145417. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tollvatta készítésére

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.417. SZÁM 3. b. 1-23. OSZTÁLY - BO-617. ALAPSZÁM Eljárás íollvatta készítésére Borvendég Lajos tisztviselő 70% és ifj. Nagy Miklós oki. gépészmérnök 30%, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1957. július 22. Az eddig ismeretessé vált és forgalomban levő, ruhalbélésnek vagy pl. takarónak használt vatta nem más, mint laza pamutszálakból álló lap, esetleg enyvezve. Ennek a vattának: hátránya, hogy a nedvességet beszívja, nem elég rugalmas és hajlékony, emellett pedig nyomás hatására összeáll, összecsomósodik és úgyszólván hasznavehetetlenné válik. További hátránya, hogy hőszigetelő képessége nem elég nagy, csak vastag rétegben véd nagyobb hideg ellen. E hátrányok kiküszöbölésére a vattát tyúkvagy libatollból, vagy más madár, illetve szárnyas tollából készítjük. Megállapítottuk, hogy a tollvatta könnyű, vékony rétegben is nagyon meleg, nem nedvszívó, sőt vízmentes és rugalmas is, tehát könnyen hajlik. Csomósodásra nem hajlamos, tehát nagyon tartós és ha hosszú használat után mégis más formában akarjuk továbbhasználni, igen csekély súlyveszteséggel ismételten is kártolható, újból felhasználható. A tollvatta emellett igen olcsó, mert oly nyersanyagból készül, amely sok esetben értéktelen volt eddig, illetve azt oly csekély áron lehetett csak értékesíteni, hogy a termelők igen gyakran be sem szolgáltatták, hanem eldobták. A találmány viszont lehetővé teszi a toll nagymennyiségben történő jó kihasználását és értékesítését. Javasolták már hőszigetelő anyag készítését kártológépen éspedig oly módon, hogy tollat önmagában vagy valaminő más szálas anyaggal keverve kártolják. A tapasztalat azonban megmutatta, hogy a szokásos szerkezetű kártológépek és a közönséges kártolási eljárások nem alkalmasak tollvatta előállítására. Alapos kísérletek során megállapítottuk, hogy ténylegesen használható tollvattát csak akkor lehet előállítani, ha erre a célra teljesen zárt kártológépet használunk, mert különben a tollak szerterepülnek, és használható fátylat nem alkotnak, másrészt pedig az anyagot nedvesen kell adagolnunk a gépbe, ami szintén nélkülözhetetlen követelménye a fátyol és bunda képzésének. Ugyancsak nélkülözhetetlennek bizonyult a fátylak rétegenkénti összeragasztása valamely lágy. ragasztóanyaggal, mely célra legjobb a benzinnel vagy más oldószerrel készült fenyőgyanta oldat. A találmány szerint a készítés módja tehát részleteiben a következő: Bármilyen szárnyas pelyhet, a testén levő tollat vagy a fosztott szárny- és farolktollakat zárt kártoló gépbe adagoljuk. A szárny- és faroktoUakat azért ajánlatos fosztani, mert ezek erős és vastag szára (csumája) a vattában hátrányos, ill. minőségét rontja. Mivel a toll' önmagában nem alkalmas vatta készítésére, azt a toll minősége és a készítendő vatta felhasználása szerint több vagy kevesebb gyapjúval vagy pamuttal kell keverni. Erre a célra kb. 20% selejt gyapjú vagy pamut rongyot vagy szálat használhatunk, melyet vékony rétegben helyezünk a kártoló etetőjére és erre tesszük rá a vastagabb, nedves tollréteget. A nedvesítés nemcsak vízzel, hanem más folyadékkal, pl. olajjal is történhetik, vagy használhatunk valaminő nedvesítő« oldatot. A kártológépről egységes, gyapjúhoz hasonló bunda jön le, amely a fent említett kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. Mégis ahhoz, hogy ezt a vattát ruhabélésnek vagy takarónak lehessen használni, az egyes szálakat, ül. tollakat egymáshoz tapasztani (rögzíteni) kell és erre a célra fenyőgyanta és lágyított PVC műanyag oldatot használunk, amely nem, merev, tehát nem reped és nem törik, hanem lehetővé teszi a vatta mozgását, hajlítását. Ezt a ragasztó-, vagy kötőanyagot permetezéssel vihetjük fel, tehát a kártológépről kapott anyagot pl. szórópisztollyal permetezzük be. A ragasztóanyag az oldószer minden literjére számítva 3—7 dkg műanyagot és ugyanennyi gyantát tartalmaz. A ragasztóanyag felvitele után az anyagot szárítjuk, éspedig előnyösen infravörös sugarakkal vagy más elektromos eljárással. Az ily -módon előállított bundát vagy vattát két textilréteg közé helyezzük, amely lehet vékony szövet vagy műanyag réteg, tehát bármilyen burkolat, amely a kívánt célnak megfelel. A burkolóréteget varrással vagy ragasztással lehet felerősíteni. A kapott ruhabélés, takaró vagy burkolóanyag, továbbá matrac vagy más efféle annyira tartós és vízálló, hogy még többszöri mosás után is nem veszít eredeti tulajdonságaiból.