145514. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet, alkatrészek oldható kapcsolására

Megjelent: 1959. november 15. OKSZÁGÜS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.514. SZÁM 19. a. 7 — 19. OSZTÁLY — SE-757. ALAPSZÁM Szerkezet, alkatrészek oldható kapcsolására Stefanecz Gyula oki. mérnök és Szász Marcell technikus, Budapeit A bejelentés napja: 1957. június 25. Általánosságban ismeretes szerkezeti elemek egymáshoz való merev, illetve rugalmas oldható kapcsolása. E kapcsolatoknál az összekötő főalkatrész a menetorsós csavar, anyával, amely önmagában alkalmazva merev kapcsolatot, rugó, vagy gumilemez közbeiktatásával pedig rugalmas kapcsolatot létesít. Ezek a kapcsolatok dynarnikus erő hatására kilazulhatnak, s ezért a szorítóerő csökkenése ellen külön gátló szerkezetet alkalmaznak. Morzsolódó, szilárd anyagok (beton stb.) esetében, amikor az összekötő alkatrész kiáll az anyagból, még ez sem ad teljes értékű kötést, mert a dynarnikus erőhatásokra a külön nemű anyagok közül az egyik roncsolódást szenved. Az eddig isimert ilyen szerkezetek nem önzáróak. Fenti hátrányok kiküszöbölődnek a találmány szerinti szerkezetnél, minthogy ez oldhatósága mellett. önzáró is. A csatolt rajzon a találmány egyik példaképpeni kiviteli alakjának vázlata van feltüntetve, mégpedig kettősen rugalmas sínlekötés, előfeszített vasbetonaljra. Az 1. ábra hosszmetszetet, a 2. ábra A — vonala mentén, a 2. ábra hosszmetszetet, az 1. ábra B — vonala mentén, a 3. ábra felülnézetet, a 4. ábra keresztmetszetet nagyobb léptékben, az 1. és 2. ábráknak C — vonala mentén, a (4) csapnak önzáróan befogott helyzetében, az 5. ábra a 4. ábra szerinti keresztmetszetet mutatja, a csapnak az oldáshoz elforgatott helyzetében. A találmány lényege az, hogy az összekapcsolandó szerkezeti elembe, vagy pedig egy különálló tofeba, rugalmas anyagú, pl. igelit, buna, polyamid, polyetilén vagy egyéb műanyag betéttest van beépítve. Ez a betéttest az alkatrészek összefogására, illetve lefogására szolgáló menetnélküli hengeres csapot magába fogadó csatornával van ellátva. A betéttestben rugalmas anyagú idomtestek (pl. lernezkék) vannak oly módon ágyazva, hogy a csatornába benyomott csapot a kihúzóerővel szemben önműködően megfogják. A csap úgy van kialakítva, hogy meghatározott helyzetbe forgatva önműködően kioldódik és a csatornából kihúzható, lehet azonban a kioldás céljára külön kioldó elemet is alkalmazni. A rajzon —1— előfeszített vasbetonalj részletet jelöl. Ebbe a —2— műanyag betét van behelyezve, melynek középső részén csatorna van kialakítva. Ennek a csatornának két szemközti hosszoldalánál egy-egy —3— leimezsor van a —2— betétbe behelyezve. A lemezek célszerűen szögalakban vannak kiképezve és a csatorna két oldalánál levő lemezek egymással szemközt helyezkednek el. Az alkatrészek összefogására, illetve lefogására szolgáló elemet a —4 csap alkotja, melynek mérete olyan, hogy a csatornába éppen betolható. A csap felső részén henger alakú, alsó részén pedig két diametrális oldalán a hengerfelület laposra van megmunkálva. Az ;

—5— gumipárnát, —6— sínleszorító lemezt, —7— gumialátét lemezt, —8— sínkeresztmetszetet, '—9— pedig gumigyűrűt jelöl. A szerkezet a következőképpen működik: A lefogást, illetve összefogást végző —4— csapot oly helyzetben nyomjuk be a —2— betét csatornájába, hogy domború felülete szemben álljon a -^-3— lemezkékfcel (4. ábra). Ekkor a csap a lemezkéket a rugalmas —2— betétben, a betét anyagának rugalmas összenyomásával, kissé lefelé hajlítja, miáltal azok megfeszülnek és a kihúzóerővel szemben önműködően megfogják a' csapot. Ezzel az önzárás önműködően megtörtént. A kioldás úgy történik, hogy a —4— csapot, annak fejrészénél fogva elfordítjuk az 5. ábra szerinti helyzetbe. így a csapnak laposra megdolgozott felülete kerül szembe a —3— lemezlkéikkel, miáltal azok feszültsége megszűnik, s így a csap akadálytalanul kihúzható a —2— betét csatornájából. A találmány tárgyát képező szerkezet műszaki és gazdasági előnyei a példaképpeni kiviteli alaknál az alábbiakban jelentkeznek: A vasúti közlekedés fejlődésében az irányzat részben a nyugodtabb járműközlekedés, részben a biztosabb felépítmény kialakítás, s nem utolsósorban a drága és külföldi valutával beszerezhető talpfaszükséglet pótlása végett mindinkább az előfeszített vasbetonaljak alkalmazása felé tolódik el. A sínnek, a vasbetonaljra történő lefogása ismeretes: 1. alátétlemezzel és síncsavarral (tyrefonddal) együtt alkalmazott merev, 2. a kísérleti álla-