145752. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék a szív és a nagyerek hangjelenségeinek vizsgálatára

Megjelent: 1959. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.752. SZÁM 30. a. 1—7. OSZTÁLY — KO—1235. ALAPSZÁM Eljárás és készülék a szív és a nagyerek hangjelenségeinek vizsgálatára Kovács Albert oki. vili. mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. november 18. # A szív és a nagyerek rendellenességeinek meg­állapításához fontos eszköz az un. fonokardiográf, vagyis egy olyan készülék, mely a mintegy 10— 2000 e/s frekvenciatartományokba tartozó hang­jelenségek időbeli változását regisztrálni képes. A bonyolult, különböző frekvenciájú komponensek keverékéből álló szívhangokat rendszerint több csoportba szétválasztva szokták vizsgálni. A gya­korlatban bevált a 10—100 c/s és a 300—2000 c/s jelek vizsgálata. A vázolt feladat megoldására eddig létrehozott készülékek közül jelentősebbek az elektromechanikus úton rezgésbe hozott tük­rök vagy ún. katódsugárcsövek segítségével mű­ködő fotografikus regisztrálású oszcillográfok, va­lamint ún. utánvilágító ernyővel rendelkező katód­sugárcsöves oszcilloszkópok. Az említett készülékeik hátránya többek között, hogy a szívhangot tartalmazó oszcillogram (fono­kardiogram) csak a vizsgálat időpontját követő hosszadalmas vegyi kezelés után értékelhető ki, vagy a katódsugárcső utánvilágító ernyőjén né­hány mp-ig nyomothagyó képről nem marad do­kumentum. Az orvosi gyakorlatban kívánatos volna az ún. rögtöníró EKG készülékekhez hasonlóan rögtön­író fonokardiográfok használata, melyekkel a vizsgálat időpontjában azonnal kiértékelhető ma­radandó fonokardiogram volna készíthető. (A rög­tönírók, mint ismeretes, valamiféle elektromecha­nikus úton mozgásba hozott, írószerkezettel ellá­tott regisztráló készülékek, melyek a vizsgálat idő­pontjában azonnal kiértékelhető oszcillogramot készítenek rendszerint közönséges papírra, nappali világosság mellett.) A rögtönírókkal azonban szer­kezetükből adódólag max. 100 c/s frekvenciájú jelek ábrázolhatók, míg az orvosi szempontból na­gyobb fontosságú 300—2000 c/s frekvenciájú jelek, az ún. zörejek ábrázolására teljesen alkalmatla­nok. A találmány szerinti eljárás alapján az eddigiek­kel szemben olyan szívhang-regisztráló készülék állítható elő, mely a vizsgálat időpontjában azon­nak kiértékelhető oszcillogramot eredményez, a gyakorlat számára számbajöhető minden szívhang­komponens ábrázolása mellett. A csatolt rajzok kö­zül az 1. ábra magyarázó görbéket .tartalmaz a ta­lálmány megértéséhez, míg a 2. ábra a találmány szerinti eljárás alapján példaként kidolgozott ké­szülék elvi blokkrajzát mutatja. Az la. ábra valamely szívhang kisfrekvenciás komponensét (10—100 c/s) ábrázolja. Az lb. ábra ugyanezen szívhang nagyfrekvenciás jeleit (300— 2000 c/s) mutatja. Míg a kisfrekvenciás komponen­sek esetében a görbe lefutásának teljes időbeli vál­tozását vizsgálják, addig a nagyfrekvenciás kom­ponenseknél az egyes jelcsoportok amplitudóválto­zása, vagyis az ún. burkológörbe lefutása kerül kiértékelésre (le. ábra). A találmány szerinti eljárás a következő: A vizsgálni kívánt szívhangokat felerősítjük, majd az ismert megoldások alapján két vagy több frekvenciacsoportba — célszerűen 10—100 c/s és 300—2000 c/s — osztjuk. A 10—100 c/s jelek az eddigi megoldású regisztráló rögtöníró készülékek legtöbbjével minden további nélkül ábrázolhatók. A 300—2000 c/s frekvenciájú jeleknek csak a burkoló görbéjét fogjuk ábrázolni, evégből egyen­irányítás és szűrés révén az lb. ábra szerinti váltó­áramból olyan egymástól előjelben különböző egyenáramokat állítunk elő, melyeknek időbeli változása megfelel az eredeti váltóáram pozitív és negatív irányú burkológörbéjének (ld. és le. ábra). Az ld. és le. ábra szerinti egyenáramok egy-egy, az eddigi megoldások bármelyike szerinti olyan elektromechanikus rögzítő-, vagy írószerkezetet táplálnak, melyek 0—100 c/s frekvenciájú áramok időbeli változásának regisztrálására képesek. Mind­két ÍEÓ- vagy rögzítőszerkezet nyugalmi helyzetét úgy állítjuk *be, hogy, az. alapvonalak, vagyis a zérus értékű egyenáramnak megfelelő •jelek a regisztrálás során egymás mellé kerüljenek. A két írószerkezet kitérésének irányát viszont úgy vá­lasztjuk meg, hogy azok egymással ellentétes irá­nyú kitérést végezzenek. A két írószerkezet egy­idejű működése következtében létrejött diagram az If. ábrán látható. Természetesen nincs aka­dálya annak, hogy a regisztrált jelenségek frek­venciahatárát a kisebb vagy a nagyobb frekven­ciák felé kiterjesszük, vagy szűkítsük, esetleg több csoportra bontva egyidejűleg a fentiek szerint ábrázoljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents