézium. 15% alumíniumtartalom felett az anód áramleadó képessége nem kielégítő, 4% alumíniumtartalom alatt viszont oly gyors az anód pusztulása, hogy beépítése nem gazdaságos. A megfelelő ötvözési arányt a víz kémiai és fizikai-kémiai vizsgálata alapján kell eldönteni. Ilyen elméleti meggondolások és gyakorlati mé­rések alapján határoztuk meg a fent leírt galván­elemnek áramsűrűség-poteneiál görbéjét, melyből esetenként az anód méretei meghatározhatók. Ismerve az anód áramszolgáltató képességét, az előbb említett görbe adataiból számítani tudjuk az egy bizonyos időre szükséges anódot. Célszerű biz­tonsági tényezőt is alkalmazni. Az anód felületét a védendő felülettel arányo­san kell megválasztani. Optimális érték 1 : 100 és 1 : 200 arány között van. Technikai megoldását tekintve a szondaelhelye­zés okozza a legtöbb problémát. Figyelembe kell venni a szonda és fal közti távolságot — ami a védőáramfogyasztást, ezen keresztül a szonda élet­tartamát befolyásolja —, a szabad áramlási ke­resztmetszetet és a megfelelő súlyú szonda kikép­zési lehetőségeit. A szonda alakja hengeres, hossza, felülete a be­építendő súly, illetve felületarány szerint válto­zik. A centrikus vezetést — egyúttal a szigetelést A kiadásért felel: a Közgazdasáj ».947 — 3 db 120°-ban elhelyezett kitámasztóláb bizto­sítja. * A szondát és a csőfalat jó vezetővel összeköt­jük, melyet ugyancsak a vezeték hosszától füg­gően számítani kell. (Feszültségesés!) Eljárásunkat a laboratóriumi kísérletek után a gyakorlatban kipróbáltuk az alábbiak szerint: A kísérleti kút egy rendszeresen használatban levő, egyrakatos, 60 m mély, 134/125 mm 0-jű vascsővezésű, kéziszivattyúzású kút volt. Nyu­galmi vízszint —2 m. depresszió —4 m 70 l/perc esetén. Először szabvány szerinti vastartalom meghatá­rozást végeztünk a szivattyún kiömlő vízből, és mélységi vízminta vétel után a kútba belépő víz­ből. Az analízis eredménye: belépő víz 0,6, ill. 0,65 mg/l Fe, kiömlő víz 1,55, ill. 1,55 mg/1 Fe volt. A víz COo tartalma 80 mg/l-nek adódott. Ezután modellkísérletet végeztünk, a védőáram­szükséglet meghatározására. Eredmény: 0,12 mA/ dm2 . A biztonsági faktort 1,3-nak vettük. A mo­dellkísérlet alapján 91% Mg és 9% Al ötvözete optimális. Ennek a mért áramleadó-képessége 1310 Aó/kg. A védendő felület 2340 dm2 volt, erre a teljes védőáramszükséglet 365 mA. 1 kg szonda elméleti élettartama 3591,5 ó = 149,6 nap. Ap 1 évre« tervezett szonda súlya kétszeres biztonság­gal 4,8 kg. A szonda — védendő felület aránya: 1 : 83. A 4,8 kg súlyú szondát a szükséges védő­árameloszlás kialakulásának megkönnyítésére 4 db-ban készítettük. A vizet a szondáknak a kútba való bevezetése után 1 héttel, majd 1 hó­nappal és 3 hónappal ellenőriztük, a vastartalom mindhárom esetben 0,65 mg/l Fe volt kifolyó víz­ben. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás mélyfúrású vascsövezésű vízvezetéki kutak és egyéb vascsővezetékek belső korrózió­elleni katódos védelmére, azzal jellemezve, hogy a vascső belső felületének katódikus védelméhez szükséges negatív potenciált külső feszültség, ill. áramforrás igénybevétele nélkül állítjuk elő oly­módon, hogy a vascsőbe a vasnál pozitívabb fémé­ből vagy fémötvözetből készült drót vagy egyéb alakú szondát vezetünk a csőtől elektromosan szi­getelve, amelyet a csővel vezetőleg összekötve olyan rövidrezárt galvánelem keletkezik, amelynél a vascsőben foglalt víz vagy egyéb közeg az elekt­rolit, a cső a katód és a különálló szonda az anód és a korróziót a két elektród között fellépő po­tenciál különbség akadályozza meg. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a galvánelem anód­ját olyan 4—15% alumíniumtartalmú Al-Mg öt­vözetből állítjuk elő, amelynek százalékos össze­tételét a korrozív közeg (pl. szabad szénsavat tar­talmazó víz) összetételének, ül. természetének meg­felelőleg határozzuk meg. ;i és Jogi Könyvkiadó igazgatója 594050. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.

Next

/
Thumbnails
Contents