145883. lajstromszámú szabadalom • Árjelző tábla kirakatokban és üzletekben való használatra

Megjelent: 1959. december 3.1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.883 SZÁM 54. g. 8—17. OSZTÁLY — KO—1299. ALAPSZÁM Árjelző tábla kirakatokban és üzletekben való használatra Könyves Tóth Béla KÖZÉRT-ellenőr és Metszőssy Károly szerszámkészítő, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1958. június 5. A kereskedelem korszerű követelményei minden esetben szükségessé teszik az áruknak árjelző feliratokkal való. ellátását, nemcsak a kirakatban elhelyezett árukon, hanem az üzlet vagy bolt belsejében is. Erre a célra javasoltak már kemény anyagból, pl. fémből készült, tehát állandó jellegű árjelző táblákat, de ezek nem feleltek meg a gyakorlati követelményeknek és ezért az üzletekben az árjelzés még ma is legtöbbször nagyon kezdetleges módszerekkel történik. így pl. gombostűvel papírdarabot tűznek be az áruba vagy esetleg rajzszöggel erősítik rá a papír- vagy kartonlapot a jelzendő árura és erre írják az árat. Ezek a papírlapok azonban nagyon gyorsan átzsírosodnak vagy elrongyolódnak és így rövid idő eltelte után ezeket a papírdarabokat el kell dobni, ami a nemzetgazdaság-, szempontjából nagyon hátrányos. Országos viszonylatban ugyanis rendkívül nagy az a papírmennyiség, ami ilyen módon havonként veszendőbe megy. További hátránya a leírt, szokásos módszernek az, hogy a tű vagy rajzszög az áruban benne is maradhat és ez könnyen okozhat súlyos kimenetelű balesetet; emellett az árak és a mellettük alkalmazandó szavak felírása viszonylag sok munkával és időtöltéssel jár, tehát a gyorsan pusztuló papírlapok állandó felújítása nagyon költséges. A találmány alkalmas az ismert, kemény anyagú árjelző táblák megjavítására olyképp, hogy azok a gyakorlati igények kielégítésére alkalmassá válnak. A találmány tehát ténylegesen lehetővé teszi oly árjelző táblák készítését, amelyek szinte korlátlan élettartamúak és így ha azokat a betű- és számkészlettel együtt az üzlet egy ízben beszerzi, ezek a táblák rendkívül hosszú ideig használhatók árjelzésre. Emellett a nehézkes felirat készítése helyett kész számokat lehet a táblában elhelyezni, ami gyors és egyszerű munka és az összeg mindig jól olvasható. Ezzel kapcsolatosan a találmány a forint és fillér egymástól való megkülönböztetését is megoldja, mert a fillérek számai nemcsak kisebbek a forintnál, hanem feljebb helyezkednek él. Ha ugyanis a forint és fillér közé tett ponttal vagy vesszővel akarjuk a filléreket elválasztani, ez könnyen elmosódik és megtörténhetik, hogy a vevő, aki a számtáblát aránylag nagy távolságból nézi, pl. 2,70 helyett 270 forintot gondol, ami zavarokra ad okot; ha pedig a forint és a fillér számai között igen nagy magassági különbséget (nagyságkülönbséget) alkalmazunk, akkor a fillér olvashatatlanul kicsi lesz vagy a forint lesz túlságosan nagy, otromba. . '* Ezért a találmány szerint úgy járunk el, hogy a mííanyagból készült, árjelző táblán két vízszintes vezetősínt alkalmazunk, melyek leözül az alsó főleg a forintokat jelző nagy szaltók elhelyezésére való, a fillérek számai pedig a%első sínről függesztett helyzetűek. így lehet elérni egyrészt a legnagyobb mértékű tartósságot, másrészt azt, hogy a jelzés mindig jól olvasható és emellett a filléreket sohasem lehet a forintokkal összecserélni. 4 találmány szerinti árjelző tábla emellett, könynyen tisztán tartható, tehát megfelel a higiénia követelményének és balesetet^sem okozhat. A rajz a találmány példaké^peni kiviteli alakját mutatja. Az 1. ábra elölnézetben példaképpen abban a helyzetben, amikor a tábla 2,70 forintot mutat és azt a jelzést tartalmazza, hogy az árhoz még üvegbetét is járul. A 2. ábra hátulnézet, a 3. és 4. ábra pedig egy-egy metszet III., ül. IV. vonal szerint. A tábla —1— alaplerneze műanyagból, pl. polisztirolból sajtolás útján készül és így olcsó tömeggyártásra alkalmas. A tábla felső részén van a —2— sín, amelyre a filléreket jelző —3— számokat akasztjuk. Ezeknek a számoknak tehát olyan kiemelkedő peremrészük van, amely ennek a vezetősínnek a peremén csúsztatható, a filléreket tehát a felső sínre az 1. ábra szerint jobboldalról csúsztatjuk be. Becsúsztatáskor a —6— záróléc természetesen nincs a helyén, a zárólécet csak utólag tesszük be, hogy a számok ki ne eshessenek. A forintokat jelző —5— számok a —4— sínen csúsztathatók, tehát ezek álló helyzetűek, de elvileg nincsen akadálya annak, hogy ezek a számok is függő helyzetűek legyenek. A találmány szerinti megoldásnál az álló —5— számoknak fent —11— nyúlványuk van, amely az említett —2— sín mögé kerül és így a szám kiesését meggátolja. A jobb érthetőség kedvéért a 3. ábrán csak a forintokat jelző —5— számot tüntettük fel, amely