145491. lajstromszámú szabadalom • Elektromos működésű torziós nyomatékmérő

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.491, SZÁM 42. k. 20—29. OSZTÁLY — SE-752. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Elektromos működésű torziós nyomatékmérő Textilipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: dr. Sebestyén Endre mérnök, Farkas Tibor technikus, Perge Aranka és Faludi Andor A bejelentés napja: 1957. május 21. V A találmány tárgya elektromos működésű torziós nyomatékmérő, főleg krepp-fonalak, továbbá cérnák (varrócérnák és fonalak)torziós nyomatékának meghatározására, mérésére. Ismeretes, hogy túlsodrott fonalakból készített szövet megfelelő kezelés és kikészítés után gyöngyszerű külsővel, rugalmassággal bír, mert a túlsodrott fonalakban keletkezett összeugrások a kezelés — pl. hőkezelés — folytán állandósulnak. Egy szövet krepphatásának, ill. a kreppfonalaknak jellemzője a túlsodrott fonalban ébredő torziós nyomaték, ami egyrészt a szálak sodratszámától, másrészt a szálakkal, ill. a szövettel végzett technológiai műveletek milyenségétől függ, ami azt jelenti, hogy a krepphatást a szálak sodratszámával vagy a kezelési technológiával lehet befolyásolni. Sok esetben a krepphatást a kezelési technológia figyelembevételének mellőzésével, pusztán a sodra tszám növelésével kívánták elérni, s mégesett.' hogy a fonalak hurkosodása miatt a feldolgozásnál nehézségek léptek fel. (A hurkosodás a fonalak megengedettnél nagyobb mérvű túlsodrásának a következménye.) Más esetekben a gyártási technológia megváltoztatásakor nem vették figyelembe azt, hogy a technológia milyen mértékben fogja megváltoztatni a fonalak torziós nyomatékát, s ennek megfelelően a kívánt krepphatás elérése végett nem módosították a fonalak sodratszámát. A fenti hibák elkövetése nagyrészt azért történt, mert nem volt olyan műszer, amelynek segítségével egyszerűen és kielégítő pontossággal lehetett volna mérni a fonalak torziós nyomatékát. A találmány tárgyát képező műszerrel a fonalak torziós nyomatéka a gyakorlati követelményeknek megfelelő pontossággal mérhető és így megállapítható, a fonalak torziós nyomatékának azon optimális értéke, mimellett a kívánt krepphatás biztosítható, de még a hurkosodás elkerülhető. A műszer felhasználható a kezelési technológia kidolgozásánál is, mert a vele végzett mérésekkel meghatározható, hogy egyes technológiai műveletek hogyan és milyen mértékben befolyásolják a fonalak torziós nyomatékát. A találmány szerinti műszer alapgondolata, hogy egy megállapított hosszúságú és előfeszültségű vizsgálandó szál torziós nyomatékával egy állandó mágneses térben elmozdulható olyan tekercsrendszer tart egyensúlyt, amely tekercset tápláló áram erőssége változtatható és mérhető. Ily módon tehát a fonal torziós nyomatékát nem közvetlenül méri a műszer, hanem azt az áramot méri, amely által létrehozott mágneses tér és egy állandó mágneses tér egymásrahatásából előálló nyomaték származik, amely nyomaték egyensúlyt tart a fonal torziós nyomatékával. Természetesen az árammérő műszer skáláját mindjárt a nyomatékértékekre lehet kalibrálni. A találmány szerinti műszert a csatolt rajzmelléklet ábráin bemutatott kiviteli példa kapcsán magyarázzuk, ahol az 1. ábra a fonal rögzítésére szolgáló befogói ej egy példakénti kivitelét mutatja, a 2. ábra az alsó befogófej és a forgótekercs kapcsolódását ábrázolja, míg a 3. ábrán a műszer példakénti kapcsolási vázlata van feltüntetve. Az 1. ábra szerinti fonalbefogó lényegében eg;>' kivágással ellátott korong, amelynek (1) jelű síklapjához van rögzítve a (2) rugalmas lemez a (3) szegeccsel vagy csavarral. A (2) rugólap a (10) nyomórúd segítségével távolítható el az (1) síktól. A fonal behelyezése úgy történik, hogy a (10) nyomorod segítségével a (2) rugólapot a szaggatott vonallal jelölt helyzetbe állítjuk, a fonalat bevezetjük a (2) rugó és az (1) lap közé, majd a nyomórúd elengedése után a (2) rugó az (1) síklaphoz szorítja a fonalat. A (10) nyomórúd úgy van a tárcsába illesztve, hogy a fonalnak — a bevezetéskor való ütközéssel — központos helyzetét biztosítsa.