145549. lajstromszámú szabadalom • Félautomatikus rostélytüzelésű központi fűtésű kazán

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.549. SZÁM 24—24. f. OSZTÁLY — GA-325. ALAPSZÁM Félautomatikus rostélytüzelésű központi fűtésű kazán A Magyar Állam, mint a feltalálók: Gábor László. Forgó László mérnökök, budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1954. június 2. A jelenleg használatos központi fűtésű öntött vas kazánok a rendelkezésre álló hazai gyengeminőségű szenek gazdaságos eltüzelésére nem alkalmasak, mert a nagy hamutartalmú szenek gyakoii salakeltávolítást tesznek szükségessé, mely művelet egyszerű kézi kezeléssel csak tökéletlenül hajtható végre. A mintegy félóránkénti salakolás néhány perces időtartama alatt a salakoló ajtót nyitva kell tartani, mialatt a tűztérbe hideg levegő áramlik és a kazán teljesítménye lecsökken. A salakolás után a nagy nedvességtartalmú szenek nehezen gyulladnak meg és mindezek miatt a kazán átlagos teljesítőképessége és hatásfoka erősen leromlik, gazdaságossága csökken. Ezeket a hátrányokat kívánja kiküszöbölni a jelen találmány szerinti kazán, a salakolás félautomatiíkus megoldásával és a rostélyra kerülő szén füstgázokkal való előzetes begyújtásával. A kazán szerikezetét az 1. ábra szemlélteti. Az 1. és 2. ábra a kazán keresztmetszetét, ill. hosszmetszetét mutatja. A kazán bal oldali (1) és jobb oldali (2) elemsorozatáfoól áll. Az elemeket a (3) jelű furatokba illeszthető kettős kúpok kötik össze, az öntött vas kazánoknál általánosan alkalmazott módon. A szenet a bal oldali (1) elemekben kiképzett (4) széngaratba töltik, amelynek alján helyezkedik el a tüzelőrostély (5). A rostély a rajzon látható és a vékony vonallal jelölt két véghelyzet között a berajzolt nyilak irányában eltolható. Ezt a mozgást a (6) sínek és a (7) görgők teszik lehetővé. A rostély (5) mozgatását a (8) fogasléc, a (9) fogaskerék és megfelelő forgatókar segítségével kézierővel lehet végezni. Az ábra a rostély üzemi helyzetét .mutatja, amelyben teljesen szénnel van borítva. Ha a rostélyon levő szénréteg elégett, a visszaimaradó salakot a rostélynak a másik véghelyzetbe való eltolása útján lehet eltávolítani. Ha a szénréteg a rostélynak a mozgás irányában rétegvastagság mért hosszához képest elég vastag, ;~~; rostelyhossz 0,2, akkor a rostély hátratolásakor, a bal oldali (1) elem alján kiképzett, a rostélyt határoló (11) felület a szénréteget összefüggő egészként tartja vissza és alatta a rostély elcsúszik, ezáltal a salak a rostély végén keletkező (12) nyíláson át saját súlyától a (13) hamutérbe esik. Erősen összesülő salakú szeneknél a képződő salaklepényt kézi tűzkezelő szerszámmal a (14) ajtón keresztül levágjuk és a hamutérbe lökjük. A rostélynak az üzemi helyzetbe való visszatolásakor a (4) garatból friss szén csúszik a rostélyra. A nagy nedvességtartalmú szeneik begyulladásánaik biztosítására a széngarat (4) a rajzon látható magasságban a (15) szívótáskával van ellátva, amellyel szemben a garat tűztér felőli falán a (16) nyílások vannak. A (15) szívótáska az aláfúvó ventillátor szívónyílásával áll összeköttetésben, aminek következtében a (17) tűztér forró füstgázaitól már a garatban kiszárad és részben be is gyullad. Ezért a salakolás megtörténte után a szén a rostélyon rögtön égni kezd. Minthogy a garatban levő szénrétegen a szárítást és begyújtást előidéző füstgázok értékes lepárlási termékeket tartalmazhatnak, azokat az aláfúvó ventillátor segítségével az égési (primer és szekunder) levegővel együtt visszajuttatjuk a tűztérbe. Ezáltal a kazán üzeméhez csupán egy ventillátor alkalmazása szükséges, amint az ábrák mutatják. A (18) jelű ventillátor a szén eltüzeléséhez szükséges égési levegőt a (19) légcsatornán keresztül a szabadból szívja be. A szén előszárításához szükséges füstgázt pedig a (17) tűztérből, a (16) nyílásokon a (15) szívótáskán és a (20) vezetéken keresztül kapja. A ventillátor a szárítón átáramló füstgáz és a szabadból vett levegő keverékét a (21) levegőcsatorna közvetítésével a rostély alá nyomja. A szárító füstgáz: mennyiségét a szén nedvességtartalmának megfelelően a ventillátor előtt alkalmazott (22) jelű csappantyúval lehet beállítani. A tökéletes elégés biztosítására a (21) levegőcsatornából leágaztatott (27) cső segélyével levegőt juttatunk a (24) elosztó csatornába, ahonnan az egyes elemeken alkalmazott (25) fúvókán keresztül nagy sebességgel a tűztérbe áramlik. A nagy sebességgel beáramló levegő a füstgázokat forgómozgásban tartja és így azoknak a másodlagos levegővel való jó keveredését biztosítja. Az égési levegőnek a rostélyon levő vastag szénrétegen való átáramoltatásához aránylag nagy légnyomás szükséges. Ezért a rostély alatti és feletti terek között nagy nyomáskülönbség van. Annak megakadályozására, hogy e nyomáskülönbség foly-