145307. lajstromszámú szabadalom • Szövőgép, főleg pamutszövőgép
Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.307. SZÁM 86. c. 8-34. OSZTÁLY — BO-558. ALAPSZÁM Szövőgép, főleg pamutszövőgép Bock Béla főművezető, Budapest és Richter Lajos művezető, Göd A bejelentés napja: 1956. július 23. Szövőgépeknél, különösen pamutszövőgépeknél az eddigi technikai berendezések mellett a leállítás és az ehhez szükséges fékberendezés igen gondos beállítási munkát igényelt, emellett pedig sok kívánnivalót hagyott maga után. Sima ütközős szövőgépeken az alábbi kát fékberendezést alkalmazzák : Az egyik az úgynevezett kézi (alsó) fék, amely jól karbantartott és helyesen beállított helyzetben a szövőgépet, mind vetülékfonal-kifogyás, vetüíékfonal-szakadás, mind pedig lánc-fonalszakadás esetén leíékezi. A gyakorlati tapasztalat azonban megmutatta, hogy a kézifék karbantartása, beállítása legtöbbször nem kielégítő, ezért a gép nem áll le időben így a gyártott áru nem kifogástalan minőségű. E hibán túlmenően a kézifék nem kedvelt alkatrész, mert megkívánja, hogy a gép leállítása után a féket a szövő kikapcsolja, hogy bizonyos műveletek (fűzés, indítás, stb.) elvégezhetők legyenek. Ez a kikapcsolás, vagyis a fék oldása viszont időveszteséget jelent. A másik fék az úgynevezett ütközőfék, amelynek az a hivatása, hogy az úgynevezett bevágás pillanatában, vagyis akkor amikor a vetélő nem megy végig (tehát nem érkezik be), a bevágás és ezzel járó ütközés okozta nem kívánatos erőt Lefékezze. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy az ütközőfék a kívánt célnak nem felel meg és gyakoriak a géptörések, ami súlyos anyagi veszteséget jelent. A találmány szerinti fékberendezés az eddig alkalmazott fékek hátrányos tulajdonságait megszűnteti és legfontosabb feladatként egyrészt önműködően, pontosan fékez, másrészt egy fél vagy egy egész fordulat után önmagát kapcsolja ki, végül pedig lehetővé teszi a törések kiküszöbölését, mert alkalmazásával feleslegessé válik a szövőgépeken eddig alkalmazott ütközőfék, amely a géptöréseknek legalább 90%-át okozta. Ezek a törések az oldalfalnál, bordaládánál, fogaskerekeknél és más részéknél jelentkeztek még akkor is, ha a gépet a szokásos 180/perc fordulatszámmal járatták; a találmány viszont lehetővé teszi a fordulatszámnak 220^ra való emelését gyakorlatilag véve a törés veszélye nélkül, mert a leállítás nem ütközéssel, hanem rendkívül hatásos dörzsfékkel történik. A fordulatszámnak ez az emelése a termelékenység számottevő növelését teszi lehetővé és további növekedés érhető el azzal, hogy a fék önműködően oldódik, a szövőnek tehát a fékoldással nem kell időt töltenie. A találmány szerinti fékberendezés példaképpeni kiviteli alakját a rajzok vázlatosan szemléltetik. Az 1. ábra a fékberendezés oldalnézete részben távlati ábrázolásban, a 2. ábra pedig a fékberendezésnek szintén oldalnézetét mutatja, de más szögből tekintve, hogy az 1. ábrán takart alkatrészek is láthatók legyenek. A fékberendezés munkája az indítókar működtetéséből indul ki, így az ismertetésnél a leírás igazodik ehhez. A rajzokon alkalmazott számok a következő alkatrészeket jelölik: 1 az indítókar csapszegtartó csapágya és egyben a nyomórúd tartó-csapszeg csapágya is. 2 az indítókar csapszege és 3 az indítókar kúpos csapszege. 4 a fogazott tárcsa, 5 az indítókar és 6 az indítókar-leütő. 7 a lamella leütő, 8 az indító nyomó-rugó és 9 a hozzá tartozó csapszeg. 10 a fogazott tárcsa forgató kilincskarja, 11 pedig maga a forgató kilincs. 12 a fogazott tárcsa túlforgást gátló csavarja, 13 a féktuskórúd tartó-csapszeg csapágya és 14 a fékrúd vezetéke. 15 a másik féktuskó rúdjának vezetéke. 16 az előbb említett (a 14 részhez tartozó) féktuskó, amely szálszakadásnál vagy a fonal kifogyásánál lép működésbe és 17 ennek a féktuskónak a rúdja, 18 pedig az a rugó, amely a féktuskó működésbe lépésénél összenyomódik, a gép megállása után pedig a féket oldja. 19 a féktuskórúd csatlakozó része, amely a 4 fogazott tárcsával működik együtt. 20 a másik féktuskó, amely a vetélő be nem érkezése esetén lép működésbe, 21 ennek rúdja, 22 pedig a féktuskó betoló idom. 23 az ütköző, 24 az ütközőt tartó csapszeg és 25 az ütköző nyelv. 26 az ütköző húzórugója, 27 a hozzá tartozó csapszeg és 28 a két egymással szembenforgó féktárcsa.