145856. lajstromszámú szabadalom • Hőterek hidromechanikus modellje

2 145.856 követi, a kapcsolótáblán segédérintkezőket kapcsol be és ki. Ennek hatására az elektromotorokat működtető relérendszer egyes körei bekapcsolódnak. A túifolyató edények magasságának elállítása meghatározott viszonyban van az adószerv elállításával. A sablon elállítási sebességét a háromfokozatú sebességváltó módosítja. A rajzok a találmány szerinti hidromechanikus modell egvik kiviteli alakját példaképnen tüntetik fel. Az 1. ábra a teljes hidromechanikus modellt mutatja. A 2. ábra a szabályozóelem hosszmetszete. A 3. ábra egy kapacitáscső csuklójának metszete. A 4. ábra e csukló oldalnézete. Az 5. ábra a villamos adószerv nézete. A 6. ábra a villamos áramkörelrendezés rajza. Az 1. ábra szerint a kétrészű asztalra a kapacitáscsövek —1— csuklóit tartalmazó keretet erősítjük. Az asztal mellső oldalára, ennek egész hosszában szögvasat hegesztünk, melyre kengyelek révén —2— szabályozó ellenálláselemeket erősítünk. A —33— kapacitáscsöveket az ellenálláselemekkel polivinilkloridból készült csövek kötik össze. Az első szabályozó ellenálláselem a —3a— bejárati odal összekötő csuklójával, az utolsó pedig a —3b— kijárat i oldallal kapcsolatos. Mindkét összekötő csuklónak elzárószelepe van, melyek segélyével a munkafolyadék bevitelét a modellrendszerbe megszakíthatjuk. A túlfolyató edények, az összekötő csuklók az összekötőcsövekkel, valamint a csatlakoztató csuklók az elzárószelepekkel együttvéve az ún. határfeltételeket alkotják, melyek a modell két végén az oldalsó tornyokban jelentkeznek. A ..határfeltétel"' a bejárati oldalon a —4a— túlfolyató edényből, az —5— csuklóból és a —3a— csatlakoztató csuklóból, a kijárati oldalon pedig a —4b— túlfolyató edényből, az. —5— összekötő csuklóból és a —3b— csatlakoztató csuklóból áll. Ez az elrendezés a túlfolyató edények egyenletes magasságváltozását eredményezi a rendszerbe''zárt folyadék állandó mennyisége és állandó hidraulikus ellenállás mellett, mely a munkafolyadéknak a „határfeltételek" rendszerén való átáramlásakor, a túlfolyatókbeii folyadék magasságának változása alatt mutatkozik. A túlfolyató edények függélyes magasságváltozását a —6a, 6b— elektromotorok teszik lehetővé, melyek —7a, 7b— hajtóműházai két hajtóművet tartalmaznak. Az egyik hajtómű a túlfolyató edények mozgató orsójával kapcsolatos, a másik pedig két kúpkerék-áttétel útján a villamos adószervek alsó —8a, 8b— ágyazatának mozgató anyáit hajtja. A —9a, 9b— villamos adószervek az áramkörök megfelelő kapcsolásával bekapcsolják az elektromotorokat, melyek a túlfolyató edényeket a kívánt program szerint beállítják. A hőmérsékleti program rögzítésére sablonokkal dolgozó lefejtő, ill. legördülő rendszert használunk. A sablonok mindegyik határfeltétel számára egy-egy —10a—, ül. —10b— gördülőkocsira vannak erősítve, melyeket a háromfokozatú —11— sebességváltóhoz csatlakozó egy-egy —12a, 12b— orsó hajt. E sebességváltó a gördülőkocsi számára háromféle sebességet biztosít a gördülőpályán. A két gördülőkocsi sebessége azonos, a villamos adószervek azonban egymástól függetlenül működnek. A határfeltételek két —13a, 13b— keringtető szivattyúja is, melyek a munkafolyadékot a kétoldali túlfolyató edényekbe szállítják, egymástól függetlenül dolgozik. A munkafolyadékot tartalmazó edények a (14) mérlegeken nyugszanak, melyekkel annak mennyisége ellenőrizhető. A szabályozó ellenálláselem (2. ábra) módot nyújt a hidraulikus ellenállás folyamatos változtatására a munkafolyadék lamináris áramlásának fenntartása mellett. Ezenkívül az elem alkalmazása folyamán mindig ugyanazokat a mérési eredményeket kapjuk, vagyis az elem azonos beállításai mindig a hidraulikus ellenállás azonos értékeinek felelnek meg. A szabályozó ellenálláselem legfontosabb alkatrésze a kúpos köpenyben helyet foglaló kúpos tövis, mely a —16— kúpból, a mellső —17— és a hátsó —18— vezetőszegből áll. A tövist a —15— kúpos köpeny bejárati végén a —19— vezetőpersely, kijárati végén pedig az elem —20— teste vezeti. A tövis elfordulását a —20— test egy hornyába nyúló —21— kar akadályozza meg. A kijárati oldalon a —18— vezetőszeget —22— Gufíero-tömítéssel tömítjük, mely a —20— test gyűrűalakú vájatában foglal helyet. A —18— vezetőszeg a kijárati oldalon a kétrészű —23— alátéttárcsa és a —24— csavar útján elforgathatóan kapcsolatos a finommenetű —25— mozgatócsavarral. A —20— test meghosszabbításába nyúló —25— mozgatócsavar módot ad a —16— tövis eltolására. A beállítást a mikrométeres osztással ellátott —26— állítógyűrű segítségével ellenőrizzük, mely a —27— vezetőgyűrűre van rátolva. Utóbbi szilárdan kapcsolatos a —25— mozgatócsavarral. Hitelesítéskor a —16— tövis tényleges helyzetét a —15— kúpos köpenyben hidraulikus úton határozzuk meg és ezt a helyzetet a —26— állítógyűrűnek a —27— vezetőgyűrűn való elállításával és rögzítésével biztosítjuk. A —20— testet a —15— kúpos köpennyel a —28— hollandi anya köti össze. A tömítést —29— nyomógyűrű és tömszelence végzi. A szabályozó ellenálláselem bejárati végénél a —103— csőperem és a —102— hollandi anya létesíti az összeköttetést az ellenálláselem és a —101-— felszállócső között. A tömítést itt a vezetőhüvely és a csőperem közti tömítőgyűrű meghúzásával létesítjük. A kijárati oldalon a keményforrasztással rögzített —30— csonkot illesztjük a —20—• testbe. A —20— test kijárati oldala és a —104— csővezeték között a cső pereme létesíti a kapcsolatot, mely peremet a —105— hollandi anya tömítőgyűrű közvetítésével szorít a —30— csonkhoz. A berendezés főalkatrésze á folyamatos kapacitásváltoztatás céljára a kapacitáscső —1— csuklója (1. ábra), mely a hidraulikus kapcsolatot létesíti a —33— kapacitáscső és az ellenálláselemek között (3. ábra).