145906. lajstromszámú szabadalom • Eljárás depo-oltóanyag előállítására

145.906 3 szorfoeált vírus^mennyiség, ilyen mennyiségi egy­ségben kifejezve olvasható. Egymással azonos értékű kísérletek sorozata megmutatta, Ihogy az adszorbeáló anyag felületé­nek minden egyes m^e által adszorbeált antigén mennyiségé döntően befolyásolja, a depo-oltó­anyag hatásosságát. A táblázat 5. oszlopában megadott értékek ismerete lehetővé teszi tehát az oltóanyag jóságának meghatározását és immu­nizáló hatását vagy képességét előre megállapí­tani. 2. Táblázat Oltóanyag Adsorbens Felület/100 ml Virus Virus M. E. 100 ml-ben G. E./l ml ads./mí 1 1,88 g 1148,8 m2 5000 434 2 1,88 g 1148,8 m2 2500 217 3 2,0 g 1222,2 m2 960 78 4 2,0 g 1222,2 m2 1660 135 Gamma-alumíniumoxid alkalmazása esetén elő­nyös kb. 0,015—0,02 g anyagot adagolni 1 ml oltóanyagra. A kísérletek azt mutatták, hogy az injekcióval bevitt adszorbeáló anyag (gamma-alumínium­oxid) kb. 30—67%-át a test 2—3 nappal az in­jekció után felszívta. Ezután a testben maradt mennyiség, vagyis a depo adszorbeáló anyag­tartalmia a megfigyelési idő alatt tehát kb. 30 nap folyamán lényegileg állandó maradt. Kiindulva az alumíniumoxidokból, amelyek moláris felületét ismerjük, más eddig nem. mért hordozóanyagok moláris felületének nagyságát is meg lehet határozni, olyképp, hogy mindkét anyaginál megfigyeljük és összehasonlítjuk az ad­szorbeált -vírus-mennyiséget és ebből következte­tünk a most megvizsgálandó anyag moláris felü­letéire. A depo-oltóainyag összetétele és hatásossága közötti összefüggéseik vizsgálatánál sikerült meg­állapítani, hogy ez a hatásiosisiág a következő tényeizőktőil függ: '*-; 1. Az adszorbeáló anyag felületének minden m2 -e álltál adszorbeált antigén mennyisége, 2. az injekcióval bevitt oltóanyag köbtártalma és 3. az oltóanyagban levő és antigént tartalmazó adszorbens koncentrációja; emellett még megemlítendő, hogy a fentiékben l.-el jelölt tényező jóval nagyobb mértékű be­folyást gyakorol, mint a többi. A depo-oltóanyag összetételének legkedvezőbb fajtáját egyszerű módon állatkísérletek útján le­het megállapítani olyképp, hogy ezzel a módszer­rel közvetlenül figyeljük meg -az elentestképző­dést. A kedvező Összetételt azonban úgy is meg­• határozhatjuk, hogy az antigén-felszívódást, il­letve annak lefolyásiát a depo-oltóanyag össze­tételétől függően tesszük vizsgálat tárgyává. A depo^oltóanyagok találmány szerinti alkalma­zásával lehetővé válik az antigén-felszívódás pontos és minden tekintetben megfelelő adago­lása, noha eddig semmi módon sem lehetett a depo-oltóanyagakból történő ilyen felszívódást szabályozni. Emeletit lehetővé válik annak előre történő kiszámítása, hogy milyen mértékű lesz az antigén felszívódása pl. 10 nappal az oltás után. Minden eddigi eljárásnál, illetve alkalmazott esz­köznél ez lehetetlen volt. A tálállmány szerinti oltóanyagok hatásossága ismétellhető (reprodukálható), ami annyit jelent, hogy a megadott elljárás szerint különböző ada­gokban (charge-okban) készített oiltóanyagmennyi­ségek gyakoriiatiliag véve egymással azonos hatá­sossággal; bírnak. Úgy, amint már említettük, az eddigi készítési módoknál ez nem volt lehetséges'. Az influenaa-vírusoik PR8 jelű depo-oltóanya­gainál a kísérletek tanúsága szerint a találmány alapján készített oltóanyag a .. kereskedelemben már kapható és azonos antigén mennyiséget, va­lamint fajtát tartalmazó oltóanyaggal, összehason­lítva, 4000-szeres ellentest^képződést mutatott és emellett a hatás jóval hosszabb ideig tartott. A kísérletek tengeri malacokon történtek és olyan kereskedelmi (isimert) oltóanyagot használtunk, amelynél a deponanyag attumiiniuimhidroxid volt. A találmány szerint kifejlesztett oltóanyag­fajta különös előnye, ihogy az immunitás létesí­tésére csak .minimális mennyiségű antigént kell alkalmazni. Éppen az oilyain oltóanyagoknál (mint pl. a gyerimekbéinulés elleni oltóanyag), amely ék­nél az antigén teljes inaktiválása a. mai napig gines tökéletesen megoldva, nagyon, előnyös, ha az oltásnál csak a lehető legkisebb aintigénmeny­nyiséget visszük be, mert ez esetben a legkisebb annak a valószínűsége, hogy az oltásnál hátrá­nyos következmények keletkeznek. A gamma­alumíniurnoxid-altóanyaigok további előnye az alummiumlhidroxidiot tartalmazó készítményekkel szemben, az, hogy a gamma-alumíniumoxidot jóval tisztább minőségben lehet kapni, mint az alumíniumhidroxidot, amely nyomokban mindig tartalmaz idegen ionokat és így tisztátlan. A be­oltott szeimély az alumíndumoxidot ugyanolyan jól tudja elviselni, mint a többi hordozóanyagokat és ezért az állatkísérleteknél, valamint a szövet­kültúráfcnál gamimia-alumíniumoxid tartalmú oltó­anyagoklat használunk, amelyeket viszonylag könnyen lelhet vizsgálni. Ezeknél az anyagoknál ugyanis a vizsgálatot nem zavarja és sérülést nem. okoz az idegen ionok (főleg ammónium­ionok) jelenléte, ill. ezek hatása kiküszöbölhető. A csatolt rajzok 1. ábrája az eUentest-képződés időbei lefolyását mutatja tengeri malacok oltá­sánál, amelyéknél az A/Asia/l/57-ganiima-alumí­niumoxid jelű oltóanyagot használtuk. Az ellen­test-tartalom az efllentest koncentrációjának foto­metrikus úton mért értékére vonatkozik; ez az ellentest az A/Asia/1/57 vírus hemmagglutináció­ját ^akadályozza. Minden kísérletnél egy ízben 1 ml-t fecskendeztünk be bőr alá. A rajzon A jelöli az abszcissza tengelyt, amely­re az időt vittük fel napokban, és B az ordináta tengely, amely az ellentest-tartalmat szemlélteti. A görbék számozása megfelel az alábbi 3. táblá­zat első oszlopának, ezek a számok tehát a kí­sérlet számát mutatják. A 4. kísérlethez a keres­kedelemben kapható adszorbát oltóanyagot hasz­náltunk. Az említett 3. táblázat az oltóanyagok össze­tételét szemlélteti, amelyeket az 1. ábra szerinti kísérleteknél használtunk.

Next

/
Thumbnails
Contents