145707. lajstromszámú szabadalom • Eljárás száraz állapotú szövetek hőkezelésére

Megjelent: 1959. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.707. SZÁM 8. b. 1—16. OSZTÁLY — BO—495. ALAPSZÁM Eljárás száraz állapotú szövetek hőkezelésére A magyar állam, mint a bejelentők: dr. Bonkáló Tamás, Beszeda Róbert, Hargittay Emil, Szabó Kálmán, dr. Messik Klára, dr. Rusznák István jogutódja A bejelentés napja: 1955. október 17. A textilkikészítő műveletek során gyakran van szükség arra, hogy vegyi, vagy belső szerkezeti változások iniciálására, vagy a folyamatok természetének megfelelően hosszabb, vagy rövidebb ideig előírt magasabb hőmérsékleten tartsák. A szövetben lefolyó reakciók bizonyos esetben víz jelenlétét igénylik (festékfelhúzás), más esetekben viszont a változások és kölcsönhatások száraz állapotban zajlanak le. Utóbbi csoportba tartoznak pl. egyes cellulóz modifikáló reakciók, műanyagok, apreturák kikondenzálása, polimerizálása stb. Néhány idetartozó folyamatot megemlítünk: gyűrhetetlenítés, tartós apretura, pigmentnyomás, pigmentfestés, hőrögzítés és mások. A felsorolt vegyi folyamatok legtöbbje nem zajlik le pillanatszerűen, hanem hosszabb időtartamokat igényel. Bár a kémiai folyamatok sebessége különböző eszközökkel, pl. katalizátorok alkalmazásával, vagy hőmérsékletemeléssel gyorsítható, a lehetőségek e téren "korlátozottak, mivel ez rendszerint a szálas anyag károsodásával, de esetleg a kívánt termékek bomlásával, vagy mellékreakciók fellépésének veszélyével jár. Ha a szóbanforgó kikészítési műveleteket a szövet meggyűrődési veszélye miatt széles állapotban kell kivitelezni és a kérdéses folyamat néhány percnél tovább tart, esetleg órás nagyságrendű, úgy ez a jelenleg használatos gépi szerkezetekből fakadóan, vagy viszonylag kis helyigényű, de ennek következtében kis termelékenységű, vagy pedig nagyobb termelékenység esetében nagy helyigényű berendezésekkel volt megoldható. Jellemző géptípusok a külföldi kimelegítő berendezések. E berendezések közös hátránya, hogy kalorikus hatásfokuk, éppen a kis termelékenység, vagy nagy méretük miatt rossz. A felsorolt hátrányok kiküszöbölése a következő elvi megállapítások alapján lehetséges: A hosszabb hőmérsékleti kezeléseket igénylő folyamatoknál — ez alatt elvben minden szobahőmérséklettől eltérő hőfokú kezelés értendő — a kezelőberendezés árubefogadó kapacitása a gép hely — és térigényének növekedése nélkül nagy mértékben fokozható, ha a szövet gyors felfűtése után a. lehűlést nem azáltal akadályozzuk meg, hogy a szövetet a kívánt folyamatok által megszabott hőmérsékletű, rendszerint gázfázisú közegen, — mely lényegében termosztát szerepét játsza — vezetjük át előírt ideig, hanem a szövet felsodrásával a hűlési felületet minimálisra csökkentjük. A hőmérséklettartás feltekert szövetnél csak a tekercsfelület és szélek hőveszteségeinek pótlásából áll. Fenti gép viszonylag kis térben nagy szövetbefogadóképességű, így termelékenysége a jelenlegi géptípusok többszöröse. A gépet egy válaszfal két részre osztja: a melegítőtérre és a hőmérséklettartó térre. Az előbbiben a szövet a kívánt hőmérsékletre felmelegszik. Itt a fűtés rendszere háromféle lehet: 1. gőzfűtésű, közvetlen gőzbefúvassal; vagy fűtött levegő befúvássai, 2. sugárzó (infra) fűtésű, gázzal, vagy elektromos árammal fűtött sugárzókkal, 3. a két előző kombinációja. A hőmérséklettartó térben, ami szintén fűtve van, de kisebb hőmennyiséggel, a tekercsképző berendezés foglal helyet. Ez is három megoldásban készülhet: 4. szakaszos felsodró, a szekrényen belül történő fel- és letekercseléssel. (1. ábra), 5. szakaszos kétrészes felsodró, aminél az alsó és felső kamrában váltakozva fel-, vagy letekercselhető az áru, 6. folyamatos kétrészes felsodró, amelyiknél a hengereken két egymásra hajtott árupálya fut folyamatosan fel, illetve le. (2. ábra). A 4. és 5. alatt felsorolt felsodró berendezéseknél a 3. árutekercs a 4. felsodró hengerre támaszkodik. A felsodró hengerre támasztott áruhengert a felsodró henger súrlódása hajtja. Ennek következtében a szövet az árutartó hengerre sodródik fel. Az árutekercs növekedésével az áruhenger csapágyait tartó 5 villa szárai a 6 forgáspont körül elfordulnak és így a henger súlyából egyre nagyobb összetevő jut a villára és egyre kisebb a felsodró hengerre. Így a felsodró henger és az áruhenger között fellépő erőhatás nem növekszik a henger súlyával arányosan, hanem kisebb mértékben. A 2. ábra szerinti folyamatos felsodrásnál az áru-