145326. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső, különösen fénycső

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.326. SZÁM 21. f. 82-87. OSZTÁLY — EE—436. ALAPSZÁM Villamoskisütőcső, különösen fénycső Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltaláló: Gács István mérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1957. január 15. A találmány vilamos kisütőcsövekre, különösen fénycsövekre vonatkozik, tárgya olyan fénycső, melynek fényspektruma kedvező. Ismeretes fénycsöveknek az a hibája, hogy fényük a hálózati feszültség periódusának megfelelő frekvenciával villog, ami az emberi szemnek kellemetlen és fejfájást okozhat. A fénycsövek egy másik hibája abban van, hogy a fényükkel megvilágított tárgyak más színárnyalatban láthatók, mint nappali fényben. Mindkét hibának közös főoka abban van, hogy a fénycső által kibocsátott fény spektrumában kékes, sárgás „látható higanyfény" van jelen. Ez az az összetevő, amely a hálózati feszültség periódusának megfelelő frekvenciával villog, valamint a fénycső fényével megvilágított tárgyak színét kékes árnyalatúvá teszi azok napfényben mutatott színéhez képest. Ezeken a hibákon eddig olymódon igyekeztek többek között segíteni, hogy a fényporkeveréket választották meg úgy, hogy a színspektrum körülbelül kiegyenlítődjék. Ezzel azonban a villogást is és a színárnyalatok eltérését is csak legfeljebb csökkenteni lehetett. Javasoltak már olyan megoldásokat is, 'hogy a fénycső buráját kívülről oly réteggel kell ellátni, amely a látható higanyfényt szűri, vagy hosszabb hulámhosszú sugárzássá alakítja át. Ez utóbbi megoldással azonban a látható higanyfényt nem tudták tökéletesen szűrni, viszont a spektrum látható tartományának egyéb hasznos összetevőit (fluoreszcens fény) is kiszűrték. A látható higanyfény a kisülés fényspektrumából származik. Találmányunk azon a felismerésen alapszik, hogy a látható higanyfényt a kisülés sugárzási spektrumából kell kiszűrni úgy, hogy ez a fényösszetevő már a fényporrétegig se jusson el. A kiszűrést természetesen oly módon kell végezni, hogy az ultraibolya sugarak lehetőleg teljes egészükben megmaradjanak. A találmány tárgya gázkisüléses cső, különösen fénycső, amelynél a fényporréteg és a katódák, illetve a pozitív oszlop között a fényspektrumnak legalább a 4000—5600 A-ig terjedő összetevőit elnyelő és az ultraibolya összetevőket áteresztő tulajdonságú, lényegileg csőalakú test van elhelyezve, melynek anyaga célszerűen ilyen tulajdonságú üvegféleség. A találmány szerinti fénycső néhány példakénti kiviteli alakját a csatolt ábrák kapcsán az alábbiakban ismertetjük: Az 1. ábra a találmány szerinti fénycső egyik •kiviteli alakját, a 2. ábra egy másik kiviteli alakját tünteti fel. Az ábrákban egyenlő hivatkozási számok egyenlő alkatrészéket jelölnek. Az 1. ábrán látható fénycsőnek (1) a burája, mely (2) fényporréteggel van bevonva. (3) jelöli a fénycső katódáit. A (2) fényporréteg és a (3) katódák között (4) csőalakú testet helyezhetünk el, mely a sugárzási spektrum látható összetevőit — és így a látható higanyfényt is — elnyelő, az ultraibolya sugarakat átengedő anyagból készült. Ilyen pl. a kobaltoxidot tartalmazó üveg, amelyet ún. feketesugárzó (blacklight) célokra szoktak használni. A (4) csőalakú test hossza előnyösen fcb. megegyezik a (2) fényporréteg hosszával. » A 2. ábra egy olyan kivitelt szemléltet, amelynél a fénypor a (4) csőalakú test külső falára van felvíve és nem az (1) bura belső falára. Olyan kivitel is megvalósítható, amelynél az (1) burára felvitt fényporréteget olyan második réteggel vonjuk be, amely réteg részben vagy egészben legalább 4000—5600 Ä között fényt elnyelő tulajdonságú (pl. kobalt vegyület). Kísérleteink azt mutatták, hogy ismert fénycsöveknél a 40 wattos fénycső fényspektrumaban szereplő látható higanyfény a bevitt energia 2%-át és a fluoreszcens fény 20%-át teszi ki. A találmány szerint készült fénycső esetében viszont a bevitt energia 0%-a jelentkezik látható higanyfény alakjában, míg a fluoreszcens fény energiája csak