145288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új peperidil-2-fenilkarbinol-észterek előállítására
O Megjelent: 1959. szeptember 15 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.288. SZÁM 12. p. 1-5. OSZTÁLY — UI—19. ALAPSZÁM Eljárás új piperidil-2-fenilkarbinol-észterek előállítására Société des Usines Chimiques Rhone-Poulenc cég, Paris Feltalálók: Jacob Robert Michel vegyészmérnök, Ablon Sur Seine (Seine & Oise) és Joseph Nicole Marie vegyészmérnök, Paris A bejelentés napja: 1957. szeptember 23. Franciaországi elsőbbsége: 1956. szeptember 26. A találmány eljárás új piperidil-2-fenilkarbinolészterek és ezek sói előállítására. A találmány szerinti észterek \ /—CH—C6 H 5 N O—CO—R H általános képletnek f&elnek meg, melyben R alkil, aril vagy aralkil gyök, ahol is a két utóbbi esetben az ariigyök esetleg helyettesítőt is hordozhat. "—CH—CBH5 N I H OH általános képletű piperidil-2-fenilkarbinol, mely asszimetrikus helyzetben két szénatomot tartalmaz, racem állapotban lehet jelen, éspedig az A és a B két sztereoizomer alakban (Crook K. E. és McElvain S. H., Am. Soc. 52 4006/1930.), melynek jellegzetes tulajdonságai a következők: í bázis, olv. p. = 141—142 C° (cap.) A\ klórhidrát, olv. p. = 200—202 C° (cap.) Íbázis, olv. p. = 176—178 C° (cap.) (Crook és McElvain 171—173 C-ot adnak meg) klórhidrát, olv. p. = 120—122 C° (cap.) A találmány kizárólag olyan B-alakú észterekre vonatkozik, amelyek racem állapotban vannak, vagy pedig azoknak optikailag aktív izomereikre. Ezeket az észtereket az aminoalkoholok észterezésének szokványos módszereivel készíthetjük, különösen pedig olyképpen, hogy savhalogenidot aminoalkohol halogén hidrátjára engedünk hatni. E termékek igen értékes központi izgatótulajdonságokkal rendelkeznek, melyek az állatoknál (patkányoknál) különösen mozgási hiperaktivitásban nyilvánulnak meg és pszichikailag képessé .teszi őket bizonyos kísérletek keresztülvitelére. Ez a központi izgatóhatás azonos jellegű és legalább olyan -jelentős, mint az, amely egy sorozat hasonló terméknél állapítható meg, amilyen például a metil-fenilát vagy metil-piperidil-2-fenil-acetát (lásd pl. Meier R., Gross F. és Tripod J., Klin. Woch. 32 445/1954.). Hangsúlyoznunk kell, hogy ezeknek az észtereknek alkalmazásakor fellépő izgalmi szakaszt nem követi egy levertségi szakasz, mint ami más stimulánsoknál bekövetkezik, így pl. az amfetaminnál. Fontos egyszersmind az a megállapításunk is, hogy a B- és az A-alakú karbinolok, valamint az A-alakú észterek gyakorlatilag hatástalanok a gyógyászatilag használható adagokban. A B-alakú észterek tehát különleges hatásuknál fogva használhatók a gyógyászatban fáradtsági és levertségi állapotok esetén. Az alábbi példák a találmány szerinti eljárás néhány módozatát ismertetik, melyek azonban nem korlátozzák a találmány oltalmi körét. 1. példa B-alakú 2 g fenil-l-ípiperidil^-l-metanolt (olv. p. [cap.] —177—178 C°) úgy alakítunk át klórhidráttá, hogy vízmentes éterben oldjuk és éterben oldott sósavat adunk hozzá. A klórhidrátot elkülönítjük, 20 ml acetilklorid és 4,5 ml ecetsavanhidrid keverékét adjuk hozzá, majd az egészet vízfürdőn 4 óra hosszat hevítjük. Vákuumban elpárologtatunk és a maradékot 30 ml aceton és 60 ml éter keverékével eldörzsöljük. Víztelenítünk; acetonban, majd forrásban levő metiletilketonban, végül pedig éterben mosunk. 2,5 g acetoxi-1-f enil-l-(piperidil - 2') - 1 - metán B-alakú
