145478. lajstromszámú szabadalom • Stabilizált feszültségű egyenáramú áramforrás - normál ötvözetű transzformátorlemezből készült - takarék kapcsolású mágneses erősítővel

2 145.478 visszacsatoló kör rnűterhelésként is alkalmazható. A kimenő feszültség változtatása a váltakozóáramú oldalon történik. Megoldható toroid transzformátorral, mozgótekercses transzformátorral, kényszer-tmágnesezésű mágneses erősítővel. A kiválasztásnál egyedül csak a gazdaságosság jön tekintetbe, mert az energia áram és feszültség alakjára megkötöttségek nincsenek. Kis határok között változtatható feszültségű (0,8 \Jn

— 1,1 U„) egyenáramú áramforrás esetén a feszültség változtatása a feszültségvisszacsatolást létesítő híd elhangolásával történik. A szűrés és simítás a rádiótechnikából ismert L—C szűrőkörökkel történik. Velük szemben támasztott egyetlen lényeges követelmény az, hogy ohmikus ellenállásuk minimális legyen. A kapocsfeszültség változásakor a feszültségvisszacsatoló körbe épített előtét ellenállás úgy állítandó be, hogy a híd a kívánt feszültség mellett kiegyenlített legyen. Az előtét ellenállás célszerűen potenciométer. A kiegyenlítéshez, szükséges potenciométer szögeifordulás és a kimenő feszültség között (linear!;; potenciométer esetén) lineáris az összefüggés. Ez azért igaz, mert — bár a híd elemei nonlineárissk — kiegyenlített állapot csak a híd ágain átfolyó egyetlen áramerősségnél van, s ehhez a kapocsfeszültségtől független, állandó nagyságú híd ellenállás tartozik. A fentiekből következik, hegy például toroid transzformátor alkalmazása esetén (amelynél szintén linearis az, összefüggés a szögellordulá1; és a feszültség között) a toroid és az előtét potenciométer mechanikusan összeköthető. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés, váltakozó feszültségből állandó, szabályozható értékű egyenfeszültség előállítására, azzal jellemezve, hogy olyan takarékkapcsolású mágneses erősítőt tartalmaz, amelynek egyik egyenáraméi tekercselése az előállított egyenárammal arányos árammal (a), a másik egyenáramú tekercse az előállított egyenfeszültség!, ől nonlineáris elemekből álló híd közbetételével (c), a harmadik egyenáramú tekercse pedig ennek a hídnak másik két pólusáról vett árammal (b) van gerjesztve. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a nonlineáris elemekből álló híd bemenő áramkörébe változtatható ellenállás (E) van kapcsolva, amelynek szabályozó szerve a mágneses erősítő bemeneti körébe beiktatott feszültségszabályozó működtető szervével (T) kényszerkapcsolatban van. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a mágneses erősítő kimeneti körébe szűrőelemek vannak beiktatva. 4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nonlineáris híddal párhuzamosan kapcsolt tekercs (b) elé egy erősítőelem van beiktatva. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 2560. Terv Nyomda, 1959. - Felelős vezető: Gajda László b) A megoldást egy, az áramvisszacsatolás gerjesztésével ellentétes értelmű állandó nagyságú gerjesztés adja (egyenáramú eltolás). Az ily módon kapott jelleggörbe a 3. ábrán pontozva látható. Az eltolás mértéke szerkesztéssel vagy méréssel állapítható meg. c) A —b— feszültségvisszacsatoló tekercs szerepe kettős: a az előzőkben még fennmaradt feszültségingadozás kiegyenlítése. fi hálózati feszültségingadozás kiegyenlítése. Az érzékelőszerv a beállított és a valóságos feszültség között levő különbséggel arányos feszültséget hoz létre (függetlenül attól, hogy a különbség « vagy ß alatti okból jött-e létre), mely feszültséget vagy közvetlenül, vagy erősítőn keresztül vezetjük a mágneses erősítő —b— tekercsére. Ezen feszültség következtében létrejövő áram, illet/e gerjesztés a mágneses erősítőt több vagy kevesebb feszültség felvételére készteti, a beállított és a valóságos feszültség közötti különbségtől függően, mindig csökkentve ezen különbséget. A íeszültségvisszaesaiolás szerve lineáris és nonlineáris, vacíy tisztán narűineáris ellen illásokból képezett hídkapcsolás. A hídban az egymással szemben levő elemek elkrsáliása. azonos jellegű és értékű. A rsonlmearilás küvetkeríéhen a híd csak egy adott átfolyó áram esetié lehet kiegyenlítve, ilyenkor a feszültségvisszacs-úotö tekercsen, áraim nem folyik. Az átfolyó áram megváltozása esetén áram indái az említett tekercsben, mely alkalmas kapcsolás esetén az egyensúly visszaállítására törekszik. A hidat előtét ellenálláson keresztül a simítór.lem bemeneteléről, kétfokozatú simítás esetén a második elem bemenőkapcsairól tápláljuk. Előtét ellenállá.'; alkalmazása lehetséges — mert a pontossági olőisásnk a feszültségnek nem az abszolút értékére, hanem százaié-kára vonatkoznak -— és célszerű, mert így a feszültségválioztatás egyszerű. A híd-alemeket úgy választjuk, hogy a) a híd kiegyenlítéséhez szükséges átfolyóáram egyenlő legyen az eltolási árammal, így az eltolási tekercs sorba köthető a híddal, b) ezen áram felvételnél a sorbakötött hídon és eltolási tekercsen fellépő feszültségesés kisebb, legfeljebb egyenlő, legyen a minimális kimenő feszültség értékével (szabályozhatóság alsó határa), c) a feszültség visszavezetőkör helyettesítse a szükséges műterhelést. A híd és az eltolási tekercs sorbakapcsolásának előnye — az egyszerűségen kívül — az,, hogy nagyobb kapocsfeszültségnél nagyobb eltolás jön létre, következésképpen a mágneses erősítő több feszültséget kénytelen magára venni. Ezt a hatást a híd nemlineáris volta (kisebb áram, nagyobb ellenállás) tovább fokozza. Mágneses erősítőknél az üzemi jelleggörbe kis terheléseknél eltorzul. Ezen szakasznak az üzemből való kizárása érdekében műterhelés alkalmazása szükséges. Megfelelő méretezés esetén a feszültség-