145863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triklóretán előállítására vinilklorid-gyártás hulladékgázainak felhasználásával
u Megjelent: 1959. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.863. SZÁM 12. o. 19-22. OSZTÁLY — SE—827. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás triklóretán előállítására vinilklorid -gyártás hulladékgázainak felhasználásával Szervesvegyipari és Műanyagipari Kutatóintézet Feltalálók: Wolkóber Zoltán, Thurzó György és Polyák Ottó A bejelentés időpontja: 1958. május 7. Amint az ismeretes, a klórtartalmú, hőre lágyuló polimerek között a PVC mellett az újabb időkben egyre nagyobb jelentőséget nyer a polivinilidénklorid (a továbbiakban PVC2) és a vinilidénkloridból (továbbiakban VC2 ) előállítható kopolimerek. Ezek a termékek a PVC2 láncok nagyfokú irányított rendeződésre való hajlamosságuk miatt szívósságukkal, valamint vegyszer- és kopásállóságukkal tűnnek ki. Ismeretes az is, hogy a VC2 legegyszerűbben vinilklorid (továbbiakban VC) és klór egymással való reakciója alapján keletkezett triklóretán lúgos dehidroklórozásával állítható elő. Ez az eljárás már azért is előnyös, mivel a VC2-nek a VC-vel képzett kopolimerje az egyik leglényegesebb VC2 alapú műanyag. A VC-ből való VC2 előállítás esetén a két monomer egy helyen gyártható lényegében azonos kiindulási nyersanyagokból. A VC2 polimerizációja vagy pedig a VC—VC 2 kopolimerizációja pedig teljesen hasonlatos a VC polimerízációjához. A VC2 ily módon való előállítása azonban az üzem PVC-re vonatkoztatott kapacitását csökkenti az előállítható kopolimerek javára. Ismeretes az is, hogy a VC gyártás alapanyaga az acetilén és a sósav. Az acetilént többnyire karbidból fejlesztik, közel 100%-os koncentrációban, azonban egyes technológiák inert gázzal hígítják a HCl—C2H 2 reakciós elegyet, a reakció jobb vezethetősége végett, Ujabb ipari eredmények alapján alacsony acetiléntartalmú gázokból és HCl-ből is előállítható VC. Fennáll az a lehetőség is, hogy a VC gyártáshoz szolgáló sósav eredeténél fogva kisebb-nagyobb mennyiségben tartalmaz inert gázokat. Mindezeknek az az eredménye, hogy az egymással reakcióba lépett gázok nemcsak VC-t, hanem kisebb-nagyobb mennyiségben inert gázokat is tartalmaznak. A VC-nek az inerttől való elkülönítése mélyhűtéssel, komprimálással, oldószeres eljárással, vagy pedig ezek kombinációjával történhet. Az üzemi körülmények között ez kisebb-nagyobb VC veszteséget okoz. A VC 5—15 százaléka a véggázokkal együtt veszendőbe megy. Az ipari eljárások ezért általában tömény acetilént és sósavat használnak VC előállítására, hogy ezáltal is könnyebbé tegyék a különben nehezen kinyerhető VC lekondenzálását. Az acetilén esetében könnyen biztosítható a közel 100%-os összetétel, azonban amennyiben a HCl-t a marónátron gyártás melléktermékeként kapott klór és hidrogén elégetése alapján állítják elő, ennek összetétele az üzemi körülmények között (üzemzavar, leállás, indulás) oly szélsőséges mértékben is változhat, hogy belőle a VC csak oly nagy veszteséggel állítható elő, mely az üzem rentabilitását is veszélyezteti. Ugyancsak fennáll üzemi körülmények között az a lehetőség is, hogy a PVC előállító üzemben oly üzemzavar fordul elő, melynek következtében a gázalakú VC lekondenzálása át^ menetileg nehézségbe ütközik. Ebben az esetben általában nem célszerű a szintézis teljes leállítása a leállással és az újbóli indulással együttjáró bonyodalmak miatt, hanem esetleg gazdaságosabb lehet a csökkentett ütemű termelést a levegőbe engedni. Számításba kell venni azt is, hogy az elektrolitikus üzemek mellé telepített PVC üzem mindannyiszor megáll, valahányszor áramkimaradás következik be. Az' indulás után termelt VC minősége csak lassan áll be a kívánt magas koncentrációra, így ilyenkor a VC lekondenzálásánál átmenetileg a tervezettnél nagyobb veszteség áll elő. Ugyancsak veszteséggel jár a VC polimerizációjánál is az autoklávok lefúvatása, ahol nagyüzemi termelés mellett jelentős mennyiségű VC távozik felhasználatlanul a levegőbe, különösen a gyöngypolimérek suspensiós előállításánál. A fentiek alapján látható, hogy a PVC üzem végső veszteségei a legkülönbözőbb összetételű gázokból származnak, tehát a bennük foglalt VC hasznosítására oly készüléket kellett kikísérletezni,
