145582. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hernyóselyemfonalak és szövetek előállítására, illetve kopásállóságuk fokozására

Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.582. SZÁM 8. k. OSZTÁLY - RE-241. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás hernyóselyemfonalak és szövetek előállítására, illetve kopásállóságuk fokozására Magyar Selyemipar Vállalat, Budapest Feltaláló: Reitlinger László textiltechnikus A bejelentés napja: 1957. június 15. Ismeretes, hogy az ipari célokra való selyem­szöveteket (elsősorban a szita- és szűrőszöveteket) nyers, ném hámimentesített hernyóselyernfonalak­ból állítják elő. A hernyóselyemfonal két részből van felépítve, éspedig: 1, a fonal magvát képező, fibrillákból összetett fibroinból és 2. a fibroint körülburkoló hám-, illetve szeri­cinrétegből. A fibroinszálat körülburkoló szericinréteg, ha magasabb nedvességtartalmú anyaggal érintkezik, a nedvesség hatására leoldódik, ezáltal a fonal, ill. szövet elvékonyodik, a védőréteg nélkül mara­dó fibroinszálak felbolyhozódnak és viszonylag rö­vid idő alatt elszakadnak. Ez különösen a malom­szitaszöveteknél hátrányos, mely szövetek viszony­lag magas nedvességtartalmú őrleményekkel érint­keznek. Ezért az e célra való selyemfonalaikat eddig appretálóanyagokkal kezelték, melyek a fo­nalon filmszerű bevonatokat alkottak s így a se­lyemnek a nedves őrleménnyel való közvetlen érintkezését meggátolták. Ez az eljárás azonban egyrészt körülményes és 'költséges, másrészt nem is nyújt tökéletes megoldást. A hernyóselyem alapanyaga, mint ismeretes, aminosavakból, elsősorban glicinből, alaninból és tirozinból áll, melyek polipeptid-kötésekkel mole­kulaláncolatokat képeznek és amfoter tulajdonsá­gokkal rendelkeznek. Az ilyen láncmolekíulákíban a szénláncra merőleges irányban kötött hidrogén nincs és ezáltal a molekulaláncok közé vízmole­kulák képesek behatolni, ami a fonal harántirá­nyú duzzadásához vezet. Ez a duzzadás adott eset­ben a 40—45%-ot is elérheti. Minthogy pedig a szűrő- és szitaszövetek kopási igénybevétele nem a fonal tengelyirányában, hanem arra merőlege­sen történik, fenti körülmény az ipari selyemszö­vetek élettartamát hátrányosan befolyásolja. Azt találtuk, hogy a hámtól nem mentesített selyemfonalak és az ezekből készült szitaszövetek kopásállósága lényegesen fokozható,. ha a hámré­teg aminosavait, ill. azok egy részét komplex fémvegyületekké alakítjuk át. Ez a találmány szerint úgy történik, hogy a selyemfonalat vagy az abból készült szitaszövetet savanyú, célszerűen kénsavas közegben diazotáljuk s az így előkezelt anyagot alkáliás közegben nehézfémek sóoldatai­val kezeljük. A diazotálásnál az egyes aminovegyületekből, nitrózus gázok keletkezése közben, vegyértékek szabadulnak fel; melyek — feltehetőleg — a máso­dik fokozatban a fémet a szénláncra merőleges (oldal) kötésben kötik meg a selyem alapanyagá­ban. Ezáltal az aminosavak vízben való oldható­sága csökken, a kopásállóság nagymértékben fo-' kozódik, a nedvesség okozta harántirányú fonal­duzzadás megszűnik és az ily módon kezelt szűrő-és szitaszövet fonalközei a használat folyamán egyenletesek maradnak és nem tapadhatnak össze. Nehézfémsókként a réz, króm, alumínium és vas vízben oldható sói alkalmasak. A gyakorlatban különösen a rézsók váltak be. A diazotáló és a fémfürdő hőmérsékletét 40 és 100° között tárt­juk, tekintettel arra, hogy a szeriéin 45° körül kezd képlékennyé s ezáltal reakcióképessé válni, 100° felett viszont a reakció annyira gyorsan fo­lyik le, hogy menete kevéssé ellenőrizhető. Az eljárás különös előnye, hogy annak segé­lyével silányabb minőségű selyemfonalból is ki­váló minőségű és tartós ipari selyemszövetek (szi­ták, szűrők) állíthatók elő. Példa 50 liter 40—45 C°-os vízhez hozzáadunk 250 g 95%-os kénsavat. A flottában 20 ni szitaselymet 10 percig áztatunk, miiközben a flotta hőmérsék-

Next

/
Thumbnails
Contents