145652. lajstromszámú szabadalom • Impulzusosztó berendezés

Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.652. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — KO-916, ALAPSZÁM Impulzusosztó berendezés Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Tárczy Hornoch Zoltán oki. villamosmérnök A bejelentés napja: 1955. augusztus 27. Impulzusosztó berendezéseket a tudományos kutatás és az ipar számos területén felhasznál, pl. magfizikai részecskék számlálásánál. E berendezések egyik csoportja csak periodikusan, másik csoportja aperiodikusan ismétlődő jelek leosztására is alkalmas. Ez utóbbi csoportba tartozó elektronikus impulzusosztók két vagy több stabilállapotú elektroncsöves kapcsolások szükség szerinti számban való sorbakapcsolásából származnak. Ilyen módon k stabil állapotú fokozatból n darabot véve kn

-szeres leosztás valósítható meg. Ez annyit jelent, hogy kn

számú bejövő impulzus esetén a berendezés 1 impulzust ad ki a k" impulzus beérkezése után. Ezen berendezések közül legelterjedtebbek a. két stabilállapotú fokozatokból képezett 2" leosztású ún. bináris osztóláncok. Széleskörű alkalmazásukat egyszerű felépítésüknek, biztos működésüknek és nagy felbontóképességüknek köszönhetik. Hátrányuk, hogy leosztásuk nem kereikszámú — kerek számon e leírásban tíznek egész számú többszörösét értjük — így a velük való száimlálás nem kényelmes, másrészt nehézkes az interpoláció kiértékelése. Ugyanis legtöbb esetben le kell tudnunk olvasni a legutolsó kimenő impulzus után beérkezett impulzusszámot is. Ez bináris leosztó fokozatok esetén általánosan szokott módon a két stabil állapot egyikének egy glimmlámpa kigyulladásával történő jelzésével valósítható meg. Ilyenkor tehát a 2°, 21

, 2

2

... 2" számsorozat égő ködfénylámpáikkal jelzett tagjait kell összegeznünk, ha a kívánt interpolációt meg akarjuk kapni. A felsorolt hátrányok miatt az utóbbi években egyre jobban tért hódít a 10-es leosztású (dekadikus) fokozatokból felépített leosztólánc. Ez állhat tíz stabilállapotú alapkapcsolások sorbakapcsolásából, vagy magát s . tíz stabilállapotú fokozatot készíthetjük alkalmas visszacsatolás segítségével bináris osztókból és ezeket kapcsolhatjuk sorba. Ez utóbbi elv megvalósítása egyik szokott módon úgy történik, hogy felépítünk egy 16-os leosztót 4 bináris kör felhasználásával, majd a negyedik és második fokozat közé diódás visszacsatoló láncot iktatunk be, amely az első 9 impulzus ideje alatt semmi lényeges hatást nem fejt ki — csupán előkészíti a későbbi kapcsolási folyamatot —, de a tizedik impulzus beérkeztekor megakadályozza a második fokozat bebillenését, ugyanekkor a visszabillenő első fokozatról külön vezérelt negyedik fokozat is visszabillen. Ezáltal elérjük azt, hogy tíz bejövő impulzus hatására a lánc eredeti stabil állapotában van és kiad egy kimenő impulzust. Ha ilyen dekadikus fokozatokból pl. egy 103

-os leosztású berendezést építünk, az 12 bináris kört fog tartalmazni, ami visszacsatolás nélkül 212

= = 4098 impulzus leosztására lenne alkalmas. A találmány tárgyával bináris fokozatokból származtatott tízes leosztású láncok fenti példán bemutatott jelentős leosztókapacitás veszteségét kívánjuk kiküszöbölni oly módon, hogy a 2"-es leosztást kerek számhoz, pl. 1000-hez, általános jelöléssel m-hez lehetőleg közelinek, pl. 210

= 1024-nek, de attól legfeljebb 30%-kal eltérőnek választjuk és itt alkalmazunk olyan visszacsatolást, hogy a kerek számú, pl. 1000. impulzus beérkeztekor a rendszer visszaálljon alapállapotába és ugyanekkor egy kimenő jelet adjon ki. E visszacsatolást általában meg lehet ismert módszerekkel fs oldani, de a találmány értelmében igen előnyösen úgy valósíthatjuk meg, hogy vezérelt impulzusváltót alkalmazunk. Ez úgy van kapcsolva, hogy a 2" —m impulzusszámnak megfelelő fokozatokat a számlálás folyamán kiiktathatja. Az impulzusváltó működését az alább következő példa részletesebben szemlélteti. Ilyen .módon nem tízes leosztású, de kerekszámú osztással rendelkező impulzusosztó berendezések építhetők fel. Lehetséges pl. 128-ból 100, ugyanígy 64—60, 64—50, 256—250, 512—500, 1024—1000 stb.-szeres leosztások megvalósítása. E berendezésék jelentős előnye a fokozatszámban, cső és alkatrész-számban, helyszükségletben és energiafogyasztásban elérhető komoly megtakarítás. Összehasonlításul a fenti példában szereplő 1000-es osztó a régi rendszerben 27 csövet, a találmány szerinti egyik lehetséges megoldásban 21 csövet igényel. További előny az átlagos felbontóképesség növekedése, mert nem 10, hanem pl. 250 bejövő impulzusonként lép be egy felbontóké-