145290. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses erősítő egyenfeszültségek erősítésére

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.290. SZÁM 21. a2 . 18—20. OSZTÁLY — VI—246. ALAPSZÁM Elektromágneses erősítő egyenfeszültségek erősítésére Vyzkumny a zkusebni letecky ustav, Letnany u Prahy, Csehszlovákia Dubsky Bofivoj kutatómérnök, Praha, Csehszlovákia, Straka Oldfich kutatómérnök, Praha, Cseh­szlovákia, Pan Miloslav műszaki tisztviselő, Praha, Csehszlovákia A bejelentés napja: 1957. augusztus 9. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1956. augusztus 11. A találmány egyenfeszültségek erősítésére való elektromágneses úgynevezett egyenáramú erősí­tő. Egyenáramú erősítőknek számos válfaja isme­retes, amelyek általában elektronikus elven épül­nek föl. Minden ilyen erősítőt az jellemez, hogy beállításukat illetően nagyon igényesek. Legna­gyobb hátrányuk abban van, hogy zörejek miatt igen kis feszültségek erősítésére csak kevéssé al­kalmasak. A találmány szerinti elektromágneses erősítő szerkezete ezzel szemben igen egyszerű és ennek megfelelően előállítási költségei is csekélyek. A találmány abban van, hogy tartósmágnes mágneses terében elrendezett cséve ferromágne­ses szerkezeti anyagból készült szálon van fölfüg­gesztve. A váltóárammal táplált szálat fölvevő csé^ vék övezik. Amikor a szálon fölfüggesztett csévén egyenáram folyik át, forgató nyomaték keletke­zik, amely a szál elcsavarodását (torzióját) okozza. A szál ilyen elcsavarodása folytán a fölvevő csé­vékben indukció útján feszültség keletkezik, amely a szál elcsavarodásával és így a forgó csévébe vezetett egyenárammal arányos. A rajzon a találmány szerinti erősítő példa­kénti kiviteli alakját tüntettük fel. Az erősítő torziós 1 szálán bemeneti áramkör­rel összekötött 3 cséve kis 7 fémkeréte van föl­függesztve. Az 1 szál mindkét vége szigetelő 6 betétek közbeiktatásával 8 tartósmágnesen rögzí­tett 5 köpenyek fenekén van megerősítve. Az 1 szálat 10 fölvevő áramkörrel összekötött 2 csévék övezik. Az 5 köpenyek peremei 11 gerjesztő áram­körrel vannak összekötve. A köpenyeken és a mágnesen belül 12 hűtőfolyadék van. Ha mármost a bemeneti 13 áramkörön át a 3 csévébe egyénáramot vezetünk, az áram követ­keztében a 8 tartósmágnes mágneses terében el­helyezett 3 cséve az 1 szál elcsavarodását váltja ki. Ha az 1 szálat a gerjesztő 11 áramkörből a kö­penyeken át váltóárammal tápláljuk, az 1 szál­ban hengeres mágneses tér keletkezik, amely az 1 szál elcsavarodásának következtében úgy defor­málódik, hogy hosszirányú összetevője támad. Ez a hosszirányú összetevő a fölvevő 2 csévékben a fölvevő 10 áramkörre átterjedő elektromotoros erőt gerjeszt, amely az el csavarodással és így az erősítő bemenetére adott egyenárammal arányos. Minthogy a váltóáram intenzitásának olyannak kell lennie, amelynél az 1 szál tápláláskor egyéb­ként elégne, az 1 szálat 12 hűtőfolyadékba merít­jük. A 2 csévékben indukált feszültség kedvező el­rendezés esetén (különösen akkor, ha az 1 szál gerjesztéséhez nagyobb frekvenciás áramot alkal­mazunk) az erősítő bemenetére adott egyenfeszült­séget ötvenszeresen vagy még többszörösen meg­haladhatja. Tekintettel arra, hogy az erősítő bemeneti fe­szültsége váltakozó irányú 2 feszültség, ezt szoká­sos váltakozó áramú erősítők útján hasznosíthat­juk. A találmány szerinti egyenáramú erősítő igen stabil üzemű, előállítása rendkívül egyszerű, sza­bályozása pedig viszonylag igénytelen. Az elektronikus erősítőkkel szemben a találmány szerinti elektromágneses erősítő még a legkisebb feszültségek erősítésekor is zörejmentesen dolgo­zik.

Next

/
Thumbnails
Contents