145537. lajstromszámú szabadalom • Áramkör konstans vagy tetszésszerint beállítható jellegű egyenfeszültségek előállítására

2 145.537 pen ennek a következménye azután az, hogy az osztóra betáplált teljes feszültségnek az egyes osztótagokra eső hányada nem összegeződik, hanem kivonódik egymásból, azonban ugyanolyan eltérő jellegű feszültségmeredekségi görbe mellett. Ezzel az elrendezéssel — az osztót áthidaló potenciométer karjával történő beállítástól függően —• elő tudjuk állítani az előírt hitelesítő, illetve referenciafeszültségeket. Ha ugyanis a potenciométer karját úgy állítjuk be, hogy az a két osztótagon jelentkező, különböző meredekségű feszültségesést egymás között teljesen kiegyenlíti, akkor a potenciométer karja és a föld között a tápfeszültség széles határok közötti ingadozásának függvényében is konstans hitelesítő — etalon — feszültséget vehetünk le. Ha pedig a potenciométer karjának beállításával a kéttagú osztó feszültségviszonyait valamelyik osztótag irányában túlkompenzáljuk, akkor a potenciométer karja és a föld között egy olyan — referencia — feszültség jelentkezik, amely kompenzáló hatásánál fogva alkalmas arra, hogy ugyanarról a tápfeszültségforrásról táplált valamely más áramkör feszültségviszonyait a tápfeszültségingadozás függvényében kiegyenlítse. Ha az osztó áthidalására több potenciométert alkalmazunk, akkor, mód nyílik igen finom feszültségszabályozásra (soros potenciométerek), illetve különböző referenciafeszültségek levételére és így különböző jellegű és eltérő értékű kompenzálóbatás elérésére (párhuzamosan kapcsolt potenciométerek) . A találmányban alkalmazott megoldás előnye elsősorban egyszerűségében rejlik: erősítőcsövet egyáltalában nem alkalmaz, és több részre bontás esetén sincs szükség külön erősítőre, sem pedig több ilyen egységre. Ha a referenciafeszültség felhasználásával szabályozott berendezés áteresztőcsövét megfelelően választjuk meg, akkor az eddigiekhez képest alacsony értékű szűrőkapacitást kell csak alkalmaznunk ahhoz, hogy a terhelés kapcsain jelentkező feszültség brummtényezője elhanyagolhatóan csekély legyen. A találmányban alkalmazott megoldás egyik felhasználási módját a 3. ábra kiviteli alakján mutatjuk be, a találmány szerinti referenciafeszültséggel stabilizált egyenfeszültségforrás (stabilizált anódpótló) alakjában: Az —Aj— kisáramú anódpótló egyenfeszültséggel táplálja a —G— glimmlámpa és —R— ellenállás fsoros kapcsolásából képezett feszültségosztót, amely a két osztótag közös pontján földelve van és amelyet a —P— potenciométer hidal át; az —Ai— anódpótló csak a —G—R—P— osztókomplexum táulálására van méretezve. Ez a négy elem alkotja a találmány tárgyát képező alapegységet, amelynek hasznos kimenőfeszültsége, az u.n. referencia- (yagy adott esetben hitelesítő-) feszültség a potenciométer karja és a föld között vehető le és, amelynek terhelhetősége az alkalmazott glimmlámpától függ. A —P— potenciométer karjának állástától függően ugyanis a kar és föld között jelentkező feszültség lehet konstans, illetve a tápfeszült-3 A kiadásért felel: a Közgazdas ségingadozással egyező-, vagy azzal ellenkező értelemben százalékosan stabilizált. Ha a potenciométerkar állása a feszültségosztó részfeszültségeinek teljes kompenzáltságát eredményezi, akkor a levehető, igen széles tápfeszültségingadozások ellenére is konstans feszültség hitelesítő — etalon — feszültségként használható. Ha viszont a —P— potenciométer karja és a föld között jelentkező feszültséget egy —V]—, u.n. áteresztőcső rácsára vezetjük, amelynek anódjára az —A2— nagyáramú anódpótló csatlakozik, akkor a —P— potenciométer karjának megfelelő beállításával elérhetjük, hogy a —P— potenciométer karja és a föld között levett referenciafeszültség úgy vezérli az—A2— anódpótló áramával táplált —Vi— csövet, hogy a cső katódjában elhelyezett —F— terhelés kapcsain a tápfeszültség-ingadozásokhoz képest tetszés szerinti jellegű feszültséget vehetünk le; elérhetjük tehát pl. azt, hogy a tápfeszültség 10%-os ingadozása esetén a referenciafeszültség által szabályozott anódpótló 1%-os stabilitású egyenfeszültséget szolgáltasson. Mivel pedig a —P— potenciométer karja úgy egyik, mint a másik osztótag irányában eltolható, a levett referenciafeszültség a tápfeszültség ingadozásához képest azzal egyező vagy ellenkező értelmű lehet. Ha —V|— áteresztőcsőnek- olyan típust alkalmazunk, amelynek nagy (100 kOhm nagyságrendű) váltóáramú ellenállása van, és ha a cső katódjába helyezett —F— terhelést kellően kisértékű —C— kapacitással hidaljuk át, akkor az —F— terhelés kapcsain jelentkező feszültség brummtényezője elhanyagolhatóan kicsiny. Szabadalmi igénypontok: 1. Áramkör konstans vagy tetszés szerint beállítható jellegű egyenfeszültségek előállítására, amely áramkört egymagában véve ismert egyenfeszültségforrás táplál, jellemezve egy sorbakötött glimmlámpából és fix ellenállásából képezett, a tagok közös pontján földelt, potenciométerrel áthidalt feszültségosztóval, amelyről a potenciométer karjának állításával a kar és a föld között konstans-, vagy a tápfeszültség ingadozásával egyértelműen vagy ellentétesen változó és a változás százaléka tekintetében tetszés szerint beállítható feszültségek vehetők le. 2. Az 1. igénypont szerinti áramkör kiviteli alakja, jellemezve azzal, hogy a potenciométer karja és a föld között levehető konstans feszültség hitelesíthető feszültséget képez. 3. Az 1. igénypont szerinti áramkör kiviteli alakja, jellemezve azzal, hogy a potenciométer karja és a föld között levehető feszültség a tápfeszültség ingadozásával egyértelműen vagy ellentétesen változó és a változás százaléka tekintetében tetszés szerint beállítható referenciafeszültséget képez. 4. Az 1. igénypont szerinti áramkör kiviteli alakja, azzal jelemezve, hogy több párhuzamosan és/vagy sorbakötött áthidaló potenciométer kerül alkalmazásra, egymástól független mértékű és jellegű feszültségek levételének biztosítására. ;1 és Jogi Könyvkiadó Igazgatója 2566. Terv Nyomda, 1959. — Felelős vezető: Gajda László