145758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás impregnáló, mázoló- és permetezőszerek előállítására barnaszénkátránytermékekből

2 145.758 kat vagy az impregnálószerek olyan alkotórészeit, amelyek még más impregnálószerekkel kerülnek további felhígításra. Könnyen illó anyagokat, mint benzint és metanolt főként a mázolóanyagokhoz és a permetezőszerekhez lehet csekély mennyiségben hozzáadni. A találmány szerinti védőszerek egy vagy több alkotórészének klórozása útján azok gombaölő vagy fertőtlenítő hatása még jobban fokozható. Így pl. a védőszerhez keverendő xilenolba vagy a hozzákeverendő mennyiség egy részébe előzőleg klórt vezethetünk, mindaddig, míg pl. 5—35% súlygyarapodás be nem következik. Adhatunk a találmány szerinti védőszer hígítószeréhez alkotórészként klórozott fenolokat is, mint amilyenek pl. a növények növekedését szabályozó szerek gyártása során, melléktermékként keletkeznek. A faanyagok ilyen keverékekkel való kezelése esetén igen jó védelem érhető 'el gombásodás általi rothadás ellen. A találmány szerinti védőszerek még tovább javíthatók, nevezetesen megnövelhető a vízzel való kilúgzással szembeni ellenállóképességük, ha a lepárlási maradékokat savakkal kezeljük. Ez a kezelés vagy oly módon történhet, hogy a lepárlási maradékban 0,5 és 5% közötti mennyiségű ásványi savat, pl. sósavat vagy kénsavat oldunk fel, miközben az elegyet célszerűen annyira melegítjük, hogy hígfolyóssá váljék (pl. 80 C° hőmérsékletre), vagy pedig oly módon járhatunk el, hogy az anyagot 25—35%. legalább 15%-os hígított savval kivonatoljuk. A savas kezelés nemcsak a szer felhígítása előtt történhet, hanem utána, vagy pedig részleges hígítás után is végezhető. Az impregnálószerben maradó savmenynyiségnek nem szabad túlságosan nagynak lennie, mert ilyen esetben a vasból készült impregnálóberendezés korróziójának veszélye lépne fel. A találmány szerinti eljárással előállított termékek közönséges hőmérsékleten folyékonyak és szivattyúzhatok, tisztán átlátszóak, sötétbarnás színűek és igen kis mennyiségű szabad savat tartalmaznak. Ha hígításukra magas forrpontú oldószereket alkalmazunk, úgy lobbanáspontjuk eléggé magas és 130 C° hőmérsékletig történő hevítés során alig mutatnak változást. A találmány szerinti eljárással előállított impregnálószerekkel farudakat, léceket, deszkákat, cölöpöket, vasúti talpfákat, távbeszélőpóznákat, sajtolt falemezeket, épületfát stb. impregnálhatunk. Az impregnálás az impregnálandó tárgyak méreteitől és felhasználási céljától függően különböző módon hajtható végre. Kisméretű, vékony darabok, pl. kerítéslécek vagy bab- és paradicsomkarók stb. esetében elegendő az egyszerű bemártás, vasúti talpfákat legcélszerűbben a német állami vasutaknár~szokásos Rüping-féle eljárással impregnálhatunk. Ez az eljárás póznák esetében is alkalmazható; ezeket egyébként impregnálhatjuk más ismert eljárásokkal is. A vasúti talpfák Rüping-eljárás szerinti impregnálása esetén a talpfákat nyomásálló tartályban száraz állapotban 1 óra hosszat 3—4 atm levegő túlnyomásnak tehetjük ki, majd a nyomás leengedése nélkül elborítjuk őket a 100—110 C° hőmérsékletre felhevített impregnálószerrel. Ezt követően 3 óra hosszat 8 atm levegőtúlnyomás alatt tartjuk a tartály tartalmát. Utána az impregnálószert leszívatjuk, és 1 óra időtartamra 150 Torr vákuum hatásának tesszük ki a talpfákat. A fából készült ház- és barakkfalakat, egyes esetekben téglafalazatokat is, továbbá a kerítéseket, állványzatokat, faépítményeket, papírlemeztetőket, valamint a szigetelő borítással felszerelt vagy csupasz csővezetékeket, vagy egyéb vastárgyakat a védőszer mázolás útján történő felvitele útján láthatjuk el rothadás vagy korrózió elleni védőbevonattal; a mázoláshoz valamivel sűrűbben, folyó oldatokat alkalmazunk, mint az impregnáláshoz. Az élőfák permetezése porlasztó permetező berendezésekkel történik. A találmány szerinti védőszerek rendkívül nagy gombaölő hatásuk mellett igen jó behatolóképességükkel és nehezen kilúgozható voltukkal tűnnek ki; a vasból készült impregnálótartályokat nem korrodeálják. Az eljárás azért is igen gazdaságos, mert a védőszerek előállításához a fenolok gyártása során keletkező, bőséges mennyiségben rendelkezésre álló melléktermékek kerülnek felhasználásra. A találmány szerinti eljárás kivitelét az alábbi példák szemléltetik. 1. példa Nyers fenolos olaj feldolgozásából származó desztillációs maradék 50 sr. mennyiségét gondosan elkeverjük 50 sr. xilenolfrakcióbeli párlattal. Ez az elegy igen előnyösen alkalmazhatónak bizonyult a fent felsorolt felhasználási területeken. A gyakorlati próbák során többek között a DIN 52 176. sz. német szabvány szerinti fenyőfapróbadarabokat impregnáltunk ezzel az eleggyel, és vizsgáltuk a közönségesebb rothasztó gombákkal szembeni ellenállóképességet a szabvány szerinti kilúgozással és anélkül. Az elegy igen jó védőhatást mutatott. A rothadás elleni védelem még a kilúgozott próbadarabok esetében is gyakorlatilag, a használhatóság határain még kifogástalan volt, bár így viszonylag észrevehetően csekélyebb volt a védőhatás, mint a kilúgozás nélkül végzett kísérletek esetében. 2. példa 75 sr. nyersfenol-feldolgozási lepárlási maradékot 80 C° hőmérsékletre melegítünk, és lassan belekeverünk 3,75 sr. nyers sósavat (30—35% HCl tartalommal). Ezután az elegyet 1 óra hosszat keverjük 60—80 C° hőmérsékleten, majd 25 sr. xilenolfrakcióbeli párlatot (vagy ilyenfajta frakciókból származó párlat-keveréket) adunk hozzá, és 2 óra hosszat keverjük. A keverés a tökéletes keveredés biztosítását célozza. A keverési idő szükséges mértéke nem határozható meg általánosan: függ az adag nagyságától, valamint a keverőberendezés, ül. keverotartályok esetében az átszivattyúzó berendezés hatásosságától is. A DIN 52 176. sz. német szabvány szerinti mikológiái vizsgálat a fenti elegy esetében is azt mutatta, hogy ez a termék kiváló védelmet nyújt a fa rothadása ellen; az ugyané szabvány szerinti kilúgozás esetén a védőhatás csak igen kis mértékben csökkent. Ugyanez áll az olyan keverék esetében is, amelynek előállítása során először az e példában