145559. lajstromszámú szabadalom • Fenőkészülék önberetva pengéhez

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.559. SZÁM 67. c. OSZTÁLY — KA-458. ALAPSZÁM Fenőkészülék önborotva pengéhez Katona József kisiparos, Budapest A bejelentés napja: 1954. augusztus 18. A találmány célja egy egyszerű és mégis jó fenőkészülék létesítése az önborotválkozók részére. A találmány szerinti fenőkészüléket a rajz három, nézetben szemlélteti. A fenőkészülék 1 törzse, derékszögben hajlított hosszúkás lap, melynek felső hosszabb szárán két lefelé dudorodó szemölcs vagy csap van. Ezen előbb említett szemölcsök a szokásos önborotva pengéik furatainak megfelelő távolságban vannak. E szár szabad végére van szerelve a 2 félhengeresen kiképzett pengeleszorító lemez, amely a csapján elfordulhat. A törzs alsó rövidebb szárára van szerelve egy tengely, melyen a 4 nyél könnyen forog. A törzs ugyanezen szárán van még a 3 lemezrögzítő, mely a csapján szintén elfordulhat. A találmány szerinti fenőkészülékhez hozzátartozik még egy önmagában ismert tetszőleges kivitelű fenőszíj is. A fenőkészülék használata a következő: a pengét a szemölcsökre illesztjük és a 2 pengeleszorító lemezzel leszorítjuk. A pengeleszorító lemezt zárt helyzetében a 3 lemezrögzítővel, mely például ívben hajlított drót is lehet, rögzítjük. Ekkor a 4 nyelet megfogva az 1 törzs felső részét, melyre a penge fel van szorítva, a fenőszíjra fektetjük úgy, hogy a 2 pengeleszorító lemez egész hosszával a kellően kifeszített szíjon keresztbe feküdjön. Most a szíjon a készüléket a nyelénél fogva előre toljuk, gondosan vigyázunk rá, hogy a nyél a tengelyén szabadon fordulhasson. Ha egy irányban végighúztuk a szíjon, a szíjról való felemelés nélkül simán visszahúzzuk a nyelénél fogva. Arra is vigyázunk, hogy a 2 félhengeres pengeleszorító lemez a szíjról fel ne emelkedhessen. A fenőszíj on fekvő 2 pengeleszorító lemez tapadása bír annyi ellenállással, hogy a visszahúzásnál az 1 törzs alsó része fordítákar-képpen működhessen és az 1 törzs felső részét a 2 pengeleszorító lemezen átbillentve s annak a húzás irányába első oldalát felemelje, a hátsó oldalát pedig a szíjhoz nyomja. A találmány szerinti megoldásnál tehát elmarad az az egyszerű fenésnél szokásos, a pengének kezünk csukló-mozdulatával való átfordítása, amely soha nem lehet pontos és még a leggyakorlottabbaknál is okozhat tévedést. Az ismert fenőkészülékek ilyen csuklómozgásokra kényszerítik a vele dolgozókat. Ilyen pl. a 825.508 számú német szabadalomban és a 229.669 számú svájci szabadalomban ismertetett megoldások. „Allegro" nevű és hasonló készülékek, ^melyek inkább köszörűnek nevezhetők, kötött fenőfelületekkel nem tudnak alkalmazkodni a különböző minőségű pengékhez, így ez a készülék csak az elsőrendű pengéknél használható, ezenkívül drágák és könnyen romlanak. Szabadalmi igénypontok: 1. Fenőkészülék önborotva pengékhez, azzal jellemezve, hogy derékszögben meghajlított törzse van, melynek egyik szárán a szokásos önborotva pengéken, levő furatoknak megfelelő távolságban csapok vagy szemölcsök vannak és e szár szabad végén csuklósan forgatható íves keresztmetszetű pengeleszorító rúd van, továbbá a törzs másik szárának a szabad végén a leszorító rudat zárt helyzetében rögzítő, ugyancsak csuklósan elforgatható rögzítő szerv van és ugyanezen szárnak külső oldalára egy tengely van erősítve, ütközőik között forgatható tartónyéllel. 2. Az 1. igénypontban 'meghatározott fenőkészülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a pengeleszorító rúd félkör keresztmetszetű. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott fenőkészülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a pengelefogó rudat rögzítő szerv, végén ívbe hajlított drótból van. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 2568. Terv Nyomda, 1959. - Felelős vezető: Gajda László