145687. lajstromszámú szabadalom • Asztali futball

2 145.687 végén a helytmaradó vezetőágyban célszerűen —14— ütközőkkel határolt —15— tuskóhoz. A —10— billen tőr údnak a —13— csukló felett e billentőrúddal mereven összekötött —16— tőkúpja van, melynek a —15— tuskó, a kapusbaba eldöntéséhez, szabad csuklóelfordulást enged és amely nagyjából roinbusalakká bővülő és hosszában elnyúló —17— áttörésben döfi át a tolókarnűnek a —15— tuskóva'l másodlagosan vontatott és fordított U-tartó alakú —18— uszálytagját. A tolókaműves kapusbaba következőleg működik: A —19— kéziker ékkel kényszerkapcsolatos és a —20— tolóka kiálló —21— csapszegei közé nyúló —22— forgattyúkar a kézikerék elforgatásakor magával viszi a helytmaradó ágyban hosszában vezetett —20— tolókát. A —19— kézikereket vagy más efféle kezelőszervet a pályának a —23— kapu mélységével megadott holt szélére helyezzük úgy, hogy a —20— tolóka szabad vége eset-, leg a pálya —24— káváján kívülre is kijár. Ez a —20— tolóka, amelyet tehát elsődlegesen mozgatunk el, közbeeső és tolásra-húzásra egyaránt alkalmas —25— csatiárúddal kapcsolódik a —15— tuskóhoz, amely így szintén elsődlegesen tolódik el. A tuskó, amíg a —16— kúp a —17—. áttörésben jobbra-balra szabadon jár,'szabadon, egyenesen álló helyzetében magával viszi a kapusbabát és attól kezdve, hogy a —16— kúp a —17— áttörés szűkülő részébe jut, további eltolásra magával viszi a —18— uszálytagot is, amely mindkét felől hosszúlyukais és ürközőcsapos —23— vezetéssel kapcsolódik a tolókamű helytmaradó —27— vezetékágyához. így tehát végeredményben hézaghagyó menesztőütközös kapcsolatunk van a —15— tuskó és a —18— uszálytag között úgy, hogy ide-oda üres. járatszakasz esik kettejük elmozdulása közé. Attól kezdve, hogy a —15— tolóka további eltolásakor a —16— kúp a —17— áttörés szűkülő részébe szorul és magával viszi a —18— uszálytagot, a kúp az uszálytag eltolódásától jobbra vagy balra billen, dönti és lefekteti a kapusbabát. A —15— tolókánák a baba billenésével, ill. bukásával járó mozgását tulajdonképpen a —26— kapcsolatok határolják és a —14— ütközőnek nincs ebben szerepük. Ezek a —14— ütközők csupán gondosságból ajánlatosak, hogy a —15— tuskót ne tologathassuk kelleténél tovább és evvel óvjuk a —18— uszálytagot, valamint a —17— áttörést az épségüket veszélyeztető túligéinybevételtől. A rajzok a kapusbabát tolóbaművestől mindenütt középállásban mutatják. Azért kell egyenesen álló helyzetében eltolnunk a kapusbabát, hogy a kapu közepére eső sávot is védhessük a labda elöl és azért kell ledöntenürik, sőt még fekvő helyzetében is kissé továbbtolnunk őt, hogy a kapu, illlető felét jól védhessük. A játékos folytonosan kezében tarthatja a —19— kézikereket és pillanatnyilag tetszése szerint mozgathatja a kapusbabát. A kézikerék —28— bütyke érzékelteti a kapusbaba mindenkori helyzetét. Amint az elmondottakból kitetszik, az új kapusbaba — a játék szempontjából •— elválaszthatatlanul függ, össze tolókaművével és enélkül nem is működtethetnők, sőt még csak fel se állíthatnék. A kapusbaba szerepeltetése fontos tartozéka az új játszókészletnek, ezért a találmánynak még néhány'további intézkedése is van, hogy a kapusbaba erre-arra minél könnyebben dőlhessen és minél jobban védhessen. Mindenekelőtt a kapusbaba korcsolyaélszerűvé csúcsosodó —29— talpon áll. Ezenkívül a baba szabad —30— lába a —9— láb függélyes fősíkjában van hátradugva. így a kapusbaba könnyen billenhet oldalra és csak a —15— tuskának, stb.nek súrlódó ellenállása időzteti egyenes állásában. A kapusbaba továbbá — az összeszerelés megkönnyítése végett az együttes —9 és 30— lábakra, valamint a tulajdonképpeni —31— törzsre oszlik. A lábak négyszögletes —32— csapban illeszkednek a törzset áthidaló hevederek közé úgy, hogy a kapusbaba saját függélyes tengelye körüli viT szonylagos elfordulást kizárjuk, de a testet mégis némileg engedékennyé tesszük. A —31— törzs a baba dűlése közben a —12— csap körül előbillen és elhúzódik, amit a —32— csap a hevederek közt megenged. Ez a külön helyi mozgás segíti a baba eldőlését, valamint védőképességét. Végül a kapusíbaba mindkét —33— karját könyökben megihajlítottan terjeszti szét úgy, hogy a baba a kaput magasban és akkor is védi, ha szélső helyzetében nem fekszik le egészen, hanem visszafordulását bevezető szög alatt marad. A —33— karok ugyanezért és még a tábla kímélése végett is, vállizületiben csuklózottak és ezenkívül gumi vagy más rugalmas anyagúak lehetnek. Említésre méltó, hogy az új kapusbaba, tolókaművével együtt értve, nem is szorul más rugós alkatrészre. A —4— rugón kívül különben sincs egyéb rugóra szükségünk. Az új futball játszókésizlethez tartozik még a tábla, melynek pályája általában kockás, de a mezőrészek nemcsak négyzet, hanem Parallelogramm, kör, ellipszis, sokszög, stb. alakúak is lehetnek. A 8. és 9. ábra szerint a köröskörül befelé menetelesen lejtősödő —34— szegélyrészükkel lefelé fordított gúlaköpeny módjára közrefogott mezőrészéknek —35— belső részei egészükben sík felületek, amelyek felszíne azonos, a pálya felső szintjénél mélyebben átmenő és a pályával párhuzamos síkba van bemélyesztve. A pályát tehát mintegy tepsikre osztjuk be, aminek előnye, hogy az elrúgott labda némileg fékezetten gurul és a pályán meg is áll. Ha a csatárbaba —7— aljzatának —8— ékikivágását valamelyik —34— rézsűig toljuk, akkor a labda elrugáshoz közrefogottan, nyugton áll. Kivételképpen a közvetlenül a mindegyik —23— kapu előtti —36— mezőrész felszíne egészében•> felfelé domborodik. így ui. a labda nem állhat meg közvetlenül a kapu előtt, ahonnan a belövés — játékellenesen — kivédhetetlen volna. Kivehető még az ábrákból, hogy a kockák, esetleg a más alakú mezőrészek, a pálya hosszában, a —23— kapuktól jobbra-balra, kifelé keskenyednek. Előnye egyrészt, hogy a széleken is jó célzószögeket kapunk a labda elrugásához és másrészt, hogy mindegyik játékos a saját táblaoldaláról átér kezével a pálya másik oldalára, akkor is, ha a gyakorlatban kívánatos legnagyobb kiterjedésűre készítjük a táblát. A 7. ábra szerint a —37— pálya —24— kávájának belső oldalát kifelé lejtősödve metszettük alá, hogy a kávának ütköző labda ne fölfelé pattanjon vissza róla.