145751. lajstromszámú szabadalom • Talajvezérléses mechanizmus arató és aratócséplőgépek aratórészéhez

Ő Megjelent: 1959. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.751. SZÁM 45. c. 20-34. OSZTÁLY — KO-Í234. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Talajvezérléses mechanizmus arató és aratócséplőgépek aratórészéhez A Mezőgépfejlesztési Intézet, mint Vodnyánszky Rudolf főmérnök és Jerkó Sándor osztályvezető, budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1957. november 18. Ismeretes, hogy az aratócséplőgép a lábonálló terményt — elsősorban gabonafélét — haladás közben levágja és egyben ki is csépeli. A gép aratórészén levő vágószerkezet által levágott termény a gyűjtővályúba kerül, innen pedig a megfelelően kiképzett terelő- és felhordószerkezet viszi fel a felhordócsatornán, keresztül a cséplődob ba. ,-Az aratórész a gép elejéről nyúlik ki és a menetirányra merőleges, vízszintes tengely körül elfordítható. Az aratórész vágószerkezetének a talajhoz közel kell dolgoznia, hogy minél kisebb legyen a tarlón maradó szalmaveszteség. A szántóföld felszíne azonban nem egyenletes és ezért a talaj egyenetlenségének 'megfelelően változtatni kell a vágószerkezetnek a talajszinttől való magasságát. Ezt a magasságváltoztatást az általánosan használt gépeknél az aratócséplőgép vezetője végzi hidraulikus berendezés segítségével. A gép vezetőjének tehát igen nagy figyelemmel kell követnie a talajszint változását, mert a legkisebb figyelmetlenség esetén a vágószerkezet a talajba fúródik és ez gyakran törést jelent. A gyakorlatban a gépvezetők -*- hogy ezt elkerüljék — a vágószerkezetet a talajhoz viszonyítva nem a szokásos 100—150 mm-re, hanem ennél lényegesen magasabban dolgoztatják. Ezáltal a töréseket elkerülik ugyan, de a tarlómagasság, illetve a szalmaveszteség nagymértékben megnövekszik. Ujabb szerkezetek az egyenletes és alacsony tarlómagasságot talajvezérlésű aratórésszel biztosítják. Ennek lényege, hogy az aratórész megfelelő kiképzéssel a talajra támaszkodik. A támasztószerv követi a talaj egyenetlenségeit és biztosítja a vágószerkezet egyenletes magasságát a talajszint fölött és ezzel az egyenletes vágási magasságot, minden beavatkozás nélkül. A talajvezérlésű aratórész-megoldások két főbb csoportja ismeretes. Az egyiknél az egész aratórész — vágószerkezet, vályú és felhordószerkezet — a támasztószerveken nyugszik. Ennél a megoldásnál a vezérlés egyenirányú. Ez azt jelenti, hogy az egész aratórész a támasztószervekkel együtt követi a talajszintet és egy vízszintes, a menetirányra merőleges tengely körül mozdul el. Ennek a megoldásnak hátránya, hogy nagy súly nehezedik a támasztószervekre és ezekben nagy dinamikus igénybevételeket támaszt. A másik ismert megoldásnál a vágószerkezet a gyűjtővályúval 'külön egységnek van kiképezve és ez csuklósan kapcsolódik az aratórész felhordószerkezetéhez. A vágószerkezet és vályú saruval támaszkodik a talajra. Az ismert megoldásoknál a talaj vezérlés úgy van. kiképezve, hogy a vágószerkezet és vályú elmozdulása ennél a szerkezetnél minden irányban lehetséges, mert a kapcsolat a vályú és a felhordószer'kezet között kardáncsuklós. A vágószerkezet tehát ennél a megoldásnál mind a menetirányra merőleges, mind a menetirányú, vízszintes tengely körül elmozdulhat. A kétirányú beállás lehetővé teszi, hogy a vágószerkezet mindkét végével beállhat a kívánt vágási magasságra. Az egybeépített vágószerkezet és a vályú tengellyel és rácsos szerkezettel, kardáncsuklóval -kapcsolódik a felhordószerkezethez. A tehermentesítő rugók két csuklós rúd közbeiktatásával a csuklópont körül fejtenek ki forgatónyomatékot és megakadályozzák, hogy a vályú teljes súlyával nehezedjék a földre. A rugó feszítésével tetszés szerinti talajnyomást lehet biztosítani. Ennél a megoldásnál kis karok adódnak a tehermentesítő rugók nyomatékának kifejtésére. A vágószerkezet és vályú csúszósaruval támaszkodik a talajra. A felhordószer'kezet vízszintes tengely körül hidraulikával elfordítható és ezzel az egész aratórész vándorláskor, vagy üzemen kívül felemelhető. Ezt a bonyolult szerkezetet az tette szükségessé, hogy a vágószerkezettől és vályútól megkívánták —• nemcsak hosszirányban, hanem — a keresztirányban való elmozdulást is. Ezek a szerkezetek bonyolultságuknál fogva súlyosak és drágák. Az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölését célzó találmány szerinti mechanizmus lé-