145606. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémbetétes gumi, vagy műanyagtömlők előállítására

Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.606. SZÁM 39. a. 8-13. OSZTÁLY — KE—507. ALAPSZÁM Eljárás fémbetétes gumi, vagy műanyagtömlők előállítására Kertész Zoltán vegyészmérnök, Pazsiczky Jenő gépészmérnök, Pintér Tibor üzemmérnök, Váradi László textiltechnikus, Budapest A bejelentés'napja: 1956. július 28. Nagy üzemi — kb. 2—500 atm. — nyomásra készülő hajlékony gumi-, vagy műanyagtömlőket egy, vagy több fémbetéttel, célszerűién acélhuzalból íonatolt betéttel erősítik. Az eddig ismeretes eljárások szerint a tömlő felépítése minden esetben merev fémmagon történt, amikor a fémmagra felvitt belső gumi, vagy műanyagrétegre, esetleg párnázó textilfoetétek fölé, gumiréteg közé beágyazva került az erősítő fémhuzalból készült szövedék. Az egyes eljárások általában csak annyiban térnek el egymástól, hogy a fémbetét képzését vízszintes vagy függőleges áthaladási irányú fonatoló gépek alkalmazásával végzik. Mivel a tömlő felépítése fémmagon történt, mindkét fonatológép típus alkalmazása esetében az egy darabban legyártható tömlőhosszüság korlátozva volt, egyrészt a kezelhetőség, másrészt a fémbetét feszüléséiből származó szorítóhatás, illetve a kész tömlőnek a fémmagról való lehúzhatósága miatt. Ezek a nehézségek főleg függőleges áthaladási irányú fonatológépek alkalmazása esetében állnak fenn, melynél az egy darabban legyártható tömlőhossziúság 3—5 méter. Nem sokkal jobb a helyzet vízszintes áthaladási irányú fonatológépek esetében sem. Igaz ugyan, hogy az ismert megoldásokkal 20—30 méteres tömlődarabok is készíthetők, azonban e gép nagy beruházási költségei rendszerint aránytalanul nagyobbak, mint az a nyereség, amelyet az egy darabban legyártható hosszúságú tömlő eredményez, így a különleges igények kielégítésére alkalmas 30—50, vagy ennél is hosszabb fémbetétes gumitömlők előállíthatósága eddig műszakilag nem volt megoldva, de még az ennél lényegesen kisebb hosszúságú tömlők gyártása gazdaságossági és termelékenységi szempontból sok kívánnivalót hagyott maga után. Lényegesen kisebb műszaki követelmények kielégítésére alkalmas textilbetétes tömlők előállítására már ismeretes olyan eljárás, melynél a gumimagra építik fel a tömlőt. Ezáltal elérik, hogy úgyszólván tetszés szerinti hosszúságú textilbetétes tömlőt tudnak előállítani. Ennél a megoldásnál az egy darabban legyártható tömlőhosszúság végeredményben még a tömlő és a gumimag megsérülése, illetve alakváltozása nélkül lehúzható tömlőhosszúságtól függ. . Hogy az egy darabban gyártható tömlőhosszúságot még növeljék, különböző megoldásokat alkalmaztak a kész tömlőnek a magról való lehúzásához. A legújabban megismert módszer szerint ezt a célt úgy kívánták biztosítani, hogy a gumimagot megnyújtották és a gumimagon bekövetkezett keresztmetszet csökkenés következtében a tömlőt könnyebben tudták lehúzni. Azonban még a legkíméletesebben kivitelezett módszerek esetében is rendszerint a gumimag olyan alakváltozást is szenved, hogy az a továbbiakban nem, vagy csak korlátozott számban használható fel újra. Meg kell még jegyezni, hogy a textil- és fémbetétes tömlők csak külső megjelenési formájukban mutatnak hasonlatosságot. Műszaki követelményeikben, felhasználhatóságban, de főképpen gyártásukhoz szükséges műszaki felkészültség, valamint gyártásuk során mutatkozó már megoldott vagy még megoldásra váró problémák tekintetében annyira eltérnek egymástól, hogy azok ilyen szempontból nem hasonlíthatók össze. Így pl. míg a textilbetétes tömlők gyártása során a textilbetét csekély szorítóhatása, illetve a kész tömlőnek a magról való lehúzása nem kíván különösebb műszaki megoldást, addig fémbetétes tömlőgyártásnál ugyanennek a feladatnak sikeres megoldása döntő fontosságú. Ugyanerre az, eredményre jutunk akkor is, ha pl. a kétfajta tömlőtípus alaktartó tulajdonságait hasonlítjuk össze. Szembetűnő az eltérés felhasználhatóságukban is. Míg .fémbetétes tömlők 500 atm. körüli állandó üzemi nyomásra alkalmasak, addig ilyen nyomásbírású textilbetétes tömlő úgyszólván el sem képzelhető. Fentiek ismeretében szinte kézenfekvőnek látszik, hogy az előállító vállalatok miért alkalmazzák a fémmagos eljárásokat, melynél a fent ismertetett problémák a fémmag tökéletes alaktartósága miatt csak kisebb mértékben jelentkeznek, és inkább vállalják e gyártási megoldással együttjáró nagyobb termelési költségeket is. A találmány a fémibetétes tömlők előállítása során megismert mind műszaki, mind gazdasági hátrányokat küszöböli ki azáltal, hogy megoldja en-