145580. lajstromszámú szabadalom • Kombinált áztató- és vándorhalmos csíráztatóberendezés zöldmaláta-készítéséhez; valamint eljárás az árpának a csíráztatás előkészítése céljából történő áztatására

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.580. SZÁM f 6. a. 1—10. OSZTÁLY .— OE-42. ALAPSZÁM Kombinált áztató- és vándorhalmos csíráztatóberendezés zöldmaláta-készítéshez; valamint eljárás az árpának a csíráztatás előkészítése céljából történő áztatására Ostertag Konrád mérnök, München, (Német Szövetségi Köztársaság) A bejelentés napja: 1958. február 17. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1957. szeptember 26. A találmány tárgyát egy az árpa jó és gyors csírázáshoz való előkészítését lehetővé tevő áztatóberendezés és egy ismert tmódon felépített vándorhalmos csíráztatóberendezés igen előnyös kombinációja képezi; kiterjed emellett a találmány arra az árpa-áztatási eljárásra is, amely az említett kombinált áztató- és vándorhalmos csíráztatáberendezésben folytatható le. Ismeretes, hogy az árpát vasból készült tölcséralakú, vízzel töltött áztatótartályokban szokták beáztatni, majd az első napi áztatás befejeztével átszivattyúzzák az árpát egy második ilyen tartályba, és ezt a műveletet a negyedik napig naponta megismétlik. A negyedik áztatótartályból a már kész áztatott árpát a víz leeresztése után ráviszik a vándorhalmos csíráztatóberendezés első napi mezejére. Az árpa áztatása során a vizet időnként leszívatják a tartályokból és a tartályban maradt árpát egy e célra szolgáló külön berendezés segítségével szellőztetik, hogy ily módon biztosítsák a csírázás megindításához szükséges oxigént. Az eddig szokásos eljárásmód viszonylag költséges berendezést igényel, minthogy a négy nagy, egy-egy napi feldolgozott árpaimennyiiség befogadására elegendő áztatótartályon kívül még terjedelmes szivattyú- és szellőzőfoerendezések, valamint csővezetékek is szükségeseik ehhez az eljáráshoz. A fent ismertetett, legelterjedtebb áztatási módszer mellett ismeretessé vált az ún. „Saladin" szekrényes áztatási eljárás, amely azonban elsősorban azért nem tudott elterjedni, mert a „Saladin"-berendezés feállítása még jóval nagyobb beruházási költséget igényel, mint a szokásos tartályos áztató. A ,,Saladin"-áztatóban az árpát szekrényekbe töltik, szellőztetik és nedvesítés céljából felülről vízzel permetezik. Az áztatási idő a „Saladin" berendezésben legalábbis ugyanakkora, mint a tartályos áztató esetében. A ,,Saladin"-eljárás során szekrények..tartalmának fellazítása igen erőszakos eszközökkel történik; függőleges tengely körül forgó csavarokat nyomnak a szekrény tartalmán keresztül, ily módon sem tudják azonban biztosítani a csíráztatandó árpa kívánatos alapos fellazítását és átforgatását. A találmány alapján képező féladat az áztatási eljárás megrövidítése és a csíráztatáshoz előkezelt árpa minőségének megjavítása volt. E célok a találmány értelmében azáltal érhetők el, hogy az árpát előbb kb. egy napig tartó alapos mosásnak vetjük alá, a mosóvíz gyakori cseréjével, miközben az árpát és a vizet Ikeverőmű vagy más e < célra szokásos eszköz segítségével — célszerűen állandóan — mozgásban tartjuk. E mosási művelet célja elsősorban az árpa megtisztítása minden reátapadó szennyezéstől, e kezelés közben azonban az árpa már bizonyos mértékben vizet is vesz fel. Az első kezelési nap végén a vizet leszívatjuk, az árpát pedig, rávisszük egy olyan vándorhalmos csíráztatóberendezés első napi mezejére, amelyben a csíráztató-ágy a szokásos kivitelű ilyen berendezésekhez képest két napi mezővel hosszabb. A fent leírt módon mosott és előáztatott árpahalmot, mialatt az a második kezelési nap folyamán a csíráztató-ágy első napi mezején fekszik, élénken szellőztetjük és egyidejűleg vízzel is permetezzük úgy, hogy az állandóan jó nedves legyen. A második nap után az árpahalmot a csíráztatóberendezés átfordítója segítségével átforgatjuk és továbbvisszük a csíráztató-ágy második napi mezejére, ahol az árpahalmot a harmadik nap folyamán ugyanúgy kezeljük, ahogy a második nap folyamán történt. A harmadik nap végén az előkezelt árpa már kész állapotban van ahhoz, hogy a vándorhalmos csíráztatóberendezésekben szokásos módon kezeljük tovább. E célból az árpahalmot átvisszük a csíráztatóberendezés harmadik napi mezejére, amely így szerepe szempontjából az eddig alkalmazott vándorhalínos csíráztatóberendezés első napi mezejének felel meg. A fent leírt eljárás kivitelére szolgál a találmány szerinti kombinált mosó-, ill. áztató- és vándorhalmos csíráztatóbereíidezés, melynek egy példaképpeni -kiviteli alakját a csatolt rajz szemlél-