145908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisosan helyettesített ftalazinok előállítására
2 145.908 zeljük. A 4-hélyzetlben helyettesített ftalazonokat pedig szintén , önmagában ismert módon állíthatjuk elő, pl. úgy, hogy Ihidrazint o-benzoil-benzoesavval, m-toruil-o^benzoesavval, benzalftaliddal, p-klórbenzolftaliddal, pHrnetoxübenzoliftaliddal, naftobenzaMtaliiddal kondenzáljuk. Az igényelt eljárással kapható vegyületek értékes gyógyszerek, melyeket eddig az irodalomban nem ismertettek. Ismeretesek csupán a pirazidin bázisosan helyettesített biszalkiléterei (Helv. Chim. Acta 37, (1954), 121 és fcöv. oldalak), továbbá a ftalazon (1-oxo-l, 2-dihidroftalazin) bázisosan helyettesített monoétere, mely az amidnitrogénen járulékosan bázisosan helyettesített (DAS 1,005,072). Az isimeretes vegyületek, melyek közül az utóbb említettek analgetikus antipiretikus, antiflogisztikus hatással rendelkezinek, a jelen találmány értelmében előállítható anyagoktól lényegesen különböznek, mind a kémiai szerkezetben, mind pedig gyógyászati hatásaikban. Azt találtuk ugyanis, hogy az új vegyületek az említett ismeretes vegyületekkél szemben, hisz-DaniinoMtiífcus, spazmolitikus és helyi érzéstelenítő hatásokkal tűnneik ki, mimellett különösen az erős, specifikus és tartós anitihisztamin hatás emelendő ki eziekmél ,az új vegyületeknél. Az isimeretes hasonló hatású anyagoktól ezek az anyagok a szerkezetükben nagymértékben eltérnek és így egy új nagymértékben hatásos antihisztaminhatású vegyülettípust képviselnek. Ezeket az anyagokat tartós hatású penicillinsók előállítására is felhasználhatjuk. 1. példa: 1,2 súlyrész fóm-nátriumból, 15 súlyrész /''-dietiiaminoietilalkoiholliból és 50 térfogatrész tokióiból készített oldatot kb. 10 C° hőmérsékleten, keverés mellett 12,8 súlyrész, 152 C° olvadás pontú lHklór-4-benzilftalazint adunk hozzá, melyet úgy állítottunk elő, hogy 4^benzilftalazon-(l)-et főszforoxikloriddaíl melegítettünk. A reakaióelegyet ezután forrásig 'melegítjük és még néhány órán át ezen a hőfokon keverjük. Lehűlés után vízzel mossuk és a toluolréteget '.megszárítjuk. A toluol ledesztiilálása után 14 súlyrész l-(/?-dietil-aminoetoxi)"4-benziil-ftailazint kapunk, (fp. 0,5, 226— 233°), melynek hidrokloridja 131—-132 fokon olvad. A bázis klórbenzilátja 169—170 fokon olvad. Hasonló módon 3,1 súlyrész fómnátrium, 35 súlyrész betia-dietilamiinoetanol, 150 térfogatrész toluol és 30 súlyrész 159—160 o. p.-u. l-klór-4-fenil-ftalazin felhasználásávall (melyet 4-Hfenil-ftalazon-i(l) és foiszforoxiklorid hevítésével állítottunk elő) 32,1 súlyrész l-(beta-diietil-amino-etoxi)-4-feinil-ftalazint kapunk (f. p. 0,5, 229—233 C°), a hidrokloridja pedig 202 fokon olvad. 2. példa: 8,9 súlyrész beta-dimetilaminoetilaillkoholt 75 térfogatirész xildlban feloldunk és 4 súlyrész nátriumamiddal vízfürdőn keverés mellett addig hevítünk, míg ammónia már nem fejlődik. Mintegy 10 C°-ra való lehűtés után fokozatosan 25,5 súlyrész 14dór-44>enzil-ftalazi'nt adunk hozzá és a keveréket néhány óra hosszat mintegy 140 C°-ra hevítjük. A képződött nátriurrMoridot leszűrjük és a xilolos oldatot vízzel mossuk. Az oldószer lehajtás után 25,8 súlyrész l-(beta-dimetilaminoetoxi)-4Hbenzil-ftalazint kapunk f. p. 0,5, 201— 208 C°, a hidrokloridja pedig 178 C°-on olvad. A bázis jódmetilátja 186 C°-osn olvad. Hasonló módon beta^piperidino-etilalkohoüból ás l-(bróm-4ipHkló:rbenzil-ftálazinból (melyet 4-p-klórbenzilftalazian-(l) és foszforpentabramid hevítésével állítattunk elő) az l-(beta-piperidmoetöxi)-4--p^klárbenzil-ftalazint kapjuk, «melynek hidrokloridja 165—166 C°-on olvad. 3. példa: 1,3 súlyrész fénmátriumot 50 súlyrész 1-dimetilamino^prapanolH(3)Jban oldunk. Az oldathoz 10— 15 C° hőmrésékleten 14 súlyrész l-klór-4-benzilftalazint adunk hozzá, majd több órán át mintegy 150 fokra hevítjük. A reakcióterméket éterben felvesszük, az oldatot szűrjük, vízzel niossuk és szárítjuk. Az éter lehajtása után 12,9 súlyrész l-(3, -dimetilaminopropoxi)-4-benzil-ftalazÍ!nt kapunk, f. p. 0,4, 120—125 C° és melynek hidrokloriidja 170—171 C°-on olvad. A bázis jódmetilátjának olvadási pontja 211 C°. Hasonló módon l-dimetilaminopropanol-(2)-ből és 14klór-4~p-metoxibenzil-ftalaztinfoól az l-(2'-di-metilamin!0-poroxi)-4-p-metoxibenzil-ftalazint kapjuk. F. p. 0,6, 224—230 C°. 4. példa: 2,3 súly rósz fémnátriumot 20 súlyrész beta-dimetilamino-etilalkohol és 100 térfogatrész toluol elegy ében feloldunk és +10 C°-ra lehűtve keverés mellett fokozatosan 30 súlyrész l-lklór-4-p-metoxibenzil-ftalazint (melyet 196 o. p.-ú 4-p-metoxibenzil-ftalazon-(l), és foszforoxiklorid hevítésével állítottunk élő) adunk hozzá. Ezután néhány órán át forrásig hevítjük. Lehűtés után vízzel mossuk és a toluol réteget szárítjuk. A toluol ledesztiilálása után 21,3 súlyrész l-(beta-dimetil aminoet oxi) -4-p-metoxibenzil-f talazint kapunk. F. p. 0,15, 219-H226 C°. Hasonló módon 50 súlyrész beta-dimetilaminaetilaGJkohol, 1,2 súlyrész fómnátrium és 18 súlyrész l^bróm-4-p-lklór^benzilftalazin (melyet 218 o. p.-ú 4-pJklói rbenzil-ftalazon-(l) és foszforpentabromid reakciója révén állítottunk elő) felhasználásával állítunk elő, 14,5 súlyrész l-fbeta-dimetil^aminoetoxi)-4~p-fclór!benzil-ftalazint kapunk, f. p. 0,3, 218—222 C°. Hidrokloridja 239—240 C°-on olvad. Szabadalmi igénypont: Eljárás R. 1 i I /Rs O • R, • N^ általános képletű bázisosan helyetesített ftalazinok előállítására, melyben Rí, adott esetben magban helyettesített, aril- vagy aralkilgyök, R2 legalább 2 legfeljebb 5 szénatomú kiétért'ekű egyenes Vagy elágazó alifás lánc, továbbá R3 és Rí
