145798. lajstromszámú szabadalom • Emelőberendezés billenőszekrényes járművek részére
2 145.798 két vége a járműalvázon van ágyazva. A működtető tengely középső részére, a két működtető tengelycsapágyhely közt, egy emeltyű van felerősítve. Az emeltyű szabad vége egy emelőszerkezet nyomóhengerének dugattyújával van összekapcsolva. A működtető tengely csapágyhelyeinek közelében a működtető tengelyre két darab billenőkar van felerősítve, melyek szabad végükkel az emelőszerkezet támasztékával csuklósan kapcsolódnak, míg másik végük a rakodóhídon csuklósan illeszkedik. A rajz a találmány példaképpeni kivitelét ábrázolja. 1. ábra a találmány szerinti billenőszekrényes jármű emelőszerkezetének sematikus oldalnézetét mutatja be. 2. ábra ugyanezen emelőszerkezet vízszintes metszete az 1. ábra II—II metszési vonala mentén. A billenőszekrényes jármű —1— rakodóhídja a rajzban nem ábrázolt járműalváz felett helyezkedik el és a szokásos módon elrendezett —2— csapszeg körül hátrafelé kibillenthető. Ezen csapágyazási hely előtt a —3— hossztartó alsó oldalán — általában a rakodóhíd vízszintes keresztmerevítésén belül — két —4— csapágyazási hely van. Ezen —4— csapágyazási helyen a megfelelő —5— csapszegen egy-egy, általában vízszintes irányú tengely körül elforgatható és az —1— rakodóhíd emelőszerkezetéhez tartozó —6— támasz csuklósan illeszkedik. A —4— csapágyhely valamivel az —1— rakodóhíd alá nyúlik. Mindkét —6— támasz alsó vége —7— csapszeg segítségével egy-egy billenőemelő szabad végéhez illeszkedik, ahol mindkét —8— billenőemelő az emelőszerkezet —9— működtető tengelyéhez van erősítve. Ez a —9— működtető tengely a járműn keresztül vízszintesen helyezkedik el. A —9— tengely két vége egy-egy —10— csapágyhelyben — melyek a jármű alvázkeret hosszanti tartójához vannak erősítve — elforgathatóan van beágyazva. A —9— működtető tengely — mint az legjobban a 2. ábrán látható — üreges kiképzésű, ahol az üreges tengely hosszának nagy részében tengelyirányú —11— furatból áll, míg az üreges tengely egyik vége négyszögletes —12— vájatba megy át. Ebben a —12— négyszögletes vájatban van a •—9— működtető tengely teljes hosszában áthaladó —13— torziós rúd megfelelően méretezett, négyszögletesen kiképzett —14— vége beágyazva. A —13—torziós rúd másik vége a —9— működtető tengelyen túlnyúlik és ott a —15—• emeltyűkar kialakítása céljából derékszögben meg van hajlítva. A —9— működtető tengely azon végén, ahol a —13— torziós rúd kinyúlik, a —9— működtető tengelyben elhelyezett önkenésű —16— csapágy foglal helyet, mely a torziós rúd vezetésére szolgál és egyszersmind az üreges tengely belső terének eltömítésére is alkalmas. A —9— működtető tengely középső szakaszán egy további —17— emeltyű van felerősítve, amelynek szabad" vége a —18— csapon át a —19— dugattyúrúddal kapcsolódik, mely az emelőberendezés —20— nyomóhengerébe benyúlik és ezen végén a —21— működtető1 dugattyút hordja. A —21— dugattyú a —20—• nyomóhengerben szokás szerint nyomóközeg hatására a —19— dugattyúrudat kifelé eltolja. A —20— nyomóhenger maga, a dugattyúrúddal szemközti oldalon egy további —22— csapszeg segítségével a járműalvázkeretre van erősítve és a —9— működtető tengellyel párhuzamos tengely körül elforgatható. . Végül az alvázkereten — valamivel a —13— torziós rúd alatt — egy —23— ütköző van elhelyezve, mely az —1— rakodóhíd kibillenésének utolsó mozgási szakaszában (a működtető tengely körülbelül 15°-os szögelfordulásának terjedelmében) a —13— torziós rúd külső —15— emelőkarjával, mint ütköző együttműködik. A —15— emeltyű kar a —9— működtető tengely további szakaszában szabadon elfordulhat. A leírt emelőberendezés a következő módon működik: Az —1— rakodóhíd ábrázolt helyzetében, midőn leeresztett, normális helyzetében van, a —13— torziós rúddal mereven kapcsolt —15— emeltyűkar körülbelül vízszintes irányban hátrafelé kinyúlik, míg a —19— dugattyúrúdra szerelt —21— dugattyú a —20— nyomóhenger legtávolabbi részében helyezkedik el. Az —1— rakodóhíd kibillentése céljából a —21— dugattyúra a nyomóközeg oly hatást fejt ki, hogy az a —19— dugattyúrudat a —24— nyíl irányában a —20— nyomóhengerből kifelé igyekszik nyomni. Ennek következtében a —9— működtető1 tengely (1. ábra szerint) az óramutatóval megegyező irányban elfordul, és ezzel egy időben a —8— billentőemeltyű ugyancsak az óramutatóval megegyezően felfelé billen és az ehhez illeszkedő —6— támasztékot felfelé emeli. A —6— támaszték felfelé mozgatása a rakodóhídnak —2— csapszege körüli kibillentését idézi elő. A —9— működtető tengely mintegy fél fordulata után a —13— forziós rúd —15— emeltyűkarja a —23— ütközőre felül, miközben a —13— torziós rúd a —20— nyomóhenger —19— dugattyúrúdjának még hátralevő kimozdulásának hatására rugalmasan elcsavarodik, miáltal a visszatérítő erő létrejön. Az —1— rakodóhíd további kibillentésével (a maximális billenési szög kb. 65°) a visszatérítő erő még tovább növekszik. Ez a visszatérítő' erő biztosítja az —1— rakodóhíd gyors és önálló visszahozatalát a —21— dugattyút működtető nyomóközeg fesztelenítése után, midőn a kibillentett rakodóhíd súlypontja a —2— csapszegig vagy azon túl jut. Ez esetben ugyanis a rakodóhídnak nincs súlyponti komponense, amely önállóan a visszahozatalt biztosítaná. Az ismertetett emelőberendezés igen egyszerű és ennek ellenére üzembiztos rugós szerkezet, mely a visszatérítő erő létrehozására rendkívül alkalmas. A felhasznált —13— torziós rúd igen kis teret foglal el, emellett oly merev kiképzésű, hogy egyetlenegy torziós rúd még nagyméretű rakodóhidak visszatérítő erejét is biztosítani tudja. Az ismertetett elrendezés oly ötletes, hogy karbantartást nem igényel, tekintettel arra, hogy a —13— torziós rúd hosszának legnagyobb része a —9—• működtető tengely üregében foglal helyet, és a •—16— önkenésű perselyben fekszik fel, amely •—16— persely különösebb karbantartást nem igényel. A találmány nem korlátozódik a fent leírt példaképpen ismertetett egyes szerkezeti részekre. így például nem szükséges, hogy a rakodóhíd pusztán a hátrafelé történő kibillentésnél a járműalvázá
