145537. lajstromszámú szabadalom • Áramkör konstans vagy tetszésszerint beállítható jellegű egyenfeszültségek előállítására

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.537. SZÁM 21. c 61-63. OSZTÁLY — EE—502. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Áramkör konstans vagy tetszésszerint beállítható jellegű egyenfeszültségek előállítására Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest Feltaláló: Szondi József kutató, Budapest A bejelentés napja: 1957. november 15. Elektronikus mérőműszerek pontos működése szempontjából nagyon fontos olyan egyenfeszültségek előállítása, amelyeket a tápfeszültségforrás ingadozásaival szemben nagyfokú állandóság jellemez. Ezeket a feszültségeket ugyanis hitelesítő (etalon) feszültségként, illetve más feszültségek korrigálására (referencia feszültségként) használhatjuk fel és alkalmazásuk az elektronika terén nagyon széleskörű, így pl. a referenciafeszültségeké a mérőműszerek anódfeszültségének stabilizálása tekintetében. Az eddig e célból alkalmazott megoldások azonban csak meglehetősen összetett berendezések esetén biztosítottak kielégítő eredményt, és jelentős hátrányt jelentett alkalmazásuk esetén az is, hogy ha az anódfeszültséggel táplált csövek több olyan csoportot alkottak, amelyek egymásra hatása káros, akkor célszerű volt egymástól független anódpótiókat alkalmazni. A találmányban alkalmazott megoldás lényege az, hogy elektroncső nélküli szabályozóegységet — egy különböző feszültségmeredekségű tagokból képezett osztót — használ fel, amely több csoportra bontott anódpótló szabályozó feladatát is be tudja tölteni, miközben az általa előállított feszültség a tápfeszültség széles határok közötti ingadozásának függvényében is konstans marad, illetve az általa szabályozni hivatott egység kimenetén jelentkező feszültségingadozásokat is — ellenkező előjelű feszültségváltozásával — konstans értéken tartja. A konstans vagy tetszés szerint beállítható jellegű egyenfeszültségeket előállító áramkörre vonatkozó találmányi megoldás lényegileg annak a ténynek az alapján működik, hogy egy sorbakötött glimmlámpából és fix ellenállásból képezett feszültségosztó egyes tagjain a feszültségváltozások különböző meredekséggel lépnek fel. Az ilyen felépítésű osztó két tagján fellépő feszültségesési viszonyokat az 1. és 2. ábra egymással összefüggő görbéi tüntetik fel. Ezek szerint: Az osztó tápfeszültsége — amely bármely ismert megoldású egyehfeszültségforrásból származhatik — az azonos léptékű vízszintes tengelyen van ábrázolva (—ILu—). Az osztó egyes tagjain fellépő feszültségesések —• vagyis az 1. ábrán bemutatott —UG—, a glimmlámpán előálló feszültségesés, illetve a 2. ábrán bemutatott —U#—•, a fix ellenálláson előálló feszültségesés — az ábrák alapjául szolgáló és mellettük feltüntetett kapcsolási elrendezés esetén összegeződnek, egymás között azonban nem azonos arányban, hanem eltérő meredekséggel oszlanak meg. A részfeszültségek alakulását úgy a glimmlámpa, mint a fix ellenállás esetében három különböző értékű ellenállás, éspedig —Rí—, —R2— és —R3— mellett mutatjuk be. Eszerint pl. az osztóra adott 400 V egyenfeszültségből —Rí— ellenállás esetén mintegy 260 V esik a glimmlámpán és mintegy 140 V a fix ellenálláson; 500 V beadott feszültség esetén az arány mintegy 300 V : 200 V; 600 V-nál mintegy 350 V : 250 V. —R3— ellenállás esetén az •—UG— és —U/?— részfeszültségek alakulása 400 V beadott feszültség esetén mintegy 180 V : 220 V, — 500 V-nál mintegy 182 V : 318 V, és 600 V-nál mintegy 190 V : 410 V. Ha ennek a felismerésnek az alapján egy glimmlámpából és fix ellenállásból feszültségosztót képezünk, az osztótagok közös pontját földeljük, az osztót potenciométerrel hidaljuk át, és az osztóra közönséges egyenfeszültségforrásból feszültséget adunk, akkor a feszültségosztóról a potenciométer karja és a föld között feszültséget vehetünk le. Az osztótagokon előálló feszültségesések meredekségi görbéje e kapcsolási elrendezés mellett is különböző lesz, bár egymáshoz való viszonyuk eltérő attól a helyzettől, ami a diagrammok mellett feltüntetett kapcsolási elrendezés esetén áll elő: ott ugyanis az osztótagok közös találkozási pontja a kapcsolás szempontjából nem jellegzetes feszültségi pont: a most említett kapcsolási elrendezésnél azonban igen, mert az föld-potenciálra van elhelyezve. Ép-