145562. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet refraktométerek, főképpen kézi refraktométerek beszabályozására

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.562. SZÁM 42. h. 26—37. OSZTÁLY — KI—366. ALAPSZÁM Szerkezet refraktométerek, főképpen kézi refraktométerek beszabályozására Kincse Tivadar műszerész és Bosnyákovits Ferenc optikus, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1958. január 14. A mezőgazdaság üzemszerű fejlődésének eredményeképpen ma már nemcsak a laboratóriumokban, hanem a termelő gazdaságokban, a mezőgazdasági termények begyűjtő és feldolgozó helyein is nagymértékben elterjedt a refraktométerek használata, amelyeket főképpen az élelmiszeripar, konzervipar, cukoripar területén felhasználandó sokféle termény minőségi tulajdonságainak meghatározására és ellenőrzésére használnak. Eddig az ilyen műszereket az előírt, rendszerint 20 C° hőmérsékleten, gyárilag beszabályozva szállították, használatbavételük után azonban vajmi keveset törődtek azok, ellenőrzésével. Ennek oka, hogy a műszereket csak gyárilag lehet újból szabályozni, mely célra azok beküldésének megszervezését, szállítását, időközbeni hiányuk, ezzel járó munka és költségek, miatt elhanyagolták. Ehhez járul még, hogy e műszereket különböző helyéken és időszakokban nem a beszabályozásuknak megfelelő viszonyok, ill. 20 C° hőmérséklet .mellett használják, ami azok mérésének pontosságát és értékét hátrányosan befolyásolja és vitathatóvá teszi. A találmány e hátrány megszüntetésére való szerkezet, ímely alkalmas akár új refraktométerekhez, akár a meglevő refraktométerekbe is beépíthető. A találmányt a csatolt rajzon ábrázolt példaképpeni kiviteli alakjával kapcsolatos alábbi leírás ismerteti bővebben. A rajz a találmány ismertetéséhez szükséges részében egy kézi refraktométert szemléltet a kiviteli példakénti beszabályozó szerkezettel felszerelve. Az 1. ábra a refraktométert részbeni hosszmetszetben mutatja, a 2. ábra metszet az 1. ábra II—II vonala mentén, a 3. és 4. ábrák a refraktométer skálalemezét mutatják, a műszer beszabályozatlan és beszabályozott állapotában. A refraktométernek a szabályozó szerkezettel kapcsolatos és szomszédos részei: —1— mérőprizma, —2— prizmaház, —3— fedőüveg, —4— fedőkeret, —5— a fedőkeret csuklókarja, —6— színszűrő, —7— távcsőtok, —8— skálaváltőcső, —9— objektívcső, —10— objektívlencsék, —11— ékprizma^foglalat, —1,2— ékprizma, —13— skálalemez, —14— a—c okulárlencsék, —15— szemkagyló, —16— skálaváltó gyűrű. A műszer használata röviden a következőképpen történik: A vizsgálandó anyagból néhány cseppet az —1— mérőprizma felületére kenünk, majd a —3— fedőüveget lassan ráforgatjuk, ill. lehajtjuk, miközben az ia felesleges anyagot kiszorítja. A —6— színszűrőn át érkező és a vizsgálandó anyagról visszaverődő fénysugarakat az —1— mérőprizma a refraktométer hossztengelye irányába tereli és azok a —12— ékprizmán, a —9, 10— objektívlencséken és a —14 a-c— okulárlencséken haladnak át. Vízszintesen tartott mérőprizma felülettel a —15— szemkagylón át a műszerbe nézve a látótér, ill. a —13— skálamező egy sötétebb és egy világosabb mezőre osztva látható, és ezek közötti határvonal a skálabeosztáson leolvasható, amely leolvasott osztásérték a vizsgált anyagra vonatkozó mérési eredményt adja. Ez a leolvasott értékf azonban csak akkor helyes, ha a mérési viszonyok megfelelnek a műszer beszabályozásánál előírt és betartott 20 C° hőmérsékletnek. Ez leellenőrizhető oly módon, hogy az —1— mérőprizmára desztillált vizet cseppentünk, mely esetben az említett mezők határvonalának a skála 0-osztásával kell egybeesnie, minthogy a tiszta víz mérési eredménye 0. Amennyiben az ellenőrző mérésnél a határvonal nem a 0-osztáson halad át, ez a műszer beszabályozásának szükségességére mutat. Ilyen esetet szemléltet a 3. ábra. A műszer beszabályozására való szerkezet az —1— mérőprizma után a —9— csőben elrendezett objektív lencserendszer, ill. a skálamezőváltó —12— ékprizma előtt van elhelyezve, melynek részei a —20— végtelen csavarorsóval forgatható —21— csavarkoszorú, melyben fénysugarak eltolására alkalmas optikai szerv, célszerűen a —22— ékprizma van befoglalva és a —23— szorítógyűrű révén rögzítve (1. és 2. ábrák). A —21— csavarkoszorú gyűrűszerű —21a— nyúlványa révén van foroghatóan ágyazva a —2— prizmaházban és forgatása a —20— csavarorsó végén bemunkált —20a— hasíték révén csavarhúzóval végezhető, kívülről, a műszer használati helyén, annak szét-