145764. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az oleandomycin alacsonyabb acilésztereinek előállítására
2 145.764 szer elixir vagy vizes szuszpenzió alakjában is, édesítő vagy ízesítő szert tartalmazó hordozóban. A találmány szerinti vegyületek előállításánál úgy járunk el, hogy előnyösen kristályos oleandomycin bázist használunk az acilezésnél kiindulási anyagként, azonban a kristályos oleandomycinkloroform kompozíció is használható. Az oleandomycin reakciója acilanhidriddel éxotermikus. Optimális eredmények biztosítására külső hűtést használunk a hőmérséklet ellenőrzésére. Tekintettel arra, hogy mind az acilezett termék, mind az acilezőszer hidrolízisnek van alávetve, az eljárás alatt a vízmentesség feltétlenül fenntartandó. Emellett célszerű közömbös légkör, pl. nitrogén fenntartása. Az acilezési reakciót előnyösen lúgos kémhatású anyaggal katalizáljuk, miután ez utóbbi a savas kémhatású szerves mellékterméket eltávolítja és így az egyensúlyt a poliészter oldalára tolja el. Ámbár bármely lúgos kémhatású anyag hatásos, mégis célszerű szerves bázisnak, pl. aminnak legcélszerűbb tercier aminnak, pl. piridinnek, quinolinnek, dimetil anilinnek, trietilaminnak stb. használata. A reakció folyamata a reakció- keveréknek papírös-kromatografikus analízissel követhető. így pl. a triacil oleandomycin papiroson gyorsabban mozog, mint az oleandomycin oldószer fejlesztette rendszerekben, ahol is kloroformbenzolt (1 :1 térfogatarányban.) formamiddel telítve, használunk mobil fázisként és (1 : 1 térfogatarányú) metilalkohol-formamiddal impregnált papiros a stacioner fázis. Az oleandomycin, acilanhidrid és katalizátor optimális súlyaránya 1 : 1 :0,05, ámbár az acilanhidrid feleslegben is lehet jelen és a folyékony katalizátor- feleslege is szolgálhat oldószer-közegként. Ennek a reakciónak időtartama, mint már emlí-N(CH3 ) 2 tettük, kb. 5—48 óra, ámbár, az előnyös időtartama 24—26 óra. Az eljárás iners oldószerben, pl. benzolban vagy toluolban is foganatosítható, vagy pedig a lúgos kémhatású katalizátor — pl. piridinfelesleg — is használható oldószerként. Az oleandomycinnek így kapott poliésztere azután bármely kívánt módon nyerhető ki a reakció keverékből. így pl. vizet adhatunk hozzá, amíg az oldás végbemegy és a kívánt terméket kicsapással, valamely bázissal való közömbösítéssel vagy szerves oldószerrel, célszerűen halogénezett szénhidrogén-oldószerrel, pl. metilkloriddal metiléndikloriddal, kloroformmal, triklóretilénnel stb. való közvetlen extrahálással különíthetjük el. A kicsapásnál a nyers termék kitermelési hányada legalább 80—90%. A tisztítás célszerűen valamely szerves oldószerből, pl. forró izopropilalkoholból, vagy izopropilalkohol és víz keverékéből való kikristályosítással történik, amikor is tiszta kristályos oleandomycin triacilésztert 50—60%-os kitermelési hányadban kapjuk. Az oldószeres extrahálásnál az extraktumot előbb alkalmas szárítószer, pl. vízmentes magnézium vagy nátriumszulfát fölött megszárítjuk és a terméket azután az oldószer-szűrletből petróleuméter hozzáadásával, kikristályosítjuk. Az oleandomycin triacilészterének a megfelelő diacilészterré való átalakítása az alább ismertetendő módon történhet. Feltehető, hogy az oleandomycin triészterének egyik acilcsoportja különösen labilis és így elvész az észter "és a primer alkohol közötti cserebomlás közben, amint ezt a következő egyenlet feltünteti, amely a triacetil oleandomycinnek diacetil oleandomycinné metilalkohol jelenlétében végbemenő átalakulását érzékelteti. N(CH3 ) 2 H3 COCOCH, -CH3 OHOR" O ahol R" = C3iH4i ,Ou A reakció kivitelének legjobb feltételei az esetenként használt primer alkoholtól függően változnak, így pl. a reakció lényegében tökéletes, metilalkohollal szobahőmérsékleten 24 óráig tartó érintkezés után, azonban ugyanez a reakció etilalkoholban kb. 3 napot igényel, sőt n-propilalkoholban kb. 3 hétig tart. A diacil oleandomycin képződése kényelmesen követhető, papíros-kromatogramokkal ahol is az (1:1 térfogatarányú) ciklohexan-benzol a mobilis fázis, mivel a diacil oleandomycin polaritása nagyobb, mint a megfelelő triacil-észtere; hasonlóképpen e poliészterek polaritása kisebb, mint az oleandomycinbázisé és a monoacil oleandomyciné, amint az kitűnt szabványos papírchromatogram rendszerekkel kapcsolatban, ahol (1 : 1 térfogatarányú) kloroform-benzol a mobil fázis és metanolformamiddal impregnált papiros a stacioner fázis, mindkét esetben. A kívánt diacil oleandomycint azután a reakció keveréket tartalmazó oldatból bármely kívánt módon nyerhetjük ki, pl. úgy, hogy az alkoholos oldatot vízzel kezeljük, mindaddig, míg kristályosodás nem lép fel, vagy csökkentett nyomás alatti el-H3 C—OH +CH3 COOCH 3 OR" O párologtatással. Ez utóbbi esetben amorf reziduumot kapunk, mely kikristályosodik vízmentes etiléterrel való összerázásra; az etiléternek utána következő elpárologtatásával a kristályos anyagnak nagy kitermelési hányadát kapjuk. A vizeletből való visszanyerési vizsgálatoknál önként jelentkező személyek mindegyikének oleandomycin vegyületet adtunk be, kapszula alakjában. A vizeletmintákat 8 óránként 8—24 óráig gyűjtöttük. Az összegyűjtött vizeletminták aliquot mennyiségeit azután oleandomycin-aktivitás megállapítását célzó biológiai próbának tettük ki. Kiszámítottuk, hogy a kezdeti dózis hány százaléka vált ki. Triacetil oleandomycin esetében a százalékot jelző számadatot a bevett antibiotikum súlya határozza meg, tekintettel az éter — in vitro — alacsony aktivitására; minden más esetben a visszanyert százalék a beadott oleandomycin aktivitás mennyiségén alapszik. A vizeletkiválási vizsgálatok azt mutatják, hogy az oleandomycin triacetil észterét a gyomor-bél traktus jól abszorbeálja és a vizeletben talált oleandomycin aktivitás megközelítőleg kétszerese an-
