145379. lajstromszámú szabadalom • Szögemeltyűs jelfogó szerkezet

2 145.379 A találmány szerinti megoldás egyik jellemzője az, hogy a nemi-hasznos légrés mágneses ellenállását köszörült és sík felületek egymásra felfekvésének biztosításával a lehető minimumra csökkenti. A másik jellemzője a védeni kívánt megoldásnak az, hogy a horgony mozgását, egyszerű eszközökkel, mind a vasmag tengelyére merőleges irányban, mind pedig tengelyirányban kizárja. Az alkalmazott szerkezeti megoldás egyúttal a horgony-tengely eltolódását is kizárja. A találmány szerinti horgony szerkezetet az 1. és 2. ábra kapcsán az alábbiakban ismertetjük: A jelfogó egy darabból álló vasteste (1) U-alakban van kiképezve. A vastest légrés felületei (l/a és 1/b) lágyítás után, de még nikkelezés előtt le vannak köszörülve a felületi egyenetlenségek eltüntetése és a teljes felületi felfekvés biztosítása céljából. A horgony tartó (2) a vasmagnak a tekerccsel ellentétes oldalára van felerősítve két fül (2/a és a 2. ábrán nem látható és azzal szimmetrikusan felfekvő 2/b) segítségével. A horgonytartón a vastest síkjában 3 fül (2/c, 2/g, 2/h) van kiképezve, amely a köszörült vastest felületén túl nyúlik és amely a horgony felfüggesztésére szolgál. A horgony az említett 3 fül közül a két szélsőre (2/g és 2/h) van felhúzva, megfelelő méretezésű, a 2. ábrán 2/g és 2/h által jórészt eltakart, lyukak segítségével. A középső fül (2/c) a horgonytartón — amint ez a 2. ábrán látható — korlátozza a horgony mozgását a tekercs tengelyére merőleges síkban. A horgony oldalirányú kotyogását a másik két fül és a rájuk húzott lyukak megfelelő méretezése határozza meg. A horgonynak a vastest érintkező felületére való rászorítása villaalakúra kiképzett lemezrugóval történik. (4) A villa-alakú rugónak három nyelve van. Ezek közül a középső (4/r) nyelv a horgonytartó akasztó füle (2/c) alá nyúlik. A két szélső (4/s, 4/t) nyelv a horgonytartó két szélső akasztó fülére (2/g, 2/h) akasztható. A lemezrugó (4) feszítő hatása úgy adódik, hogy a 3 nyelv közül a középső (4/r) és a két szélső (4/s és 4/t) nincsenek egy síkban és egy síkba éppen azáltal kerülnek, hogy ezeket a íemezrugó beszerelt helyzetében egy síkba kényszerítjük. Ilyenkor a 3 nyelv közül a középső (4/r) nekifekszik a horgonytartó akasztó-fülének (2/c) és azt a horgony felfüggesztési síkjára merőlegesen a horgonytól elfelé feszíti míg a két szélső rugónyelv (4/s és 4/t) megfelelő kinyomások (4/e és 4/f) alkalmazása révén a horgony felületére fekszik fel és azt a vastest felé nyomja. A nem-hasznos légrés mágneses ellenállásának maximális lecsökkentését a találmány szerinti megoldás azáltal éri el, hogy — az 1. ábrán látható módon — a vasmag köszörült felülete (1/b) a horgony sík lemezfelületére van rányomva s így annak minden pontján érintkezés van a jelfogó meghúzott állapotában. A horgony nyitott (a jelfogó meg nem húzott) állapotában viszont a felfekvés csak egy vonal mentén, a forgástengely hosszában áll fenn. A horgonytartó 2/m és 2/n jelzésű tartó fülei az (5) szigetelő lap rögzítésére szolgálnak. Ez a szigetelő lap — mint ez a 3. ábrán is látható — a rugócsomag (6) előfeszített rugói közül az alsónak (7) felfekvésül szolgál. Az így kiképzett szigetelő tám szükségtelenné teszi a rá támaszkodó érintkező rugóknál támrugók alkalmazását. Így, minthogy a szerkezet nem alkalmaz támrugókat, az érintkező rugókhoz azok állítása (ún. vasalás) esetén a jó hozzáférhetőség eleve biztosítva van. Szabadalmi igénypontok: 1. Szögemeltyűs jelfogó szerkezet, jellemezve azáltal, hogy a horgonytartó a horgony felfüggesztésén túlmenően a horgonynak a tekercs tengelyére merőleges síkban történő • mozgását is korlátozza s emellett akasztó fülként szolgál a horgonyt a vasmag felületére szorító rugó számára, továbbá a horgonynak a tekercs tengelyének irányában történő mozgását villarugó korlátozza és a horgonytartó az érintkező rugók szigetelő támjának felfüggesztésére is szolgál. 2. Az igénypont szerinti szögemeltyűs jelfogó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a horgony a jelfogó vasmagján a tekerccsel ellentétes oldalon elhelyezett horgonytartón van felfüggesztve a horgonytartón kiképzett három fül, illetve a horgonyon levő megfelelő két lyuk segítségével. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti szögemeltyűs jelfogó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a horgonynak a tekercs tengelyére merőleges síkban történő mozgását a horgonytartón kiképzett fülek úgy korlátozzák, hogy a horgony forgástengelyének irányában a lyukak méretezése szabja meg a játékot, az arra merőleges irányban pedig a játékot, beállítható módon, az korlátozza, hogy a horgony a két szélső tartó fülnek felülről, a középső fülnek pedig alulról fekszik neki. 4. Az 1—3. igénypontok szerinti szögemeltyűs jelfogó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a horgonytartó középső füle T-alakú kiképzésénél fogva akasztó fülként szolgál a horgonyt a vastest felületére szorító rugó számára. 5. Az 1—4. igénypontok szerinti szögemeltyűs jelfogó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a horgonynak a tekercs tengelyének irányában történő mozgását a horgonytartóra felfüggesztett 3-nyelvű villarugó azáltal korlátozza, hogy a villarugó beszerelt megfeszített helyzetében a középső nyelv a horgonytartó akasztó fülének fekszik neki, míg a két szélső nyelv a horgony felületére fekszik fel és azt a vastest felé nyomva tartja. 6. Az 1—5. igénypontok szerinti szögemeltyűs jelfogó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a horgonytartó, kétoldalt felhajlított fülek segítségével az érintkező rugók szigetelő támjának rögzítésére szolgál. 2 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 2421. Terv Nyomda, 1959. — Felelős vezető: Gajda László