145508. lajstromszámú szabadalom • Lángfúvóka és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1959. november lo. • ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.508. SZÁM 49. h. OSZTÁLY — VA—635. ALAPSZÁM Lángfúvóka és eljárás annak előállítására A Magyar Állam, mint a feltalálók, Zorkóczy Béla, dr. Gruber .József, Kristóf György. Pákay Imre, Gaczck Mihály, budapesti lakosok jogutódja • A bejelentés napja: 1956. április 29. A lángvágáshoz eddig általában olyan vágóégőket használtak, melyeknél a vágó oxigéngáz olyan hengeres furatú fúvókán áramlik a vágás helyére, a lemezbe vágott résbe, amelynek furata forgácsolással volt megmunkálva. Az ilyen vágópisztoly teljesítményének növelését a növekvő lemezvastagság szerint a furat átmérőjének és a vágó oxigén nyomásának növelésével érik el. Az ilyen megoldásnak egyik és legfőbb hátránya, hogy a fúvóka hengeres alakja a szűkűlési torok után ívelten gyorsan bővül, ezért nem felel meg gázdinamikai szempontból az optimális alaknak, mert a rajta kiáramló oxigéngáz lökéshullámokkal bír és a fúvóka nyílásának elhagyása után ugrásszerűen expandál és komprimál, ami széles és rövid vágó oxigén sugarat eredményez. Az ilyen sugár alak nem optimális, mert széles vágási részt eredményez és az oxigénfogyasztást feleslegesen növeli. A másik hátránya, hogy a fúvóka belső alakjának a szokásos forgácsolási eljárással való előállítása nehézkes és gazdaságosan nem valósítható meg olyan felületi simasággal, amely a kiáramló oxigénsugár lökéshullámmentességét szükséges mértékben biztosítani tudja. A találmány lényege lángfúvóka, és eljárás annak előállítására, amelynél a fúvóka belső üregének a legszűkebb keresztmetszetéhez egy egyenes torok csatlakozik ez átmegy egy kúposán bővülő részbe, amelynek a kiömlő nyílás előtt egy rövid hengeres kifutása van. Az eljárás lényege pedig az, hogy a lángfúvókának belső üregét több lépcsőben tüskére sajtolva alakítjuk ki, majd a készre kialakított lángfúvóka belsejét az ismert elektrolitikus, vagy elektrokémikus, vagy diffúziós (kemény krómozás, kemény nikkelezés stb.) eljárással kemény réteggel vonjuk be. A találmány egy kiviteli példáját részletesebben az alábbiakban ismertetjük. A találmány szerinti rajz 1. ábrája a régi lángfúvóka keresztmetszetét, a 2. ábra a találmány szerinti lángfúvóka keresztmetszetét. 3. ábra a lángfúvóka sajtolását a tüskére, a 4. ábra a lángfúvóka saj tolását a tüskére, amikor is az előfurat átmérője nagyobb, mint a tüske legnagyobb átmérője, az 5. ábra a 4-es ábra egyik változatát és a 6. ábra a 4-es ábra másik változatát ábrázolja. Kísérletek során megállapítottuk, hogy a lángfúvóka kialakításánál döntő, hogy a fúvóka belső legszűkebb —1— keresztmetszetéhez egy rövid, —2— hengeres torok csatlakozzon. Ez átmegy a —3— kúposán bővülő részbe, amelynek sugárterelése miatt a kiömlő nyílás előtt a —4— rövid hengeres kifutása van. Ezzel a fúvókával végzett üzemi próbák azt bizonyították, hogy a lemezvastagságtól függően a régi hengeres fúvókával szemben 25—40% oxigén megtakarítás érhető el. A találmány szerinti lángfúvóka előállítására új eljárást is dolgoztunk ki, amelynek lényege, a következő: A lángfúvóka belső üregét acéltüskék felületén alakítjuk ki és a vörösrézből készült nagyobb vagy kisebb furattal előfúrt fúvóka anyagát rásajtoljuk vagy rákalapáljuk a tüskére (3. ábra). Az előfúrt hengeres furat d átmérője kisebb, mint a tüske d^ átmérője. A kúposán bővülő kiképzést a tüske kúposán elvékonyított hegyével, a furatba való sajtolással érjük el. A 4. ábra amelynél az előfúrt lyuk átmérője nagyobb, mint d:í

átmérő és a kúposán bővülő profilnak megfelelő tüskére való sajtolással vagy kalapálással történik, hanem a művelet két részben, egy d, és dt átmérőjű tüskére való rásajtolással történik. Az ilyen forgásfelület alakú fúvókák üzemi használatánál, az elérhető oxigén megtakarítást, a furatok profiljának épségben tartása biztosítja. Használat közben vágófúvókát salakkal, szétfröcscsenő szécseppekkel való szennyeződése nyílásukat elzárhatja. A vágást végző dolgozó ilyenkor a furatot valamilyen fúrószerszámmal, tisztítótűvel tisztítja. Eközben nagyon könnyen elronthatja á lágy vörösrézben kialakított kényes forgásfelületet. A vágófúvókák élettartamának növelését, valamint gazdaságos üzemének biztosítását elérhetjük oly módon, ha a fúvókák belső felületét elektrolitikus vagy elektrokémikus vagy diffúziós eljárással (kemény krómozás, kemény nikkelezés stb.) olyan kemény felületi réteggel látjuk el, amely tisztítás mechanikus beavatkozás közben is biztosítja a forgásfelület eredeti alakját.