145463. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üzemi folyamatoknál a fajlagos áramfogyasztás, illetve áramkihasználási százalék meghatározására

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.463. SZÁM 40. c. 17. OSZTÁLY - LA-265. ALAPSZÁM Eljárás üzemi folyamatoknál a fajlagos áramfogyasztás, illetve áramkihasználási százalék meghatározására A magyar állam, mint dr. Lányi Béla egyetemi tanár és dr. Papp Elemér kandidátus, vegyész­mérnökök, budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1954. március 12. Olyan folyamatoknál, amelyek villamosáram felhasználásával valósíthatók meg, főként nagy­üzemi esetekben, nehéz meghatározni az áramki­használás százalékát. Ennek oka az, hogy nagy­üzemi elektrolité®, vagy nagyüzemi villamos ol­vasztásos berendezésékben nagy mennyiségű anyag fekszik és ezt az anyagmennyiséget időszakosan eltávolítják onnan. Tehát a rendszer által felvett amperórák, illetve wattórák következtében ter­melt anyag mennyiségét nem lehet könnyen meg­mérni, mint ahogy azt laboratóriumi méretekben végezzük, amikor is a termelt anyagot egyszerű súlyméréssel, vagy más kémiai analitikai mód­szerrel mennyiségileg bármiikor meg tudjuk hatá­rozni. Különleges nehézséget okoz az áraimkihasználás ipari vonatkozásban történő meghatározásánál az a tény is, hogy a termelt anyag mennyiségét tér­fogatra sem lehet pontosan megállapítani, mert az anyag által betöltött tér nem szabályos geo­metriai alakzat. Elképzelhető azonban, hogy olyan anyagokat keverünk a meghatározandó anyag­mennyiséghez, melynek koncentrációját ismerjük, pl. fémeket, amikoris az elektromos folyamat kö­vetkeztében megnövekedő anyagmennyiségben en­nek a fémnek koncentráció-változását meghatá­rozva, megállapítható, hogy adott idő alatt mennyi anyagot termeltünk a villamosáraim hatására. Ezek a meghatározások azonban nagyipari ke­mencéknél, pl. alumínium elektrolízisnél (anélkül, hogy elgondolásunkat csak erre az esetre korlá­toznák) nagy nehézségekbe ütköznek, mert a ter­melt anyagot nem lehet annyi fémmel, pl. vassal, szennyezni, melynek koncentráció-változását meg­bízhatóan lehetne mérni, oly pontossággal, amely mind az ipari élet, mind a tudomány követelmé­nyeinek megfelel. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy üzemi folyamatoknál a fajlagos áramfogyasztás, illetve áramkihasználási százalék megállapítására a mérendő anyaghoz meghatározott koncentrá­ciójú mesterséges és/vagy természetes radioaktív indikátor-anyagot keverünk és az elektromos fo­lyamat következtében vegyi átalakulásit szenve­dett anyagban az indikátor koncentráció-változá­sát mérjük. A találmány szerinti eljárás egyik kiviteli mód­jánál az indikátor-anyag urán, illetve urán-szár­mazék és/vagy mesterséges radioaktív fém, mint pl. vas, réz. A találmány szerinti eljárás további kiviteli módjánál a. villamos folyamat kezdetén és idő­közönként a mérendő anyagból mintát veszünk és abban a radioaktív indikátor-hanyag töménységé­nek változását, előnyösen Geiger—Müller-féle számláló szerkezettel állapítjuk meg. Az elektro­litikus folyamat alatt ugyanis a radioaktív tulaj­donságú anyag töménysége megváltozik és ennek változását a korszerű radioaktív kisugárzásmérő berendezésekkel sokszorta nagyobb pontossággal lehet észlelni, mint egyéb analitikai módszereink­kel, melyek kismérvű koncentráció-változás méré­sét nem teszik lehetővé. A mérési módszer példaképpeni kiviteli módja a következő: Nagyipari elektrolizáló kemence olvadékához mesterséges radioaktív anyagot, előnyösen vasat, adagolunk. Ez a vas csekély mennyiségű és a be­adagolás esetleg előötvözet formájában történhet. A kemence olvadékában a vasat egyenletesen el­keverjük. A fürdő különböző helyeiről próbát ve­szünk és pl. Geiger—Müller-féle számlálóval meg­állapítjuk a bekeverés egyenletességét és a pró­bák átlagos radioaktív sugárzását. Az elektrolízis folyamán kiváló alumínium mennyiségéinek növe­kedésével a beadagolt radioaktív anyag tömény­sége csökken. Ennek megfelelően az. egy idő múlva kivett próba sugárzóképessége kisebb, mint a fo­lyamat kezdetén kivett próbáé. Tekintettel arra, hogy a próba sugárzóképessége arányos a benne­levő radioaktív anyaggal, meg lehet határozni, hogy a vizsgálati idő alatt az elektrolízis eredmé­nyeként hány kg alumínium keletkezett. Mint is­meretes, a Faraday-féle törvény értelmében 26,8 amp. órányi töltésadás következtéiben kereken 9 g fémnek kell keletkeznie. A találmány szerinti el­járás alapján az egyes próbákból kimutatható,

Next

/
Thumbnails
Contents