145779. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulóztartalmú anyagok gépesítésére

145.779 dik feltárás ideje az első feltárás idejének felé­től annak kétharmadáig változik. Ámbár a rajzban bemutatott berendezések üze­meltetését az espartofűre vonatkozóan ismertet­tük, az eljárás egyformán alkalmazható a fű­félék családjába tartozó egyéb cellulóztartalmú anyagokra és alkalmazható például gabonaszal­mákra, mint a búzaszalma, bambuszra, sabaira és más füvekre, továbbá kisajtolt cukornádra. Ha búzaszalmát kezelünk a jelen eljárással, a szalmát az első feltárás után szűrőszitába bocsáthatjuk a szalmában előforduló csomók eltávolítása végett, hogy azokat, ha szükséges, külön kezeljük. Ha kisajtolt cukornádat kezelünk, az ezen anyagban előforduló szárbelet nagy opacitású finom papiros gyártásához el kell távolítani. Bambusz kezelése esetén az anyagot feltárás előtt szét kell zúzni. Az eljárás egyik előnye, hogy a fűfélék család­jába tartozó cellulóztartalmú anyagokat finom papiros gyártásához 45—60%-os kitermeléssel pé­pesíthetünk, ami lényegesen magasabb, mint a szokványos pépesítő módszerekkel kapott kiter­melések. Mindazonáltal, ha az eljárást tábla ké­szítéséhez alkalmazzuk és a fehérítési műveletet mellőzzük, a pépesítés 60—85%-os vagy még en­nél is jobb kitermeléssel történhet, ami ugyancsak lényegesen magasabb, mint a hasonló minőség­ben a szokványos pépesítő módszerekkel elért ki­termelések. Bár az eljárás a fűfélék családjába tartozó anya­gok pépesítéséhez különösen előnyös, cellulóz­tartalmú anyagokra általában alkalmazható, pl. keményfákra, mint a nyírfa és a nyárfa. Ugyan­csak alkalmazható az eljárás háncs és levélros­tokra. A következőkben magyarázatot adunk a leírás? ban használt néhány kifejezésre, melyeknek pon­tosabb értelmezése kívánatosnak látszik. Cellulóztartalmú anyag Ahol a leírás során a cellulóztartalmú anyag ki­fejezést használjuk, ezt valamennyi a papírgyár­tásban használatos cellulóztartalmú anyagra vo­natkoztatjuk. E fogalom magában foglalja a le­írásban felsorolt fűszeranyagokat, továbbá a fát, valamint a háncs- és levélrostokat. Rostosítás A rostosítás fogalma azt a mechanikai kezelést . fedi, amelyet a részben vagy teljesen feltárt anya­gon végzünk, hogy a meglágyított anyagot rostos péppé lazítsuk fel. E mechanikai kezelés feladata tehát az, hogy az egyes rostokat egymástól el­válassza. Tábla Táblán cellulózpépből készült vastag, merev la­pot értünk. A pép általában — de nem feltétle­nül — fehérítettem E fogalom magában foglalja a köznyelvben kartonlemezként ismeretes anyagot is. Fű, félpép, pép, főzet E fogalmakat a leírásban a következő értelemben használjuk: ,,fű"-nek nevezzük az anyagot az első feltáró kezelés előtt. „Félpép"-nek nevezzük az anyagot az első feltáró kezelés után. „Pép"-nek nevezzük a kész _ anyagot fehérítés előtt vagy után, tehát amikor a (15) forgó szitát elhagyja. A „főzet" általános kifejezés, amely a félpép és pép feltáró­lúgos vagy vizes keverékét fedi. Térfogati jellemző A leírásban említett térfogati jellemzőként a fajtérfogatot, a sűrűség reciprokértékét vehetjük pl. cm3 /g-ban. Pihésedés A fogalom arra a jelenségre vonatkozik,' ami­kor a kész papíron nyomatot állítunk elő, pl. kőről, és e művelet során a papírfelületről, ami­kor a nyomófelülettől elválik, pihék szakadnak le. Ez a jelenség a tömör feketével nyomni kí­vánt felületeknek foltos megjelenést ad. Általá­ban minél több papírpihe válik le, annál kisebb a papiros ellenállása a pihésedéssel szemben, ámbátor egyéb tényezők, mint pl. a nyomdafes­ték sűrűsége, a nyomás sebessége is számításba veendők lehetnek. Boíyíiosodás Ez a fogalom arra a jelenségre vonatkozik, amely a papír felületi rostjainak a nyomódúcon bolyhosság formájában való felgyülemlésében nyil­vánul, és aminek . következtében a nyomófelület elszennyeződik és nem ad kielégítő élességű nyo­matot. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás cellulóztartalmú anyagok pépesítésére, melyre jellemző, hogy annak során az anyagot lényegileg atmoszferikus nyomáson 0,5—7 súly/ térfogat % nátronlúg tartalmú oldattal, vagy ez­zel Na2Ü-ban egyenértékű oldattal, szulfidosság­gal vagy anélkül (e fogalmat a leírásban adott meghatározás szerint értve) a hőmérséklettől for­dítottan függő időtartamra első feltárásnak vetjük alá, melyben a lúg/anyag arány (a leírásban adott értelmezés szerint) nem kisebb, mint 3:1, majd a feltárt anyagot (a leírásban adott értelmezés szerint) rostosítjuk, ideértve a rostosítás előtti hígítást, ha az a rostosításhoz kívánatos pépsűrű­ség elérése végett szükséges, a kapott anyagnak legalább egy részét lényegileg atmoszferikus nyo­máson az első feltárásban használt lúghoz hasonló lúggal második feltárásnak vetjük alá és a lúgot az első és második feltárás eredményeképpen ka­pott pépből, illetőleg, ha az első feltáráson átesett egész anyagot második feltárásnak vetjük alá, a második feltárás eredményeképpen kapott pép­ből eltávolítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás megvalósítási módja, melyre jellemző, hogy rostosítás előtt a feltárt anyag pépsűrűségét 4 és 16% közé állít­juk be. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti eljárás meg­valósítási módja, melyre jellemző, hogy a kapott pépet papíripari feldolgozásra való alkalmassá tétel érdekében szitán bocsátjuk át. 4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti el­járás megvalósítási módja, melyre jellemző, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents